Megemlékezzél a szombatról...Závada Pál az Olvasóligetben

A margitszigeti Holdudvar külső teraszán csaknem 30-40 néző várta Závada Pál felolvasását kerti székeken, nyugágyakon, hogy az irodalom élvezetének szenteljék a hétvége e nyugalmas napját. A hozzávetőleg másfél órás est alatt sétálók hada cövekelt le a terasz mellett, és hallgatózott figyelmesen, az elszántabbak letelepedtek a teraszt szegélyező padkán, vagy helyet foglaltak egy épp szabadon maradt puffon.


Szegő János, a litera szerjesztője az Olvasóliget filozófiájához és a nyáresti Margitsziget-hangulathoz híven elsőként olvasmányairól faggatta az írót, akiről kiderült, ábrahámhegyi hűs szobájában - ha írni nem is mindig szokott - olvasni annál többet. Méghozzá - hogy csak párat említsünk - Darvasi László új regényét, a Virágzabálókat,  Danilo Kis Fövenyóráját, Kemény István könyvheti regényét, a Kedves ismeretlent, az új Csaplár Vilmos-regényt, a Hitler lánya címűt vagy épp Jonathan Littell Jóakaratúak című művét.
 
A rövid bevezetés után Závada felolvasta legutóbbi, Idegen testünk című regényéből dramatizált, Magyar ünnep című drámája (kissé meghúzott, ám teljesnek tekinthető) első felvonását. A mű a Nemzeti Színház meghívásos drámapályázatára készült a IV. parancsolat témájára ("Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt." más változatban: "Szenteld meg a nyugalom napját!"). Az író nem pusztán hagyományos felolvasással állt elő, ám kész előadással lepte meg közönségét, a hangjátékszerű, míves bemutatóból kiderült, hogy Závada műve - amelyet a Nemzeti Színház már elfogadott, de jövőjéről azon túl, hogy Alföldi Róbert rendezi, többet még nem lehet tudni - igen izgalmasan működik majd a színpadon is.

Olvasóink - ha még nem is olvasták a regényt - bizonyára emlékeznek a literán közölt részletre. Hogy felidézzük: "1940 szeptemberében, egy pesti fényképész-műteremben összegyűlnek a háziasszony, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai – divatáru-boltos unokanővére, papnövendék öccse meg a régi társak, a katonadiplomata, a költőjelölt, az újságírók, a barátnők –, sváb, magyar, zsidó és félzsidó magyarok. Beszélgetnek, vitatkoznak – izgalomban tartja őket az erdélyi országgyarapítás csakúgy, mint a fajvédelmi törvény –, miközben konokul, lázasan vagy reménytelenül szeretik egymást."
 
A közönség soraiban ismerős és ismeretlen arcok, a kezekben Závada-könyvek, a felolvasóasztaltól jobbra az Olvasóliget könyvekkel zsúfolt polcai. Presser Gábor, Csaplár Vilmos, Falcsik Mari és mindahányan élvezettel hallgatták a csaknem egyórás első felvonást, cirka negyvenegynehány oldalon át. Nem véletlen, Závada drámájának - bizonyos szempontból - ez volt a premierje.

Az olvasást követő beszélgetés a regény és/vagy dráma tétjeiről szólt: például arról, hogy mennyiben inspirálta az írót a magyar, haza stb. fogalmak újradefiniálása. Beszélgettek a történeti traumák megragadásának tétjeiről, a drámában a kórus funkciójáról, és arról is, hogy milyen kihívást jelent egy térbe sűríteni a szereplőket úgy, hogy arcuk is legyen, még annak is, aki csak egy levél vagy épp egy rádiótudósítás formájában van jelen a színen. Závadának a szereplők előtörténetét is sűrítenie kellett. 1940-ben járunk, de ez az év tartalmazza az elő- és utótörténetét is.

Mint dörzsölt irodalmár Závada titokzatosan válaszolt a "min dolgozik épp" kérdésre. Annyit elárult, hogy új regényén, de épp abban a fázisban van, amikor még sérülékeny a matéria, elszáll, ha kibeszéli. Ha este megír valamit, amire azt gondolja, megvan, reggel sokszor úgy tekint még rá, mint nem működő szövegre.
 
Az est végén Závada Idegen testünk című regényéből olvasott. Hogy Önök is követhessék: azt a részt, ahol a "mi" kórus elbeszéli, hogyan végezték ki Gábor Dezsőnét.

Szombat volt, stílszerűen és véletlen... Hogy "Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt."