Irodalmi szószedet A regénycím (~)

Kezdetben a ~ az anyánk éjjeliszekrényén előfordult könyvtárgyak olyan emlegetőnevét jelentette, amelynek rendszerint semmi értelme nem volt: rabrábi, urimuri (?!). Tetejébe rövid U-val – miként azt az Olcsó Könyvtár papírpikkelyeket hullató, piszkossárga címlapján kisilabizáltuk, ahogy majd emezt is: Kivilágos kivirradtig (?). De hát abból se lehetett kihámozni semmit, ha azt mondták, bángbán vagy bováriné. Ám mindez messzire vezetne, szorítkozzunk a regényekre, s azon belül is a magyarokra.
A magyar ~ (mely evés közben nem beszél) legyen tömör (Csí), kifejező (Prae), lényegretörő (Zsidó vagy?), de ne idegenszerű (Harmonia cælestis). A ~ akkor jó, ha megjegyezhető-emlegethető; a könyvnek is rosszul esik, ha – hiába lett bemutatva – nem jut eszünkbe, hogy hívják („Az ittas zuhanó vagy mi volt a címe… – Netán a Részeg eső-re tetszik gondolni?”), lehessen kérni tehát bolti eladótól („Van Szeretve mind a vérpadig? – Sajnos, nem vagyok… – És Túl van már? – Hogy lennék már!, de Másutt Éltem, ott, az alsó polcon…”). Mindazonáltal a ~ is tanít (Egy az Isten, Nincsen ördög), nevel (Légy jó mindhalálig), szórakoztat (A vezérbika emlékiratai, Pompásan buszozunk!).
A magyar ~ esetében is legfőbb érték az ember (A boldog…, A láthatatlan…, A kőszívű…); továbbá mivel a magyar ~-ben a talán leggyakrabban előforduló jelző az arany (-sárkány, -ecset, -hegedű, -koporsó, -ketrec, -kéz utcai szép napok, stb.), a magyar ~ ideáltípusa következésképp Az arany ember-ben ragadható meg. Megjegyezzük, az oknyomozástól eltekintve, hogy a magyar ~ nagyjai – Móricz, Móra, Gárdonyi, Jókai – előszeretettel szerepeltettek címben rabokat: Rab oroszlán, Rab ember fiai, Isten rabjai s a fentebbi Rab Ráby. Talán e tradíciót is követi majd Spiró következő regényével: Fogság – további asszociáció: Sorstalanság.
A legkézenfekvőbb az embert a neve által (magában vagy birtokos szerkezetben birtokosként) állítani a regény élére – e célra nem árt jó húzónevet választani (Rózsa Sándor, Kinizsi Pál, Szent Péter esernyője, Pál apostol levelei, Hahn-Hahn grófnő pillantása) vagy kifundálni (Édes Anna, Kakuk Marci, Égető Eszter, Fabulya feleségei, Avraham Bogatir hét napja) –, s a nevet követheti definiáló eligazítás is (Nero, a véres költő, Piszkos Fred, a kapitány).
De lehet címszereplő állat is: Bogáncs, Vuk, Niki, Pillangó, Az őz, Csutak és a szürke ló – Heltai Jaguár-ja állat?, nem állat? –, határeset a Hét bagoly Krúdytól, hajánál fogva rángatnánk ide a Vidravas című Galgóczi-opuszt, s nincsen állathoz köze Kosztolányi Pacsirtá-jának, hogy Lengyel Péter Macskakő-jéről ne is beszéljünk. Ám ugyanígy előfordulhat ~-ben növény is (Sárga rózsa, Lila ákác, Napraforgó, Az égő csipkebokor – helytelen besorolás: Árvácska). Címadáskor a szerzők gyakran folyamodnak továbbá földrajzi nevekhez – Beszterce ostroma, Egri csillagok, Erdély, A lőcsei fehér asszony, Pál utcai fiúk, Hunok Párisban, Buda, Budapesti ősz, Budapesti skizo, Három testőr Afrikában –, utóbbiról jut eszünkbe, miért ne szortírozhatnánk számok szerepeltetése (Négy apának egy leánya, Negyven prédikátor) avagy színek szerint: Színek és évek – hogy végképp ne vegyük már komolyan tipológiáink gyűjtőfiókjait.
Ám attól mégse kéne eltekintenünk, hogy a ~-választás gyakorta folyamodik öndefinícióhoz, azaz a mű maga nevezi magát könyvnek, történetnek, vallomásnak (Emlékiratok könyve, Napkönyv, Feleségem története, Régimódi történet, Jakob Wunschwitz igaz története, Egy polgár vallomásai) vagy egyenesen regénynek (A jövő század regénye, Ida regénye, A párizsi regény, Parasztregény, Hamisregény, Vagyonregény, Vadregény, Egy családregény vége). Az akár ide is értendő Termelési-regény (kisssregény) önbesorolását – miként ezt az épp e könyv által is generált új-recepció tanítja – hiba volna kontextuálisan, azaz eredeti jelentés és szó szerint érteni. S innentől kezdve már nincs megállás – és Nincs alvás! –, hogy mást ne mondjunk: Két kézzel búcsúzik a leopárd Podmaniczky Szilárdtól.
Némely szerzők értekező művet sejtetve vezetik félre az olvasót tudóskodó ~-ükkel (Erdély aranykora, Előadók, társszerzők, Bevezetés a szépirodalomba, Rom. A szovjetónió története). Mások eltökélten egyszavas ~-eket adnak – mint a fentebbi könyvesboltban megidézett Pályi András, kinek legutóbbi regénye a Megérkezés címet viseli, valamint Spiró (Kerengő, Az ikszek, A jövevény, A Jégmadár) –, de az „egyszavak” lehetnek mély és széles értelmezési tartománnyal bíró fogalmak is, miként Németh László könyvborítóin: Bűn, Gyász, Irgalom, Iszony.
Noha kényelmesebb volna elhárítanunk, mégsem kerülhetjük ki azt az osztályozó szempontot, hogy végül is mely cím és miért jó vagy rossz (jobb vagy rosszabb). Ám a terep ingoványos – homlokegyenest eltérnek a vélemények pl. abban, hogy az és-sel kapcsolt kéttagú cím szerencsés-e vagy sem, avagy hogy a többesszámúak hármas halmozása kamaszkorunk Dékány Andrásánál – Matrózok, hajók, kapitányok, ill. Csempészek, hősök, kikötők – frappáns vagy modoros megoldás-e. Miközben azon kapjuk rajta csendesen magunkat, hogy szeretnénk a címet is annál jobbnak tartani, minél jobb a regény maga. Így fog szebben hangzani a fülnek az Özvegy és leánya (Kemény Zsigmond), mint a Pisztrángok és nagyhalak (Berkesi András), a „micsoda–hol?” kérdésre pedig szívesebben feleljük: Iskola a határon – semmint hogy Albérlet a Síp utcában vagy Sellő a pecsétgyűrűn. Akkor már inkább a Vesztegzár a Grand hotelben.
Remélhetünk-e jó regényt, ha efféle címet ütünk fel: A banya-sziklája, így, kötőjellel? Hát nemigen, s a legjelesebb rosszregény-kedvelő, Márton László által újrafelfedezett Ormós Sándor munkája valóban csüggesztő. Ám ha ezzel szemben már-már kultikussá nemesedett címet visel egy mű, mint a Halálos tavasz (amely főleg persze a filmnek, illetve Karádynak köszönheti legendáját) – segít-e vajon ez Zilahy regényén? S megfordítva: Ront-e Gárdonyién a megítélésünk szerint nemcsak szerencsétlen, de némi nő-komplexusról is árulkodó Hosszúhajú veszedelem formula? Hát igen, valamelyest ront, kivált, hogy a címben jelzett balítélet a történetekre is rányomja bélyegét. Áru és védjegye kompatibilisnek látszik ellenben az olyan giccs-~-ek esetében, mint a Valamit visz a víz (úgy is mint a viccbéli Zilahy-leves receptje) vagy A nagy sikoly Erdős Renée-től.
Találós kérdés – gonosz, ezért ide tolakszik: „Mi a különbség Shakespeare Hamlet-je és Karinthy Ferenc Budapesti tavasz-a között? Az előbbiben benne van az atyja szelleme.”
Mivelhogy a bölcsek kövét sem a jó–rossz kérdésében, sem egyebekben meg nem leltük, annyit tehetünk végezetül, hogy csokorba kötjük legkedvesebb ~-einket: Álmok álmodója, Ködképek a kedély láthatárán, Zord idők, Egetvívó asszonyszív, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Boldogult úrfikoromban, Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban, Sárarany, Utazás a koponyám körül, Befejezetlen mondat, Legenda a nyúlpaprikásról, Emberszag, Pontos történetek, útközben, Kő hull apadó kútba, A szív segédigéi, Sinistra körzet, Márton partjelző fázik, A könnymutatványosok legendája, Hősöm tere.
De kár megvénülni!, tanár úr kérem, mondják meg Zsófikának, a halál kilovagol Perzsiából, de Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára.P. S.
1. „Önéletrajzi megjegyzés” (annak dacára tesszük idézőjelbe, hogy idézzük a Pápai vizeken ne kalózkodj! szerzőjétől). E jegyzet írója temérdek időt tékozolt el jó ~-ek kifundálására, ám eddig mindösszesen hármat sikerült kiötölnie (nem is segítség nélkül), s még azokkal sem maradéktalanul boldog – merészelhet-e ezek után e tárgyban értekezni.
2. Terjedelmi okokból a fentebb említett regények nem mindegyikének adtuk meg a szerzőjét – a cikk a teljes szerző-cím-listával a www.mancs.hu alatt lesz majd elérhető.
3. A legfrissebb hírek szerint a Fancsikó és Pinta szerzője a Béke-díj feletti örömében titkon új regénnyel bővítette az oeuvre-t. Részlet a Magyar Hírlap 2004. okt. 11-i tudósításából: „Az író életútját elemezve külön megjegyezi az indoklás, hogy /…/ 1979-es Termelési regényével vált az ellenállás irodalomkritikájának ünnepeltjévé, és kiemeli a Kis Magyar Pornográfia, A Hrabal könyve, az Opus magnum és a Harmonia Cælestis jelentőségét.” „Az oldalt szerkesztette: Újvári Miklós”. Hogy a ~-ekben (a létező négyből háromban) elkövetett hibákat már ne is mondjuk.

A cikkben szereplő címek és szerzők az említés sorrendjében:
Jókai Mór: Rab Ráby
Móricz Zsigmond: Úri muri
Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig
Katona József: Bánk bán
Flaubert: Bovaryné
Fekete István: Csí
Szentkuthy Milós: Prae
Németh Gábor: Zsidó vagy?
Esterházy Péter: Harmonia cælestis
Darvas József: Részeg eső
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig
Pályi András: Túl
Pályi András: Másutt
Pályi András: Éltem
Jókai Mór: Egy az Isten
Jókai Mór: Nincsen ördög
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Tersánszky Józsi Jenő: A vezérbika emlékiratai
Garaczi László: Pompásan buszozunk!
Móricz Zsigmond: A boldog ember
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány
Dallos Sándor: Aranyecset
Herczeg Ferenc: Az aranyhegedű
Móra Ferenc: Aranykoporsó
Benedek István: Aranyketrec
Krúdy Gyula: Aranykéz utcai szép napok
Móricz Zsigmond: Rab oroszlán
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Gárdonyi Géza: Isten rabjai
Jókai Mór: Rab Ráby
Spiró György: Fogság
Kertész Imre: Sorstalanság
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor
Tatay Sándor: Kinizsi Pál
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Krúdy Gyula: Pál apostol levelei
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci
Németh László: Égető Eszter
Mándy Iván: Fabulya feleségei
Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány
Fekete István: Bogáncs
Fekete István: Vuk
Déry Tibor: Niki
Móricz Zsigmond: Pillangó
Szabó Magda: Az őz
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló
Krúdy Gyula: Hét bagoly
Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Lengyel Péter: Macskakő
Jókai Mór: Sárga rózsa
Szép Ernő: Lila ákác
Krúdy Gyula: Napraforgó
Kodolányi János: Az égő csipkebokor
Móricz Zsigmond: Árvácska
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Móricz Zsigmond: Erdély
Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony
Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk
Illyés Gyula: Hunok Párisban
Ottlik Géza: Buda
Karinthy Ferenc: Budapesti ősz
Hazai Attila: Budapesti skizo
Rejtő Jenő: Három testőr Afrikában
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya
Moldova György: Negyven prédikátor
Kaffka Margit: Színek és évek
Nádas Péter: Emlékiratok könyve
Kornis Mihály: Napkönyv
Füst Milán: Feleségem története
Szabó Magda: Régimódi történet
Márton László: Jakob Wunschwitz igaz története
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Jókai Mór: A jövő század regénye
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Szomory Dezső: A párizsi regény
Csalog Zsolt: Parasztregény
Mészöly Miklós: Hamisregény
Kerékgyártó István: Vagyonregény
Csaplár Vilmos: Vadregény
Nádas Péter: Egy családregény vége
Esterházy Péter: Termelési-regény (kisssregény)
Garaczi László: Nincs alvás!
Podmaniczky Szilárd: Két kézzel búcsúzik a leopárd
Jókai Mór: Erdély aranykora
Mándy Iván: Előadók, társszerzők
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Kukorelly Endre: Rom. A szovjetónió története
Pályi András: Megérkezés
Spiró György: Kerengő
Spiró György: Az ikszek
Spiró György: A jövevény
Spiró György: A Jégmadár
Németh László: Bűn
Németh László: Gyász
Németh László: Irgalom
Németh László: Iszony
Dékány András: Matrózok, hajók, kapitányok
Dékány András: Csempészek, hősök, kikötők
Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya
Berkesi András: Pisztrángok és nagyhalak
Ottlik Géza: Iskola a határon
Szilvási Lajos: Albérlet a Síp utcában
Berkesi András: Sellő a pecsétgyűrűn
Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand hotelben
Ormós Sándor: A banya-sziklája
Zilahy Lajos: Halálos tavasz
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Zilahy Lajos: Valamit visz a víz
Erdős Renée: A nagy sikoly
Shakespeare: Hamlet
Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz
Asbóth János: Álmok álmodója
Kemény Zsigmond: Ködképek a kedély láthatárán
Kemény Zsigmond: Zord idők
Jókai Mór: Egetvívó asszonyszív
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban
Krúdy Gyula: Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban
Móricz Zsigmond: Sárarany
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról
Szép Ernő: Emberszag
Mészöly Miklós: Pontos történetek, útközben
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Esterházy Péter: A szív segédigéi
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere
Jókai Mór: De kár megvénülni!
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
Hajnóczy Péter: A halál kilovagol Perzsiából
Rejtő Jenő: Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára
Esterházy Péter: Pápai vizeken ne kalózkodj!
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta