Egy pesti fényképész-műteremben 1940 szeptemberében összegyűlnek a háziasszony, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai - divatáru-boltos unokanővére, papnövendék öccse meg a régi társak, a katonadiplomata, a költőjelölt, az újságírók, a barátnők -, sváb, magyar, zsidó és félzsidó magyarok. Izgalomban tartja őket az erdélyi országgyarapítás csakúgy, mint a fajvédelmi törvény - miközben konokul, lázasan vagy reménytelenül szeretik egymást.

Móricz Zsigmond Erdély című regénytrilógiája a legizgalmasabb irodalmi művek egyike. Letehetetlen. Valószínű így volt ezzel Závada Pál is, és talán ezért kísérelte meg, hogy a színpad számára is megtalálja ennek a műnek a formáját. Ezt a játékot választotta Máté Gábor végzős növendékei számára vizsgáik egyikének, melyet 2007. február 16-án pénteken mutattak be a Színház- és Filmművészeti Egyetem Padlásszínpadán.

A Kulákprés egy család, illetve egy falu történetét mutatja be 1945 és 1956 között: a kuláklisták, a beszolgáltatás, a padlássöprések, a növekvő terhek és fogyó földek idején. A falu Tótkomlós, a főszereplők a Závada család tagjai. "Azokat a dokumentumokat és leveleket, amelyek szinte akaratomtól függetlenül váltak mozgatóivá egy majdani könyv munkaprogramjának, 1983 őszén találtam egy tótkomlósi padláson.

Emlékezik és emlékeztet ez a könyv, ám a maga duplán egyéni kifejezőeszközeivel – két alkotója két formanyelven komponál mégis egységes könyvet: Szüts Miklós a képzőművész ihletettségével fotografálja, Závada Pál pedig az ide vezető utat népesíti be a hajdaniakkal – hogy aztán mesélhessen – valódit és költöttet is annyira szépen meséljen, hogy igaz legyen.