Különös házasságMikszáth Kálmán regényéből színpadra írta Závada Pál

SZEREPLŐK

ButtlerJános gróf
Dőry István báró, főszolgabíró
Dőry Mária, a lánya
Horváth Piroska, Buttler menyasszonya
Horváth Miklós, Piroska apja
Bernáth Zsiga, Buttler barátja
Fáy István, Buttler gyámapja
Fáyné, Buttler gyámanyja
Szucsinka plébános
Medve Ignác orvos
Tóth Istók kocsmáros
Vidonka Józsi ezermester
Pereviczky ügyvéd
Madame Malipau társalkodónő
Szirmay kontesz
Izsépy kontesz
Fischer, egri érsek
Markstein kanonok
Hauer kanonok
Jeszenka pandúr

ELŐJÁTÉK

Erdő – 1812 május

Az erdőben lopakodva, valaki után lesve megjelenik Buttler János és Bernáth Zsiga, meglapulnak. Föltűnik Horváth Piroska, egy kivágott növendékfát húz be a már addig kivágottak mellé, énekel és kis fejszéjével gallyazni kezd.
Buttler és Bernáth előlépnek rejtekhelyükről, Piroska megretten, el akar futni.

BERNÁTH
Ne féljen, kisasszony! Várjon, adok magának valamit! Nézze csak!

PIROSKA óvatosan odakíváncsiskodik
Madártojás?

BERNÁTH
No, vegye csak el! Legalább ezt az egyet!

PIROSKA
Igazán nekem adják?

BUTTLER az első percben beleszeret
Én a magam részét mindet odaadom…!

PIROSKA összenéz Buttlerrel
Nem, nem, a világért se fosztanám meg…

BUTTLER
Engem? Megajándékozna…! Annak örömével, hogy elfogadja tőlem… Átadja a tojásokat.

BERNÁTH
Maga ugye a Piroska kisasszony…? Az a nevezetes szépség…?

PIROSKA
Én vagyok…

BERNÁTH
Akit Horváth uram még a szomszédok elől is rejteget, ugye, János? Üveg alatt tartja… Mindig úgy képzeltem, hogy gombostűre van fölszúrva, mint a lepkék…

BUTTLER
Zsiga úgy képzeli, hogy ő meg efféle gonosz szavakra szúrhatja föl… Holott én… inkább egy tündért láttam itt fát vágni… Aztán miért kell ezt kegyednek csinálni?

PIROSKA
Apám parancsolta rám…Akkor hát maguk mégse zsiványok?

BUTTLER
Talán azt hitte?

PIROSKA
Engem mindig azzal ijesztettek, hogy az erdőn zsiványok vannak.

BERNÁTH
Lehet, hogy vannak – de mi csak innen, a szomszéd házból jöttünk. Bemutat: Buttler János – én pedig őnáluk mint visszajáró vendég: Bernáth Zsigmond… Patakon vagyunk diákok…

PIROSKA
Kár…

BUTTLER
Hát inkább szeretné, hogy zsiványok legyünk?

PIROSKA
Inkább. Mert akkor sohase félnék többet a zsiványoktól.

BUTTLER
Hát éntőlem, Piroska…? Pedig én nem rabolnék el kegyedtől egyebet, mint… időt…

PIROSKA
Időt?

BUTTLER
Csak annyi időt, amíg meghallgat, amíg megismer, amíg visszajövök, amíg…

PIROSKA boldogan ragyog, de tiltakozik
Jaj, hát ennyi mindenre nincsen most idő…

HORVÁTH messziről szólítja lányát
Piroska!

PIROSKA
No látja, mondom… Menjenek, ez édesapám…!

BUTTLER
Válaszol, ha írok?

Piroska bólint, összefonódik a tekintetük. A diákok búcsút intenek, elmennek.

HORVÁTH érkezik
Nem fáradtál el, kicsi bogaram?

PIROSKA lelkesen
Akár az egész erdőt ki tudnám vágni!

HORVÁTH
No, hála Istennek! Látod, szívecském, hogy a munkában erő van! Igenis! Kipirulsz, megerősödöl. A doktor is azt mondta: friss levegő, mozgás! Hanem a zsiványokra vigyázz! Nem jártak erre? Piroska ijedten rázza a fejét, Horváth átkarolja lányát.

PIROSKA
Jaj, apuskám, vigyázzál…! Ijedten kap oda, hogy nem törtek-e össze a tojások.

ELSŐ FELVONÁS

1. KÉP
Tóth Istók kocsmájánál

TÓTH ISTÓK kocsmáros kijön kocsmából – a közönséghez szól
Énrólam úgy tartják, hogy akit szeretek, arról sose hiszem el, hogy meghalt. Hát… nem szeretem elhinni. Énnekem a Napóleon is jobb, ha még mindig él – jó. Na de hogy ezért ne lehessen elhinni, amit mondok?!
Hallani azt hallottam, hogy a szerelmesek papírcsónakokat menesztettek aztán egymásnak, hogy három éven át a patak hozta-vitte a leveleket… De tudni én csak attól fogva tudom, hogy az a két diák elvetődött az én olaszröszkei fogadómba. Ám innentől úgy igaz minden szavam, ahogy nekem mondták, meg ahogy magam láttam…

2. KÉP
A Dőry-kastély, szalon – az Előkép után három évvel (1815 április végén)

Dőry báró egyedül ül egy karosszékben – békakuruttyolásban. Pálinkát tölt, iszik, el-elbóbiskol. Oldalról beóvakodik Szucsinka plébános.

DŐRY
Kutykuruty! Jeszenka!

JESZENKA bejön
Parancsára, méltóságos úr!

DŐRY
No hát. Aztán megtalálta-e kend azokat a diákokat?

Szucsinka mégiscsak kimegy.

JESZENKA
Főszolgabíró uram, jelentem… a Tóth Istók kocsmájába’ csirkét fogdostak épp az udvaron.

DŐRY
No de hát – jönnek vagy nem jönnek?

JESZENKA
Jelentem, máris itt lesznek.

DŐRY föláll
Akkor meg mért nem ezzel kezdi? Kifelé kiabál: Mariska! Erélyesebben: Mária baronesz!

Jeszenka kimegy. Beszalad Dőry Mária.

DŐRY MÁRIA
Szólítottál, apácska?

DŐRY
Készülj, lányom, vendégek jönnek! De csinos legyél!

DŐRY MÁRIA
Kicsodák, apus?

DŐRY titokzatoskodva
Majd meglátod. Elindul kifelé. Még nem választottam bort a vacsorához…

Ahogy Dőry kimegy – Mária hirtelen összegörnyed, görcsöl, hányingere támad. Szucsinka plébános ekkor dugja be a fejét, odalép, ölelni próbálja Máriát, akinek ez láthatóan nem szokatlan, csak erőtlenül hárít.

SZUCSINKA
Jaj, Mária…!

DŐRY MÁRIA
Szucsinka, maradjon már veszteg…! A pap csókolni akarja, odalent is nyúlkál. Mit csinál már…?!

SZUCSINKA
Ahogy így megláttam a drágát…!

DŐRY MÁRIA
Hát mondom, hogy hagyjon! Sem az nem zavarja, hogy bejöhetnek…?! Eltaszítja Szucsinkát, és öklendezni kezd.

SZUCSINKA
Mi lelte…?

DŐRY MÁRIA
…se pedig az, hogy hányok?!!

SZUCSINKA
De hát mi árthatott meg a drágának…? Mégiscsak az a déli gomba…

DŐRY MÁRIAránéz, gúnyosan
A gomba…! Szucsinka vizet tölt, Mária elfogadja. Ne játssza nekem az ostobát, mikor tudja nagyon jól! És most már a Medve doktor is megmondta…

SZUCSINKA
Á, a Medve! A doktorok összevissza fecsegnek…

DŐRY MÁRIA
A harmadik hónapban vagyok, maga pedig csak legyintget…?!

SZUCSINKA
Ki fog derülni, hogy vaklárma volt, higgye el a drága…!

DŐRY még kintről
A legjobb évjáratú tokaji esszenciámból is fölhoztam, ezt még kegyedék se kóstolták…

Mária és Szucsinka kimenekülnek a szalonból.
Beérkezik Dőry, valamint Szirmay kontesz és Izsépy kontesz – vénkisasszonyok.

SZIRMAY KONTESZ
Ezek szerint valóban jönnek még vendégek? Mondja, méltóságod, és tényleg igazi grófokat hívott ide nekünk?

DŐRY
Kegyedéknek…?! Én ugyan nem! Táncoltassák meg az asztalt, és kérjenek maguknak grófot a szellemektől!

IZSÉPY KONTESZ
A szellemektől…! Ilyet is csak egy férfi találhat ki…!

SZIRMAY KONTESZ
Ó, hát akkor azért jönnek most a grófok – hiszen már kértünk!

IZSÉPY KONTESZ
Na de Szirmay kontesz…!

SZIRMAY KONTESZ
Pardon, Izsépy kontesz nem kért…

Megérkezik Buttler és Bernáth – Jeszenka kíséri be őket.

JESZENKA vigyázzba áll, bejelent
Méltóságos Dőry István báró úr.

DŐRY
No szervusz! Hát illik ez? Hát nem tudjátok ti, kihez kell menni? No, aztán, halljam, kik volnátok?

BUTTLER
Gróf Buttler János…

BERNÁTH
Bernáth…

DŐRY csak Buttlerre figyel
Kutykuruty! No, derék. Ösmertem megboldogult apádat. Együtt voltunk vele Ferenc császár kíséretében, midőn az békét ment kérni Napóleonhoz. A gyámapád meg a…?

BUTTLER
Tekintetes Fáy István úr. Éppen hozzájuk tartunk haza…

BERNÁTH
A pataki kollégiumból, vakációra…

DŐRY
És mikor akartok hazaérni?

BUTTLER
Még ma éjjel.

DŐRY
No, abból ugyan semmi nem lesz. Mer’ itt már csengettek, asztalon a vacsora…

BERNÁTH ugratja Buttlert
Ez esetben mégse kéne annyira sietnünk – nemde, gróf úr…?

DŐRY Buttlernek
Aztán mi sürget annyira, kisfiam? Valami ígéretféle netán?

BUTTLER
Afféle…

Bejön Dőry Mária, Madame Malipau és Szucsinka plébános.

DŐRY
Ez az én leányom, Mariska, madame Malipau, Szucsinka főtisztelendő… Emitt pedig Szirmay kontesz és Izsépy kontesz…

MADAME MAPLIPAU
Bon soir, Monsieurs!

Buttler és Bernáth főhajtással köszönnek a hölgyeknek.

SZUCSINKA
Á, gróf Buttler! Régi, nevezetes família. Ősei ugyebár Írföldről valók…

BUTTLER
És átok volt rajtuk…

DŐRYtapsol, helyet mutat
Asztalhoz! Tessék, tessék! Bort! Mindenki leül, töltés, koccintás, isznak, szednek, esznek. Mikor még én voltam pataki diák, az járta, hogy – kántálja – „mikor Szent Pál apostol Rómába indula, egy bot volt a vállán, s botja végén csutora…”

SZUCSINKA
Ejnye, domine illustrissime, nem jó a szenteket bántani!

DŐRY
Nem a szenteket bántom én, csak azt akarom, hogy a vendégeim jól mulassanak.

SZIRMAY KONTESZ
Jaj, azok a pataki diákok! Hát azt már hallották-e az urak, hogy…?

IZSÉPY KONTESZ közbevág
Hát azt már hallották az urak, Szirmay kontesz!

SZIRMAY KONTESZ
… amit Izsépy kontesznek nem muszáj meghallgatni, hogy amikor Károly főherceg Patakra készült, megparancsolta a kancellárnak, hogy márpedig őt a diákok az utcára gyűlve fogadják…

DŐRY rálegyint, mert ismeri
Mire a kancellár megtiltotta nekik…

SZIRMAY KONTESZ
Merthogy röstellte, hogy a nyakas kollégistákat odaállítani még őneki sem áll hatalmában, hát furfangosan eltiltotta a diákságot attól, hogy az utcán mutatkozzék, erre föl...

BERNÁTH
Mire föl odakinn tolongott az egész kollégium! – hát ez egy híres eset…

SZIRMAY KONTESZ
Még a betegeket is kivitték!

IZSÉPY KONTESZ pikírten
De még a holtak is kicsődültek…!

DŐRY MÁRIA Buttlerhez fordul
Ön, ugye, babonás?

BUTTLER fölocsúdik
Miért gondolja?

DŐRY MÁRIA
Mert az előbb azt mondta, hogy átok ül a Buttlereken.

BUTTLER
Erről legenda van, és igaznak bizonyul. Családom tagjai mind nagyon szerencsétlenek voltak…

DŐRY MÁRIA
Annál több ok, hogy ön nem lesz az.

BUTTLER szórakozottan
Miért?

DŐRY MÁRIA
Mert ha ősei már régóta vannak a purgatóriumra kárhoztatva, annál közelebb a nap, hogy bolyongó szellemük végre üdvözülhet. Hiszen ha levezekelték a bűneiket, egyszer csak megtisztul a lélek, és a család is fölszabadul az átoktól.

BUTTLER fölnevet
Ezt ön a tisztelendő úrtól tanulta.

DŐRY MÁRIA
Ön, úgy látszik, nem hisz a szellemekben.

DŐRY
No, barátocskám, jobb, ha vigyázol, mert azoknak e házban nagy hatalmuk van!

BUTTLER Dőry Máriának
Magam se tudom, hiszek-e bennük. És maga hisz?

DŐRY MÁRIA
Mindenesetre! Megálljon csak, megidéztetem az asztal-szellemeket! Akkor majd meglátjuk, van-e ilyen átok vagy nincsen!

DŐRY Bernáthnak
No és a francia marsot éneklik-e még Patakon? – Próbálja dúdolni a Marseillaise-t.

BERNÁTH
Hát hogyne!, csak éppen…

DŐRY
Mer’ az én időmbe’ be volt a szövege tiltva! Hogy is volt csak…?

BERNÁTH
Hát mink arra a strófára énekeljük, hogy…

DŐRY
Megállj csak! Nem kell a Mariskát kiküldeni?

BERNÁTH
Nem, nem, Isten ments.

DŐRY csalódottan
Hát a papot?, őt se kell?

BERNÁTH
Nem, őt se kell. Na, így van, hogy: (énekli a Marseillaise dallamára)
Gyú-ró-táb-la-ha, réééz-fazék,
Rántó lábas, vasss-ressze-lő!

DŐRY
Úgy is van, hát ugyanígy ösmerem! Énekelve madame Malipau-nak: Rántó lábas, vasss-ressze-lő!

MADAME MALIPAU megrovóan, franciás akcentussal
Monsieur kigúnyolja a mi nemzeti énekünket? Ön, aki látta Napoleont?!

DŐRY
Hát aztán!

BERNÁTH, DŐRY együtt énekelnek
Fra-u Mutter! Fra-u Mutter!
A kávé, krampampuli, limonádé,
Puncs, puncs! Friss virsli,
Rántás, mártás jó eledeeel.
Véber Kádi, Mat-tildaaa!
Jáger Lizi, tous les trois!

Közben Máriának ismét hányingere támad.

SZIRMAY KONTESZ
Mariskám! Rosszul vagy?

DŐRY MÁRIA
Én? Dehogyis… Csak egy kis… – azzal kisiet.

IZSÉPY KONTESZ
Hányinger lehet… – Máriát követi Szucsinka, őt pedig Madame Malipau.

SZIRMAY KONTESZ
De úgy látszik, ragályos…

BUTTLER Bernáthnak
Nem kéne mennünk?

BERNÁTH
No mi az, tán félsz, hogy elkapod?

DŐRY a diákoknak
Na ugye, hogy jól mulattok?

BERNÁTH
Pompásan, méltóságos uram!

Visszajön madame Malipau, Dőry fülébe súg.

SZIRMAY KONTESZ
Mit mond?

Dőry föláll, a lánya szobája felé indulna, de beleütközik Szucsinka plébánosba.

DŐRY
Mi baja Mariskának?

SZUCSINKA
Semmiség az egész…

DŐRY
Mért nem szólnak nekem, hogy…

SZUCSINKA
Hisz nem érdemes említésre se…

DŐRY
…hogy hívassam a doktort!

SZUCSINKA
Bizonyosan a kucsmagombától lett rosszul. Kenetteljesen: Az én gyomromat is megfeküdte…

DŐRY
Az ördög vigye a maga gyomrát! Nem tetszik nekem ez a leány… Tegnapelőtt is rosszul volt, pedig bevette a csöppeket, amit a Medve rendelt neki. Mégiscsak elküldök a doktorért.

SZUCSINKA
De nem szükséges, méltóságos uram! Az efféle szédülések mindkét nembeli serdülő fiatalságnál gyakoriak, és maguktól elmúlnak.

DŐRY
Én ilyen szimptómákra nem emlékszem. Én csak a bortól hánytam.

SZUCSINKA
Méltóságod régen volt serdülő…

DŐRY
Lárifári! Na!, hozassa csak ide azt a doktort! Kimennek.

BUTTLER Bernáthnak
Úton lehetnénk már… Mikor érünk így haza?

BERNÁTH ugratja
De nagyon sietnél…!

SZIRMAY KONTESZ
Fiatalabbra vágynak – meguntak minket…!

IZSÉPY KONTESZ
De Szirmay kontesz…!

SZIRMAY KONTESZ
Pardon, Izsépy konteszt nem unták meg…

Visszajön Dőry báró.

SZIRMAY KONTESZ
Látja, báró, ha nem ügyel rájuk, szökni akarnak!

DŐRY
Szó se lehet róla! Hova mennétek éjszaka?!

BERNÁTH
Méltóságos uram, a barátom siet, nem én!

DŐRY
Majd befogatok hajnalban, addig le se fekszünk! Az ebugatta!, most jön a mulatás! Visszajön Dőry Mária és Madame Malipau. Hallod, Mariskám?, a gróf úr már menne! Ugye nem szabad ezt hagynunk?

DŐRY MÁRIA
Várja tán valaki?

BERNÁTH indiszkréten
Nagyon úgy néz ki!

BUTTLER
Igenis vár…

DŐRY
No nézd csak, miből lesz a cserebogár! De hát hadd várjon!, nem igaz? Kisasszonynak az a dolga! Egy-két sóhaj, néhány könnycsepp – hát mi az? Elszáll és fölszárad – huss!, és már nyoma sincs!

BUTTLER
Nem addig az, méltóságos uram! Mert ez a leány… Cigányzene hangzik föl.

DŐRY
Kutykuruty!

Dőry rögtön elkapja Szirmay kontesz derekát, és forgatni kezdi.

SZIRMAY KONTESZ madame Malipau-nak
Napóleonéknál nem így járják, ugye?

MADAME MALIPAU
Kérdezze a bárót! Ő volt nála, nem én!

Bernáth fölkéri Dőry Máriát, táncolnak.

SZIRMAY KONTESZ a baroneszről – tánc közben
Nini, máris hogy meggyógyult…! Hiába, no, az erős, fiatal férfikar…! Ekkor Medve doktor érkezik, nyomában Szucsinka plébánossal. Nahát, itt a doktor!

MEDVE
Holla hó! Na, hol az a beteg?

DŐRY tánc közben
Beteg?! Milyen beteg?

MEDVE
Tánc! No persze! Ebből lesz aztán a hektika! Hát van maguknak eszük, nyitott ablaknál táncolni?! De persze, hát a doktornak is élni kell valamiből. Köszönöm, dámáim és uraim!

DŐRY MÁRIA
Medve bácsi, itt a Medve bácsi!

MEDVE
Na, kérem a beteget! Hol van a beteg?

DŐRY
Táncol az, nem beteg!

MEDVE
E beteg – nem beteg. Akkor mért hívattál?

DŐRY
Volt egy kis gyöngesége… Valami szédülés… gyomorrontás vagy mi…

MEDVE
Gyomorrontás, persze, te jobban tudod, mint én… Hát persze… Te ne beszélj, te csak fizess! Mit bámulsz? Avval még nem vagyok kifizetve, hogy pertuba fogadtál! Attól még fölkophat az állam! Fizessed a doktorodat!

DŐRY MÁRIA
Üljön le, Medve bácsi, ne morogjon!

SZIRMAY KONTESZ
Ide tessék, doktor úr!

MEDVE
Hagyjanak békét! Nem vagyok én maguk közé való! Odalép a táncolókhoz, és megragadja Bernáth karját.

BERNÁTH
De kérem…! Mit akar?

MEDVE
Csak a zsákmányomat, uram! Baronesz, menjen előre a szobájába!

BERNÁTH
De uram!

Buttler észreveszi, hogy Bernáth heveskedik, elindul felé.

MEDVE
Én Medve vagyok!

BERNÁTH
Akkor mért nem táncol ön is? A medve tud táncolni. Legalábbis megtáncoltatják.

BUTTLER
Zsiga, kérlek!

MEDVE
No, engem aztán nem! Eressze a kisasszonyt!

BERNÁTH
Nem értem önt, uram!

BUTTLER megfogja Bernáth karját
Zsiga, hagyd abba, gyere már!

DŐRY MÁRIA
Jól van, uraim, csak nyugodtan… Megyek, doktor bácsi…

MEDVE
Hát van maguknak jó eszük? Még valamit szeretnének rontani a kisasszonyon? Táncolnak…! De nem engedi a Medve, mert nincs hozzája kedve! Elindul befelé Máriával.

DŐRY utána szól
Hát újból megvizsgálod?

MEDVE
Természetesen. Hiszen gyönyörűség azt a karcsú derekát megkopogtatni.

DŐRY
Én is menjek?

MEDVE
Minek? Te csak fizesd a doktorodat!

DŐRY Medve után csóválva fejét
Bolond ember…! Uraim! Igyunk egyet! Plébános úr, jöjjön maga is! Tölt Buttlernek, Bernáthnak és Szucsinkának, isznak. Mert egy magányos farkas, azért ilyen mogorva ez a Medve!

BUTTLER
Nincsen családja?

DŐRY tölt Szirmay kontesznek és Izsépy kontesznek is
Nincsen. Más lenne, ha megházasodott volna…

SZIRMAY KONTESZ
Azt mondják, a házasság az olyan, mint a koszt…

IZSÉPY KONTESZ
A Szirmai kontesz csak tudja…

SZIRMAY KONTESZ
Hogy aki kocsmai koszton van, az házi kosztra kívánkozik, akinek pedig házi koszt jutott, annak a kocsmai után csurog a nyála.

DŐRY
Kutykuruty! Hát a kisasszonyok melyik kocsmában szoktak kívánkozni… mit is mondott a kontesz, hogy mire?

Bernáth pukkadozik, Buttler megböki, csitítja.

IZSÉPY KONTESZ sértődötten
Ilyet is csak a férfiak tudnak kitalálni…!

Megjelenik Medve doktor, Dőry fölugrik, elébe megy.

DŐRY
No, gyere, doktor, és referálj!

SZIRMAY KONTESZ
Na tessék! Már megint sugdolóznak!

IZSÉPY KONTESZ értetlenül
Hogy miről sugdolóznak?

DŐRY
Nos? Találtál valamit?

MEDVE
Nem… nem látok még tisztán. Egy kis… elváltozás van jelen a szervezetben… De még nem fejlődött ki a… baja…

DŐRY
Mije?! Ignác, te mit titkolsz előlem?

MEDVE
Egy doktor annyit mond, amennyit tud vagy jónak lát. Ha neked ez nem elég, hívassál más orvost.

DŐRY rémülten
Lemondasz róla…? Csak nincsen az élete veszélyben…? Medve csóválja a fejét.

IZSÉPY KONTESZ a háttérből – Szirmay kontesznek
Mit mond?

SZIRMAY KONTESZ
Hogy nincs, aki véle ne beszéljen…

MEDVE
Ugyan már! Veszélyben…

DŐRY
Hát mit mondtál? Hogy még nem fejlődött ki a baja. De ki fog fejlődni?

IZSÉPY KONTESZ
Hogy mi…?

SZIRMAY KONTESZ
Tán hogy a… haja ki fog-e nőni…?

MEDVE
Bizonyosan ki fog fejlődni.

DŐRY
Halálra rémítesz…!

DŐRY MÁRIA vidámságot tettetve odakiált
Gyere, apuskám, nincs már semmi bajom!

DŐRY
Főbelövöm magamat, ha az a lány meghal!

MEDVE
Ki mondta, hogy meghal? Nem lesz annak semmi baja sem!

DŐRY földerül
Nácikám, hát akkor… hadd csókoljalak össze! Ennek láttán Mária megkönnyebbül, és odaül a diákokhoz.

MEDVE
Ne csókolgass te engem, inkább csak fizess!

DŐRY
Amennyit akarsz, csak ne haljon meg!

MEDVE
Nem szoktak ebbe a nők belehalni.

IZSÉPY KONTESZ
Mibe nem szoktunk…?

SZIRMAY KONTESZ
Mit? Nem szoktunk…

DŐRY
Tehát valami asszonyi betegség? Medve igent bólint. Sápkór?, vagy mi?

MEDVE
Ne vallass! Nem lesz semmi baja, de ne vallass! Visszaindul a társaságba.

DŐRYmiközben a doktort a társaságba kíséri
Jó, ne haragudj, csak olyan aggodalmas volt a képed, az rémített meg.

MEDVE
Ha nincs kedvem – nincs kedvem! Majd fogok én mindig más pofát keríteni magamnak, ahányszor csak a méltóságos báró úr színe elé járulok?!

DŐRY
Jól van, jól van…

SZIRMAY KONTESZ
Tán a báró vette el a kedvét, doktor?

MEDVE
Cudar egy pálya ez! Csak hálára ne számítson az ember…

DŐRY MÁRIA
Majd a másvilágon, Medve bácsi, majd ott kipótolódik!

MEDVE
Lárifári! Különben is! Ki tudja, hogy van-e másvilág?!

SZUCSINKA
Én pedig meg vagyok győződve róla, hogy van. Hogy is lehetne azt képzelni, hogy a lélek – ez a fönséges, megfoghatatlan valami – ne legyen különválasztható a testtől?! Hanem úgy szűnjön csak meg… nyomtalanul, akár egy kihűlt fazék párája?! Hát lehetséges-e, hogy e földi pálya után a jó, de szerencsétlen, szegény ember – és a rossz, ám gazdag ember ne kerüljön majd egy fölső elbírálás elé? Egy más világon, ahol ezek kiegyenlíttetnek, s a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését?!

BUTTLER közbeszól
Vagy fordítva: A jó a méltó büntetését.

SZUCSINKA
Micsoda eretnekség…! Hát hogy hiányozhatna már a túlvilági igazság? Isten nem teremtette volna ilyen csonkán, ennyire logika nélkül az ő művét!

MEDVE
Paperlapap! Ne beszéljen nekem ilyenekben a logikáról! A logika más. A logikához ne szóljanak a papok – mert az a gondolkozó elmék istene. Ha van másvilág, és logika van benne, akkor ön például okvetlenül a pokolba jut!

SZUCSINKA rémülten hápog, vörösödik
Én…?! De hát…

A diákok mosolyognak, Dőry hasát fogva kacag, Mária ijedten süti le a szemét, madame Malipau megrovóan bólogat Szucsinkára nézve. Szirmay kontesz nem ért semmit, forgatja a fejét.

MEDVEjól megkínozza Szucsinkát, mielőtt megmagyarázná
Ön hát. Most mit csodálkozik? Mintha nem tudná, miért!

BERNÁTH
Hohó! Itt most valamiről szó van!

BUTTLER
Amit mi nem értünk.

MEDVE Szucsinkának
De szerintem nemcsak én jöttem rá, hogy ön mért szolgált rá a pokolra.

SZIRMAY KONTESZ Izsépy kontesztől kérdi
Maga hallott valamit? Izsépy kontesz is értetlenül vonogatja a vállát.

MEDVE
Hát például azért, mert önnek mint papnak – logice! – csak a rossz lelkek közt van helye, akiket megjavítson. Ergo a mennyországban, ahol csak jó lelkek vannak, egészen fölösleges a pap.

DŐRY
Kutykuruty! Hogy ennek a Medvének tulajdonképpen mennyi esze van!

Madame Malipau kimegy a kávéért.

MEDVE fejtegetésbe kezd
De jól van, tegyük föl, van másvilág. Már csak az a kérdés, milyen. Némely népek azt hiszik, hogy lélekvándorlás van. Jó, de akkor ön is tudná, kedves kontesz, hogy kiben lakott a lelke azelőtt. Meg tudja-e nekem mondani?

IZSÉPY KONTESZ sértődötten áll föl
Magának…?! Kutasson a sajátja után! Elindul: Majd éppen magának mondom meg…! Visszanéz: Szirmay kontesz nem jön?

SZIRMAY KONTESZ utánozza
Izsépy kontesz nem marad?

IZSÉPY KONTESZ
Maga csak szajkózza…!

DŐRY
El ne menjenek már! Csináljunk akkor egy kis testmozgást! Meghajol Szirmay kontesz előtt, átfogja a derekát, csujjogat: Uccu húgom, de vékony, ujju-jujju-jujj!Gyüjjön, madame!, tik is, diákok!

MEDVE
Testmozgás…! Hogy az észnek ne kelljen, mi? Megtömjük, szeszekkel fűtjük a testet – jó, amíg jó… De izgatni, mozgatni…? Hogy lássuk, eleven-e még…? Míg össze nem csuklik, s ránt magával lelket, szellemet, mindent…

3. KÉP
Dőry Mária szobája

Behallatszik a szalonból a zene és a mulatás. Mária átöltözik éppen, vizsgálja az alakját a tükörben, szoros fűzőt próbál magára – gondterhelt. Az ajtóban megjelenik Szucsinka.

DŐRY MÁRIA
Maga meg mit keres itt?! Gyorsan begombolkozik, eltünteti a fűzőt.

SZUCSINKA
Aggódtam, hogy netán…

DŐRY MÁRIA
Sokra megyek a maga aggódásával…!

SZUCSINKA
Még mindig rosszul van a drága…?

DŐRY MÁRIA
Rosszul!

SZUCSINKA
De hogyha… attól tartana a drága… Meg fogja kapni a doktor a pénzt, és…

DŐRY MÁRIA keserűen fölkacag
Ha én attól tartanék…! Hogy a doktor…!

SZUCSINKA
És akkor hallgatni fog…

DŐRY MÁRIA
Apámnak pedig beköti a szemét? Maga azt képzeli, hogy le lehet tagadni?

SZUCSINKA
Nem fog a Medve beszélni!

DŐRY MÁRIA
Miről nem fog beszélni?

SZUCSINKA
Rólam… se… a drágáról se, mindenképp hallgatni fog…!

DŐRY MÁRIA gúnyosan
Magáról…! Na hiszen! Láttam én, mikor a poklot említette a doktor…! Maga úgy reszketett, mint egy… egy süldőnyúl, mikor vijjog a vércse! Még a kis tokája is így…! – mutatja, hogyan reszketett.

SZUCSINKA sértődötten
Igazán nem szép, hogy most így beszél… A drágát talán nem is érdekelte volna, ha a doktor ott, a társaságban…?

DŐRY MÁRIA
Engem nem a doktor érdekel…!

SZUCSINKA
Nem is kell miatta aggódni, valóban… hiszen csak játszott velem, mint macska az egérrel, mert egy gonosz ember… De van esze, és kapzsi – ezért lakat van a száján. Sötéten: Meg azért is, mert… énvelem nem bánhat úgy, mint a játékszerével…

DŐRY MÁRIA
Magával, magával…! Mindig csak maga…! Hát én?!! Maga nem érti, mit mondok?! Hogy akár hallgat a Medve, akár nem, én ezt akkor se dughatom el majd…?!! Durván markolja meg a hasát.

SZUCSINKAodalép, hátulról öleli, a baronesz hasáról lejjebb siklik a tenyere.
Mit nem dughat el a drága…? Van még bőven idő…

DŐRY MÁRIA kibújna, de Szucsinka nem hagyja
Odakint várnak…

SZUCSINKA
És addig élni kell… Örvendeni… Kell az élethez az örvendezés, ugye kell…?

DŐRY MÁRIA kétségbeesetten
Kell…!

SZUCSINKA keze már a szoknya alatt jár
Öröm híján – ugye a drága is tudja, hogy – nem élhet az ember… Ne gondoljon semmi másra…! Mindenki hallgatni fog. Érti a drága…?

DŐRY MÁRIA
Nem, nem…

SZUCSINKA simogatás közben
Ne beszélj, ne…!

DŐRY MÁRIA
Nem, nem…!

SZUCSINKA
Csak hallgass…! Hallgass!

4. KÉP
A Dőry-kastély – szalon

MADAME MALIPAU
Hol van a baronesz? Ideje készíteni az asztalt a táncoltatáshoz.

MEDVE
No, azt én már nem várom meg. Bolondságokra nem vagyok kíváncsi.

DŐRY
Hát abszolút nem hiszel semmiféle másvilágot?

MEDVE
Nem én, míg olyan emberrel nem beszélek, aki már volt benne. De olyan lélek, aki erről tanúskodna – nincsen.

IZSÉPY KONTESZ
Még hogy nincsen!

SZIRMAY KONTESZ
Mért, van? Nincsen!

IZSÉPY KONTESZ
Maga csak szajkózza…

MEDVE
Én biz’isten elmondanám, mit tapasztaltam, ha egyszer hazajönnék onnan.

DŐRY
Elmondod? Kezet rá, Náci! Mersz-e rá kezet adni?

MEDVE
Ostobaság, hiszen mondom, hogy semmibe’ se hiszek.

DŐRY
De hátha mégis van ott valami. Eljössz-e megmondani?

MEDVE
Jó, ha lehet, eljövök.

DŐRY megragadja Medve kezét
Üsd szét, diák! Bernáth Zsiga szétvágja a fogadást. Ámbár bolondság, sose halunk meg! Igyunk!

MEDVE indul
Nos, hát mulassanak jól! És ne melegedjenek ki…!

BERNÁTH
Na de hát elengedi, méltóságos uram?

DŐRY Bernáthnak
Mindig is önfejű volt. Medvének: Várj, befogatok!

MEDVE
Nem kell, gyalog megyek.

DŐRY meglátva lányát, aki most ért vissza
Hát Mariskának mit rendeltél?

MEDVE megnézi magának a kipirult baroneszt
Levegőt. De frisset, nem áporodottat! Semmi kulcsra zárt szoba, semmi fojtott izgalom vagy szertelen hevülés! Levegő és levegő, járjon künn egész nap a kertben. Mindnyájan kikísérik. Úgy, úgy, tiszteljétek a doktorotokat, hogy hosszúéletűek legyetek a földön!

DŐRY
Nem akarsz egy esernyőt?

MEDVE
Nem vagyok én német.

DŐRY
Hát a kis pisztolyomat nem viszed el az útra?

MEDVE
Minek? Akitől én félek, azt nem fogja golyóbis.

Elmegy. Szucsinka plébános a doktor után oson. Madame Malipau ezt észreveszi, hátramegy, és onnan néz utánuk.

DŐRY MÁRIA odamegy a táncoltatandó kisasztalhoz, tapsol
Asztalhoz, asztalhoz! Üljön le, Bernáth! Szirmay kontesz, Izsépy kontesz! Apuska, te is gyere! A konteszek odasietnek, leülnek. Hol van a tisztelendő úr?

MADAME MALIPAU
Utánament a doktornak!

BERNÁTH Buttlernek
Kár, hogy elment ez a doktor…

BUTTLER
Én is szívesebben hallgattam volna őt, mint hogy…

DŐRYIzsépy konteszt ugratja
Micsodái vannak magának, kontesz, a túlvilágon?

IZSÉPY KONTESZ fensőbbséges lenézéssel
Asztráljaim. Azaz ikerszellemeim, kik rokonszenveznek a médiummal…

DŐRY
Vagyis magával…?

IZSÉPY KONTESZ sértődötten
Igen, velem… miért…? És mintegy barátaimmá szegődnek.

SZIRMAY KONTESZ
A legnagyobb mértékben. Hiszen Izsépy kontesz egy transz-médium! Abból is látszik, hogy szeánsz után úgy kifárad, mintha egész nap kapált volna!

IZSÉPY KONTESZ sértődötten
Maga megint azt szajkózza, amit a férfiaktól hallott…!

SZIRMAY KONTESZ
Továbbá arcán és kezén – ezt majd meg is figyelhetik – gyakran mutatkozik vonagló rángatózás! Gyilkos pillantás Izsépy kontesz részéről.

DŐRY MÁRIA madame Malipau-nak
Adja a kezét, madame, és kezdheti!

Körbeülnek, összeteszik az ujjaikat, madame Malipau celebrál, franciául mormol egy fohászt.

MADAME MALIPAU
Esprit du ciel, souviens-t’en! / Esprit de la terre, souviens-t’en!

MINDANNYIAN
Amen.

IZSÉPY KONTESZ szellemidéző halandzsa-versikéje
Diggi, daggi, / shurry, murry, / horum, harum, / lirum, larum, / raudi, maudi,/
giri, gari, / posito, / besti, basti, / saron froh, / fatto, matto, / qid pro quo.

DŐRY MÁRIA átszellemülten
Jönnek! Kit hívjunk?

BERNÁTH
Akárkit lehet? Hívjuk akkor… II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünket…

DŐRY
Hja, ha az úgy menne…

BUTTLER
Mért, odaát is benyalatosnak kell lenni, mint minálunk a császárnál?

DŐRY MÁRIA
Hagyják ezt már! Jön egy szellem, figyeljenek csak! Az asztal lába kopogni kezd.

IZSÉPY KONTESZ síri hangon
Ki van itt?

SZIRMAY KONTESZ
Izsépy kontesz! Ráznia kéne a lábát, nem? Különben nem fog zörögni az asztal!

Bejön Szucsinka plébános.

DŐRY
No, csakhogy megjött tisztelendőséged! A hölgyek már hiányolták!

SZUCSINKA
Csak kiszellőztettem a fejem… Megfeküdte a gyomrom…

BERNÁTH
…a hitvita, ugye?

DŐRY MÁRIA
Nini, koppant!

Kopog az asztal, Izsépy kontesz vezényeli madame Malipaunak, aki jegyzi a betűket.

IZSÉPY KONTESZ ebben a pillanatban megtudja Medve halálhírét, kétségbeesik
Jaj, Istenem…!

BERNÁTH
Mi a baj, kontesz?

MADAME MALIPAU nehezen kezdi kiolvasni
Me… d…

IZSÉPY KONTESZ arca rángatózni kezd, végtagjai reszketnek
Hát igaz…?! Asztráljaim, hát igaz ez…?!

BUTTLER
Rossz hír lehet…

MADAME MALIPAU kibetűzi
Med-ve Ig-nác…

A férfiak fölnevetnek.

DŐRY MÁRIA
Uramisten, csak nem…?!

DŐRY
A doktor máris a túlvilágról…?

BUTTLER nevetve
Na, ugye, hogy mégis bolondság!

Újra összeillesztik az ujjaikat. Sok kopogás – Izsépy kontesz önkívületben mint médium.

MADAME MALIPAU kiolvassa
„Meg-ígér-tem, hogy eljö-vök… Ne fizes-sé-tek a dok-to-ro-kat… A ha-lál je-len-ték-te-len cse-re. A lé-lek he-lyet vál-toz-tat, a test ala-kot.”

DŐRY
Megfoghatatlan!

SZUCSINKA
Valóban! Igen különös!

DŐRY behajol az asztal alá
Melyiktek csinálta ezt a turpisságot?

Izsépy kontesz annyira elalél a szeánsztól, hogy Szirmay kontesznek egy karosszékbe kell őt támogatni. Dörögni, villámlani kezd.

SZIRMAY KONTESZ mentegetőzve
Én előre megmondtam, ugye…?

JESZENKA pandúr érkezik futva
Méltóságos úr…!

DŐRY
No, mi a baj, Jeszenka!

JESZENKA
Méltóságos főbíró úr, jelentem alássan, a Medve doktor urat halva találtuk a kapubejáró sövénye mögött.

DŐRY MÁRIA fölsikolt, sírva fakad
Úristenem…!

Esni kezd az eső.

DŐRY elképedve
Kutykuruty! De hisz az lehetetlen… Látta kend?

JESZENKA
Igenis, láttam. Vér nincs – vagy a szíve vitte el, vagy ki tudja… Nem ír az már ebben az életben több receptet. Bernáth, Buttler, madame Malipau és a konteszek kifelé tódulnak. Tán ez volt az utolsó – kezd Jeszenka a zsebében kotorászni –, mert ezeket találtuk a zsebében, főbíró uram… – de Dőry ezt már nem hallja, siet a többiek után kifelé.

SZUCSINKA utánaszól a szintén kifelé tartó Jeszenkának
Hallja kend! Mutassa csak! Milyen írást talált? Odanyúl, de Jeszenka nem adja. Megütközve néz Szucsinkára, aki visszarántja. Adja már, mert… lecsukatom! Jeszenka kiszabadítja magát, futva megy ki.

DŐRY MÁRIA benn marad, döbbenten áll
Már hozzák befelé…

Jeszenka és Bernáth hozza be Medve doktor holttestét – Dőry vezénylete mellett fölfektetik a verandán egy asztalra. Szakadó esőben érkezik a menet: Dőry, Buttler, a madame és a konteszek.

DŐRY
Ide fektessék!

DŐRY MÁRIA
Istenem, Medve bácsi…! A semmibe néz, ingatja fejét. Nem lesz most már senkim, aki nekem… Aki tudott mindent…

SZUCSINKA
De látja, hogy nem árult el semmit!

DŐRY MÁRIA föleszmél, rámered Szucsinkára
Maga…?!

SZUCSINKA önelégülten, ájtatosan
Én tettem a szájára az aranylakatot.

DŐRY MÁRIA döbbenten
Szűzmáriám…! Mit beszél…?!!

SZUCSINKA Mária füléhez hajol, búcsúzásképp megszorítja a kezét
Ne beszélj!, hallod?! Hallgass! Elmegy.

DŐRY MÁRIA iszonyodva néz a távozó plébános után
Úristenem…! Mi lesz velem…?!

BUTTLER jön Bernáthtal már útrakészen
Engedelmével, kisasszony…

DŐRY MÁRIA
Hát elmennek maguk is…

BUTTLER a visszatérő Dőrynek
Fájdalom, hogy e szomorú esettel végződött az este… Úgyhogy mi mégis útnak indulnánk…

BERNÁTH fejet hajt
Méltóságos uram…! Isten áldja, kisasszony…!

DŐRY
Hát, Isten áldjon, fiúk, de a szavatokat ne felejtsétek! Visszafelé is térjetek be hozzánk! A vendégek elmennek – kikísérve őket Dőry Mária is kimegy.

Dőry egyedül marad – nézi Medve holttestét. Jeszenka pandúr jön be.

DŐRY
Reggel küldessen a viceispánért!

JESZENKA
Igenis. Méltóságos uram…

DŐRY
No, mi az?

JESZENKA
A test… szóval hogy…

DŐRY
Mi van? Tán valamit… gyanúsnak talált kend…?

JESZENKA
Találni találtam… Ezek voltak a zsebeiben – azzal kipakol zsebórát, burnótszelencét, irattárcát, kulcsokat és egy levelet.

DŐRY fölkapja a levelet, olvassa
„…az állapota felől hallgassa el az igazat a lány apja előtt… bőkezűen fogjuk megjutalmazni, ha nem maradunk szégyenben… ám ha megtagadná a diszkréciót…” Mi?! …aláírás: „Szucsinka”! Micsoda…? Megdöbben, megérti, ordít: Mariska! Jeszenka jobbnak látja, ha kimegy, Dőry kiabálva indul befelé: Mariska!

De madame Malipau jön elő.

MADAME MALIPAU
Parancsol, monsieur? Nos hát, mi sült ki?

DŐRY a gutaütésig dühösen
Az sült ki, hogy maga egy… egy… hanyag, egy… csúf teremtés…! Aki ezennel el van bocsátva!

MADAME MALIPAU
Na de uram…! De hát… Ön tréfál talán?

DŐRY
Szedje a holmiját, és parancsolja meg a kocsisnak, hogy hova vigye! Tűnjön el a szemem elől! Madame Malipau megszégyenülten kimegy. Dőry leül egy nagy karosszékbe. De hiszen a…! Elordítja magát: Jeszenka!

JESZENKA besiet
Parancsára, méltóságos uram!

DŐRY
Ugye még nem indultak el a diákok?

JESZENKA
De igenis elmentek, kérem alássan.

DŐRY ordítva
Mi?, elmentek?! – pofont kever le Jeszenkának, aki kimenekül. Dőry kifelé indul. Mariska! Kelj föl, nyomorult! Nem hallod, a kutyaúristenit…?!

Dőry dühösen jön vissza, nyomában Mária érkezik – neglizsében, mezítlábas papucsban.

DŐRY MÁRIA új taktikát választ: elmosolyodik
Kiáltottál valamit, apus?

DŐRY megfordul, és a lánya láttán zavarba jön
Igen, igen, azt kiáltottam… azt mondtam…

DŐRY MÁRIA
Mit mondtál, apuskám?

DŐRY
Hogy hát… gyere ide, kicsikém, mert beszélni akarok veled.

MÁSODIK FELVONÁS

1. KÉP
Fáyéknál, Buttler gyámszüleinél – kertre néző ámbitus – másnap délelőtt (1815 április vége)

FÁYNÉ kitereli a teraszra Buttlert és Bernáthot
Na, ide üljetek ki szépen, fiam, a napra, és meséljetek nekem! Éhesek vagytok, mi? Közben szedi össze és hordja be a terítéket. De aki lekéste a früstököt – koplaljon most már ebédig! Jöttetek volna hamarabb! Mi meg csak várunk! Az öreg is – tűkön ült már, azt mondta, elmegy, oszt lő nektek addig valamit! Buttlernek: Mikor indultatok? A konyhába: A jobbik tepsibe rakjad, te!, és előbb spékeljed meg azt a csirkét! Buttlernek: És elfáradtál, fiam? Szóval Dőryéknél háltatok…

BUTTLER
Nemigen háltunk…

FÁYNÉ
Ismertem leánykoromban, nyalka tiszt volt. Hát megnősült?, no, bizonyosan, ha azt mondjátok, hogy leánya is van. De szép-e, hé? – Buttler az égre emeli tekintetét, menne már. De hát megnémultatok-e, vagy mi, hogy egy szavatok sincs? Így feleltek ti, hé, a professzornak is?

BUTTLER
Az csak egyet kérdez egyszerre, édes néném.

FÁYNÉ
De nehezebbeket, ugye, szívem? Jaj, nagyon is meg vagytok soványodva. Ez a Zsiga gyerek is, na…!, majd utánapótoljuk. Édesanyádék…?

Buttler kisomfordál a gyámanyja háta mögött, mutatja Bernáthnak, hogy tartsa szóval Fáynét

BERNÁTH
Jól vannak… tiszteltetik nénéméket… Fáy uramat is…

FÁYNÉ
Pista bátyád az neked, te! Jaj, maholnap jogvégzett, nagykorú férfiak…! Ez a mi Jánosunk is…! Szegény sógornőm, ha látná, milyen szép szál ember lett belőle… Hátrafordul. Na!, de én se látom már…! Hát a föld nyelte el máris?! Befelé menet: Ancsa!, a rúrába benéztél?, locsolgassad azt a malacot! Jaj, hát annak a szalonnának meg már a szagán érzem, hogy túlpirítottad, te szamár!

Érkezik Fáy István, Buttler gyámapja – és vele barátja, Pereviczky ügyvéd.

FÁY
Na, tekergők, hát megkerültetek?! Zsiga öcsém! Tán a pataki lányok nem erisztettek, vagy valahol jobban főznek, mint minálunk?

BERNÁTH
Tekintetes uram… A tekintetes asszony konyhájánál a világon nincs jobb!

FÁY
Mások is ezt mondják. Na, mutatkozzál csak be Pereviczky barátomnak!

BERNÁTH
Bernáth Zsigmond, szolgálatjára.

PEREVICZKY kezet ad
Pereviczky.

FÁY
A gyámfiunk barátja. Hanem hát hol a mi Jánosunk…?

BERNÁTH
Tán ledőlt egy kicsit…

PEREVICZKY
Ügyvéddel amúgy sincsen kedve találkozni!, mi?

BERNÁTH
Ügyvéddel? Hát nem hiszem, hogy valaha is kedve volna…

PEREVICZKY
Pedig megeshet bizony akármelyikőtökkel, hogy idejöttök nekem: Jaj, prókátor uram, gyere, oszt védjél meg…!

FÁY nevet
No, gyertek, keressünk valami koccintanivalót…! Bemennek.

Buttler lemegy a patakhoz, hajót hajtogat, a levélbe beletűz egy virágot is, és óvatosan vízre bocsátja. Közben kisettenkedik Bernáth Zsiga is – Buttler nem veszi észre, hogy Zsiga leguggol odébb a patakhoz, megvárja, míg odaér a hajó, és kiemeli.

BERNÁTH
Hoppá! Hát nem kikötött nekem itt egy hajó?!

BUTTLER meglepetten odafordul
Teszed vissza rögtön! Add ide!

BERNÁTH
Már csak megnézem, hátha énnekem postázták!

BUTTLER
Rossebet teneked! El ne merd olvasni!, hallod?, nem neked szól!

BERNÁTH már hajtogatja is szét a hajót, olvassa
Kinek írtad? „Egyetlenem, Mindenem! Megérkeztem… Emlékezz ígéretedre…! Ha érzéseid még mindig…” – de itt Buttler már odaugrik, és kitépi Bernáth kezéből a levelet.

BUTTLER dühösen
Mint egy… komisz, buta kölyök…!

BERNÁTH vigyorogva
Na? És ki az a szerencsés? Én találjam ki? Gróf uram, hát kinek a révjébe szándékozik…?

BUTTLER
Eridj innen!, hallod?, semmi keresnivalód itt!

Buttler összehajtogatja a hajót, leguggol, és vízre bocsátja.

Eközben – úti málhával a vállán, kezében elegáns sétapálca – föltűnik Vidonka Józsi tót ezermester.

VIDONKA erősen szlovákos akcentussal
Mladí pán! („Fiatalúr!”) Jánoska gróf!

BUTTLER
Vidonka Józsi!

VIDONKA
Hát hazajött a mladí pán, hol a madár se járja?

BUTTLER
Haza hát! – Bernáth Zsiga barátommal. Kendet meg tán a gyomra vezette haza a sok tekergésből?

VIDONKA vigyorogva simogatja a hasát
Úgy, úgy, zato szom doma! („…azért vagyok itthon!”) Itthon látogatok én is mamicskámat!

BUTTLER Bernáthnak
Szakácsnő volt nálunk, tán még emlékszel rá…

VIDONKA
Tiszteltet a mamicskám az egész házanépet! Én meg reparáltam Fáy uramnak – hoztam ezt a lapos üveg.

BERNÁTH
Miféle laposüveg?

VIDONKA vigyorogva
Mladí pán nem lát a kezembe’?

BERNÁTH
Botot – azt látok a kezébe’.

VIDONKAdiadalmasan
Csak nem lát az eszembe!

BUTTLER Bernáthnak – miközben Vidonka lecsavarja a sétapálca fogantyúját
Vidonka igazi ezermester…

VIDONKA kiemel a botból egy hosszú üvegcsövet
Eztet Vidonka eszivel fundált – kezivel fabrikált! Akarnak kóstolni, mladí pán? Szljuhovica!

BUTTLER
Nem, nem kérek…

BERNÁTH nevetve-hitetlenkedvebeleszagol
Ez tényleg az! Minekünk is fabrikálhatna kend ilyet!

VIDONKA
Jaj, mladí pán, most nem lehet! Vidonka kapja sürgős munkát. Mamicska moja („anyukám”) tömte nekem teli hasat, a potom uzsajmáris futni, mer’ várja engemet a kocsi! („aztán máris futni…”)

BUTTLER
Aztán miféle munka lesz az?

VIDONKA
Dobrá munka, drága robota! („Jó munka, drága munka!”) Fabrikálni – ale közbe furfangozni! („de közben…”) Tak bizony! („Úgy bizony!”) No persze, bugye aj eszem-iszom, víno! („No persze, lesz eszem-iszom, bor is!”) A potom adnak a zsacskó arany! („És aztán…)

BERNÁTH még tovább kérdez, miközben Buttler már csak a patakot lesi
Az már igen! Aztán hol lesz kendnek ilyen fáin dolga?

VIDONKA a szájára csap
Hú, csak járja pofám, pedig nyi szlobod! („nem szabad!”) Anyi szót se! („Egy szót se!”)

BERNÁTH nevet
De hát minekünk csak elárulhatja!

VIDONKA sietve indul
Jaj, Isten mentse!, nyi-nyi! („…nem-nem!”) Tették nekem azt a lakat! – Mutatja, hogy a szájára. Na, zbohom, mladí pánja! Adok a Fáy uramnak a botot, a potom uzsgyi! Zbohom! („Na, Isten velük, fiatalurak! …aztán uzsgyi! Isten velük!”)

Vidonka bemegy a házba. Buttler már a patak partján ül, és vár.

BERNÁTH
Csuda egy figura…! Hát te? Itt akarsz éjszakázni…? Oda nézzél már, megfordult a patak folyása! Buttler izgatottan fölugrik. Mi az, tán valami gáttal rekesztették el…?

Buttler nem felel, Bernáth vállat von, és elmegy.

BUTTLERkisvártatva fölugrik
Hopp-hopp, ott jön…! Kikapja a válaszhajót, kibontja, fut a szeme a sorokon. „…csak a tiéd, senki másé… szeretlek, síromig szeretlek…Jöjj el apámhoz, és kérd meg a kezem…”

2. KÉP
Horváthéknál – dolgozószoba, másnap

Buttler Horváth Miklósnál, Piroska apjánál ül. Horváth italt vesz elő, odahozza az asztalhoz, leül, valami likőrfélét tölt.

HORVÁTH kínálja Buttlert
Tessék, saját főzet… Sőt, saját találmány, igenis. Büszkén: A rozsólis! Koccintanak, isznak.

BUTTLER
Tekintetes uram, tehát…

HORVÁTH
Igenis, értem… Ön a leányom végett jött, igenis.

BUTTLER
Szeretem őt.

HORVÁTH
Úgy? Nos, ez eddig egészen rendben van… De hát hogy vagyunk a leánnyal? Igenis.

BUTTLER
A kisasszony is szeret engem.

HORVÁTH
Honnan gondolja?

BUTTLER
Tudom.

HORVÁTH
Honnan tudja?

BUTTLER
Hát elmondok önnek egy titkot. Már három év óta levelezünk, és megírta.

HORVÁTH közömbösen
A hajókon?

BUTTLER meglepetten
A hajókon.

HORVÁTH
No, hát az nem ér semmit – mert cserébe én is elmondok egy titkot: Hogy azokon a hajókon én leveleztem öcsémurammal három év óta.

BUTTLER elsápad
Lehetetlen az…!

HORVÁTH
Nem lehetetlen, mert úgy van. Piroska lányom egy betűt sem írt azokból, igenis.

BUTTLER földúltan föláll
Uram… tekintetes úr, ön cudar játékot űzött velem, és én ezt számon kérem öntől!

HORVÁTH mosolyog
Nonono, fiatalember… Én apa vagyok, és meg akartam ösmerni előbb, kicsoda kívánja elrabolni tőlem a lányomat. Hát incselkedtem önnel – vagyis teveled, édes fiam, mert hisz csak nem akarod visszaszívni a levelezési pertut? Három év nagy idő, fiam, hát kiismertelek teljesen. És mivel eltökéltem, hogy lányomnak magam választok férjet, én téged választalak, igenis. Odalép, megöleli Buttlert, aki csüggedten néz. No. Hát mért vágsz olyan savanyú arcot, mintha a füledet haraptam volna le, he? Hát így kell kinézni egy ki nem kosarazott kérőnek?!

BUTTLER
Egy egész világot rombolt ön össze… Bocsánat, hogy hiába jöttem… – indulni akar.

HORVÁTH
Hohó, öcsém!, hova, hova? Hát Piroska?

BUTTLER
Ő… alig ismer engem, és nekem is egy másik kisasszony ő, nem az, akit a levelekből megismertem… Akinek a lelkével éveken át tápláltam a magam lelkét…

HORVÁTH
Akkor ezen már csak egy módon lehetne segíteni – ha engem vennél el feleségül.

BUTTLER
Nincs kedvem a tréfáihoz, uram!

HORVÁTH
No jó. És ahhoz mit szólsz, fiam, hogy… Piroska viszont igenis akart veled levelezni, az első hajódra még ő maga küldte a választ…

BUTTLER remélni mer
Azt hiszi, bátyám, hogy… nem idegenkedne tőlem?

HORVÁTH
Hogy hiszem-e? Hát mi másért leveleztem volna én egy diákkal? Azzal az erővel a kassai püspökkel is korrespondálhattam volna, aki okosabb ember, és nekem atyámfia.

BUTTLER
És Piroska erről…?

HORVÁTH
Erről ő semmit nem tudott. És ne is tudjon, ígérd meg, hogy ez köztünk marad! Na, summa summárum: Azért írogattam neked, mert én már akkor tudtam, hogy téged ez a leány szeret.

BUTTLER
Istenem, ha igaz lenne…!

HORVÁTH kikiabál
Piroska! Piroska, gyere csak be!

PIROSKA beszalad
Itt vagyok, apácskám!, mit parancs…? – elnémul a vendég láttán, meglepődik, kölcsönösen biccentenek egymás felé Buttlerrel.

HORVÁTH
Szívecském, találd ki, miért van itt most nálam Buttler gróf!

PIROSKA
Nem tudom, apácska, nem tudom…

BUTTLER előlép, és mondaná
Kisasszony…

HORVÁTH leinti Buttlert
Majd megmondom én, igenis. Feleségül akar elvenni. No, ugye bámulsz? Ha szereted, menj hozzá, ha nem szereted, akkor ne menj hozzá! Felelj neki szíved szerint!

PIROSKA pirul
Jaj, úgy szégyellem magam… És ebben a ruhában… Engedelmet… – és kiszalad.

Buttler és Horváth nézik egymást. Piroska visszajön, kezében legyező, fején az a régi főkötő, amelyben Buttler megismerte, abba betűzve egy vörös rózsa.

HORVÁTH fölnevet
Hát ez volt az átöltözés! Jaj, asszonyok, asszonyok…! Fegyverzetben…! A nyilatkozat meg a fejeden! Buttlernek: No, eridj most már, vedd el a rózsádat, csókold meg a menyasszonyodat!

Buttler odamegy, kiveszi Piroska főkötőjéből a rózsát, és megcsókolja a helyét.
Horváth magukra hagyja őket.

BUTTLER
Köszönöm.

PIROSKA
Mit köszön?

BUTTLER
Hát hogy… Hogy mégse kellett csalódnom, hanem…

PIROSKA
Mégse…? Hogy érti ezt?

BUTTLER zavarba jön, eszébe jut, hogy erről nem beszélhet
Hát csak úgy, hogy… elnyerhettem a kezét…

PIROSKA
Én még nem is válaszoltam.

BUTTLER megdöbben
De hiszen az előbb…! Ez a rózsa…

PIROSKA
Ó, a papa…! Azt hiszi, mindent ő intézhet, megkéri maga helyett a kezemet, és oda is adja – énhelyettem. Buttler elképedve hallgat. Emlékszik rá, hogy amikor az erdőben találkoztunk…

BUTTLER
Hogyne emlékeznék, akkor szerettem magába, és most…

PIROSKA
És akkor azt mondta, hogy maga olyan zsivány, aki rabolni csak időt rabolna tőlem. Hát három év alatt volt időm megérteni, hogy ez mit jelent…

BUTTLER
Hogy…? Mit…?

PIROSKA
Válaszoltam a levelére, és aztán csak vártam, vártam a viszontválaszra…

BUTTLER kínban
De hát én… Hiszen én… azóta is csak magára gondolok…

PIROSKA
Csak ezt valahogy nem volt képes mégse kimutatni… Évekig várat…

BUTTLER
Higgye el, hogy nem tehetek róla, és könyörögve kérem, bocsássa meg…!

PIROSKA
Ne mentegetőzzék, ami történt, megtörtént. Tudtam én, hogy minden diák csapodár szószegő… De magának legalább bűntudata van…

BUTTLER
Én csapodár…?! Ne gyötörjön, kérve kérem…! Engem bánt a legjobban, hogy nem levelezhettünk! Arra feleljen nekem, ha én azt írtam volna, hogy: „Feleségem lennél-e akkor is, ha édesapád ellenezné a házasságunkat?”, akkor mit válaszolt volna? Azt felelte volna, hogy „akkor is követnélek tűzön-vízen át”?

PIROSKA
Hogy képzeli? Dehogyis írtam volna ezt. Hogy szülői áldás helyett átok legyen inkább, hova gondol…?!

BUTTLER kétségbeesetten
Mi…?! De hát akkor most…?!

PIROSKA
Hát akkor most már föltehetné azt a kérdést is, amire a szívem szerint felelhetek…

BUTTLER összeszedi magát
Amióta megláttam magát – én azóta szeretem. Hát maga szeret-e, és akar-e a feleségem lenni?

PIROSKA
Akarok.

Csók. Közben Buttler leoldja, lesimítja Piroska fejéről a főkötőt – Piroska pedig aztán összehajtja, és bedugja Buttler kabátja alá.

3. KÉP
Fáyéknál – a teraszon, másnap

Fáy István pálinkát tölt Buttlernek és Bernáth Zsigának.

FÁY
No, egy kis gyomorerősítőt ebéd előtt… Isznak. De mikor tálalnak?

BUTTLER
Nem tudom, bácsikám…

FÁY
Na, tényleg!, hol a feleségem? Bekukkant a házba: Hát hova tűnt ez az asszony?

BUTTLER
Biz’ az elment Horváthékhoz.

FÁY
Megbolondult? Húsz éve nem is beszélünk velük!

BUTTLER
Énnekem tegnap mégis ott akadt dolgom.

FÁY
Hát micsoda, te?

BUTTLER
Voltaképpen miért is tartanak haragot bácsikámék Horváth Miklóssal?

FÁY
Mert egy csaló. Gyászoló családokhoz vitette gönci-hordószám az ő saját főzetű kotyvalékát, mondván, hogy azt még az elhunyt rendelte. Na, így etette be a vevőket!

BUTTLER
Hát azok meg csak nem bánták, ha hozattak belőle újra! Megjegyzem, nem egy megvetendő ital az a rozsólis.

FÁY
Mi az, tán azért mentél oda, hogy a Horváth itókáját kóstolgassad?!

BUTTLER
Nemcsak azért. Megkértem Piroskát!

BERNÁTH elképedve
Jánoskám, hát ilyen egy jóbarát? Még nekem se mondtad!

FÁY
Szóval nőül kérted a leányt! Aztán adták-e?

BUTTLER
De adták ám!

Megérkezik Fáyné. Fáy elébe megy, mint aki nem tud semmit.

FÁY
Na, hol jártál, anyókám?

FÁYNÉ
Kertek alatt, apókám!

FÁY
Mit láttál, anyókám?

FÁYNÉ
Hát azt láttam, apókám, hogy mind a ketten nagy szamarak vagyunk.

FÁY
Nono!, aztán miért?

FÁYNÉ
Mert azt a kedves, megenni való Horváth-családot elhanyagoltuk, kigúnyoltuk, megvetettük, ahelyett, hogy egy életen át kiélveztük volna.

FÁY
Ej, anyjuk, lelkem, hát még mit tapasztaltál?

FÁYNÉ
Hát azt, hogy legalább a gyámfiunk nem ilyen mafla – nemhiába hogy egy Buttler. Nem hagyta elvinni az orra elől, ami legdrágább, legbecsesebb nőtt ezen a környéken, ahol ősidők óta minden termés java a Buttlereknek szokott jutni.

BUTTLER nevet
No és az a becses „termés” nem is jön el hozzánk?

FÁYNÉ
Nem, bizony nem jön… mivelhogy már itt van!

Fáyné kitárja az ajtót, és bevezeti Piroskát.

FÁY elébe megy
Isten hozott, húgocskám… azazhogy most már leányom…

Piroska meghajtja magát, majd Buttlerhez fordul – bensőséges kézcsók.

BERNÁTH
No hát… aztán fél-e még a kisasszony az erdei zsiványoktól?

PIROSKA megismeri Bernáthot, földerül, kezet nyújt
Zsiga! De hiszen már akkor se féltem! Bernáth is kezet csókol. Hanem valamit meg kell ígérnie, Zsiga! Hogy sokat mesél nekem a barátjáról, hiszen maga ismeri.

BERNÁTH
Rendelkezzen velem a kisasszony! Akár a vőlegény jelenlétében, akár a távollétében!

FÁY a feleségének halkan
Csak ne abból az összepancsolt rozsólisból gazdagodott volna meg ez a Horváth!

FÁYNÉ
Lám, én mennyi kotyvalékot főztem életemben, és mégis szeretsz.

FÁY
De te nem csaltál vele!

HORVÁTH megérkezik, kezében egy butykos
Engedelmükkel…

PIROSKA odanéz, föleszmél
Jaj, apácska, bocsáss meg…! Fáyék felé fordul: Tekintetes… kedves… azazhogy most már… A nyelvem se forog… Szóval azt kérdezteti maguktól édesapám, hogy megvetik-e még a rozsólist, mert ha nem, akkor ő…

HORVÁTH
Húgomasszony… Tekintetes uram…! Fejet hajt.

FÁY szintén fejet hajt
Tekintetes uram…! Odalép, kezet nyújt. Jónapot, szomszéd!

HORVÁTH
Jónapot!

FÁY hosszabbacska szünet után
Szép idő lesz holnap… a diákjaink elutazásához…

PIROSKA nagyot sóhajt – Buttlernek
De most már majd írjon…! – Buttler bólogat.

HORVÁTH
Hát igen, az elutazáshoz… Igenis…

BUTTLER
Letesszük a vizsgát, és máris jövünk…

FÁY
Megint árva leszek.

FÁYNÉ
Megint nem lesz fiam.

PIROSKA
Minden nap írjon! – Buttler bólogat.

HORVÁTH
Nekem pedig nem sokáig lesz már leányom.

FÁY földerül, megszorongatja Horváth vállát
Igaz, igaz… Neked se lesz.

HORVÁTH eszébe jut a