Diófák tere avagy Szólj anyádnak, jöjjön ki!II. felvonás

MÁSODIK FELVONÁS

1. kép
Szín: A polgármesteri hivatal tanácsterme

1./1.

(Idő: másnap, csütörtökön késő-délelőtt)

F. SZABÓ jön be Gubával, a nyomukban Enci
Encikém, sürgesd meg a bandát, mert már…

ENCI
Jó, de hát most hívott a Hajni, hogy elaludtak…

F. SZABÓ
…mindjárt ebédidő, és még el se kezdtük! Enci kimegy.

GUBA
Odatelefonáltam, és állítólag nem a Fricinek néz ki a választmányi győzelem.

F. SZABÓ
Na, várjuk csak ki a végét!

GUBA
Meg hogy ott szaglászik az ellenzéki sajtó. Volt, aki konkrétan is kérdezősködött a Boszák-udvarházi ügyekben.

F. SZABÓ elsápad
Baszd meg…! A Motika! És a Sánta súgott neki!, Jociék is látták…

GUBA
Nyugi, Béla, nyugi! Ami minket érint – az jogilag támadhatatlan. Hogy a Frici ezen kívül még miket kavart – az ő dolga.

Enci betereli Sántát és a jégkrémest.

ENCI
Tessék helyet foglalni…! Gubának: Miki, ülhetek melléd?, ha Sánta úr lenne szíves… Befurakszik, odébb túrja Sántát.

SÁNTA szenved a hőségtől, fölnéz, F. Szabónak mondja
Itt volt egy ventillátor! Én fölrakatom, te meg leszedeted?!

F. SZABÓ
Fújta szét a papírokat…

ENCI
Különben is légkondi lesz!

SÁNTA
Ugyan már…!

F. SZABÓ
Ennyien vagyunk?

JÉGKRÉMES
Na és a befektető?

F. SZABÓ
Mindjárt itt lesz… De mi azért elkezdhetjük. Az ad hoc-bizottsági ülést megnyitom. Encinek: De hol a némettanárnő?

ENCI
Szájsebészetre kellett neki vinni a férjét.

F. SZABÓ
Akkor ki fog tolmácsolni?

ENCI
Hát…

F. SZABÓ
Akkor írjad, Enci, jegyzőkönyvbe, és majd onnan lefordíttatjuk neki, ami rá tartozik! Tehát. Jelen vannak: F. Szabó polgármester, Guba Miklós főmérnök a Műszaki Fejlesztési Bizottság részéről, Sánta úr, a tisztelt ellenzék képviseletében mint a Gazdasági Bizottság alelnöke, aztán… te mint micsoda is vagy itt, Gyurikám…?

JÉGKRÉMES
Kereskedelmi-vendéglátási felügyelőbizottság…

F. SZABÓ
Igen – s egyben mint a kisebbik koalíciós párt…

JÉGKRÉMES
Ellenzéki…!

F. SZABÓ
Ja, pardon, mindig összekeverem, hogy is vagytok ti most… bocs… Enci pukkadozik, és Gubát bökdösi. Viselkedjünk már! Ahelyett, Encike, hogy rögtön írnád magadat is mint szocpol-bizottság, satöbbi, oktatási-kulturális osztály részéről Hajnika mindjárt megjön … Mellesleg, csak megjegyzem, nem kell beleírni – Hajni közben bedugja a fejét –, hogy kijött a rendelet, szakirányú végzettség nélkül tinektek januártól finító… Csak kisegítő munkakörbe’ vagytok foglalkoztathatók…

HAJNIbelép, nyomában a német turista
Na de főnök, nem erről volt szó!, hát azért…

F. SZABÓ
Mind a kettőre vonatkozik!, kész, nem nyitok vitát…!

Hajni durcásan leül a német turistával.

GUBA megböki F. Szabót
Béla!, legalább üdvözöld már a… – szemével a német turista felé int.

F. SZABÓ
Ja, ja… Guten Tag! Kifelé: Ne nyitogassuk már azt az ajtót, vagy ki, vagy be! Bejön a rendőr, nyomában a postás. Gyertek be inkább, Pityu, tik is, mert…

RENDŐR
Bent vagyunk…

F. SZABÓ
…jó, mert lesz feladat. A németnek: Grüssz Gott, liebe… Hogy is hívják…? De mindenki csak vonogatja a vállát.

ENCI
Adjunk körbe jelenléti ívet, arra fölírja!

F. SZABÓ
Na, végre egy épeszű ötlet.

HAJNI elővesz egy papírt, ráírja a nevét, nyújtja a német turistának
Name! Name…!

A papír körbemegy, hogy majd visszakerüljön Hajnihoz.

JÉGKRÉMES
Különben… milyen is?, élelmiszeripari a mókus?

GUBA
De nem édesipari, úgyhogy lehet a témáról leszállni…

SÁNTA
Kérem jegyzőkönyvbe venni Guba főmérnök durva nyomásgyakorolását, vagyis az ő velejéig korrupt közbeszerzéseinek a szellemét!

GUBA
Anyád!

ENCI
Különben se vagyok gyorsíró!

HAJNI meresztgeti a szemét a jelenléti ívre, az odanyújtózkodó Encinek mondja
Há’ bazmeg…, ezt tök nem lehet kiolvasni…

Állványos tévékamerával és mikrofonokkal megérkezik Sántáné a helyi tévétől – Sánta ex-polgármester felesége.

SÁNTÁNÉ bocsánatkérő mosollyal helyezi el a kamerát, és háromlábú mikrofonokat rakosgat ki az asztalra
Bocsánat… Közben odahajol Sántához, puszit ad neki. Puszi, apa…

SÁNTA
Puszi, anya.

SÁNTÁNÉ
Elnézést a késésért, de későn szóltak, hogy…

F. SZABÓ
Nem későn, hanem direkt nem is lett szólva! Mert ez egy ad hoc-bizottság…

SÁNTA
Kedves Bélám, határozatunk értelmében a városi tévé minden egyes önkormányzati…

GUBA
De nem érted, hogy ez nem képviselőtestületi, hanem ad hoc?! Szólítsad föl becses nejedet, hogy szüntesse be a tevékenységet!

SÁNTA
Ne hallgass rá, Margó, indítsad! Már ezt is veheted, ahogy lábbal tiporják a…

SÁNTÁNÉ közben operatőrködik
Csinálhatnánk mikrofonpróbát?

F. SZABÓ
Ki tiporja lábbal…?

SÁNTÁNÉ
Kérem közelebb hajolni!

F. SZABÓ
Tik!, a személyiségi jogokat!

GUBA F. Szabónak
Mindegy, Béla… Legföljebb majd műszaki hibával szakítjuk meg az adást…

SÁNTA
Na, azt próbáljátok meg! Margó, te csak vegyed!

JÉGKRÉMES
Nekem erre nincs időm!, nem térhetnénk a tárgyra?

ENCI
Elolvad a jégkrém… Rádől Gubára, pukkadozik.

GUBA
Akkor előterjesztem az első napirendet… Tehát a külföldi német partnerünkkel tervezett közös beruházás… Ja, ja, mein Herr… ich hoffe, ja, remélem, hogy ez a… nevezzük az egyszerűség kedvéért kolbászgyárnak…

A német turista értetlen derűvel forgatja fejét, Hajnihoz hajol, pusmognak.

F. SZABÓ
Mit mond?

HAJNI
...’tudom én?! Nem értem, de ő se – úgyhogy egál.

A német turista fogdossa Hajnit, és megint a fülébe súg.

HAJNI
Essen? F. Szabónak: Szerintem éhes… Biztos a’szitte, hogy kajálni jöttünk ide.

F. SZABÓ
Mondjad neki, hogy türelem, lesz majd ebéd, utána meg kimegyünk a pulykafarmra… A rendőrnek: Pityukám, hallod?, de nem kell sziréna…

SÁNTA lecsap az információra
Lefogadtam volna, hogy a becsődölt pulykafarmotokat akarjátok kolbászgyárnak, mely minden szempontból alkalmatlan…!

ENCI
Most ezt írjam? De senki se figyel rá.

F. SZABÓ
Nem a miénk… Ötvenegy százalékban városi tulajdon…

ENCI ledobja a tollat
Franc, aki írja, úgyis veszi a tévé.

GUBA
Az pedig, hogy mi alkalmas és mi nem – szakmai kérdés, Ernőkém, nyugodtan rám bízhatod!

POSTÁS
Bocsánat a szóért, de pardon! Ha minekünk is lehet… – a rendőrre mutat – a Pityuval…

RENDŐR a postásra mutat
Meg a Jocival is…

POSTÁS
Szóval hogy mégiscsak mi volnánk ebbe’ a mi városunkba’…

RENDŐR
Sőt, a megyébe’, Joci…

POSTÁS
…akinek egyáltalán van valami konyítása ahhoz…

RENDŐR
…hogy mi az, hogy kolbász.

POSTÁS
Mer’ nehogy má’ a disznó köszörülje a böllérkést!

RENDŐR
Mikor a vendég úrnak a mi kolbászunk, a Jocival, a referencia!

POSTÁS
Vagyis a kolbászgyárba’ részt kérünk a társaságból…

RENDŐR
Részvényt, Joci...

POSTÁS
Azt mondom!, részvénytársaságból....

RENDŐR
Szakmai hogymondjákon...

POSTÁS
...befektető alapon…

F. SZABÓ
Jocikám, Pityukám! Ez mind nagyon szép. Na de tartunk már ott?, nem tartunk!, nahát akkor! Különben is. Beleegyezett tinektek ebbe a Boszák úr?, na ugye, hogy nem egyezett bele, nem is tud róla.

GUBA F. Szabónak
Attól még nem árt meghallgatni őket…

F. SZABÓ ingerülten
Akkor is tartsunk már sorrendet! Meg egy kis napirendet az általános szófosásba’! Tessék, folytasd, Guba elvtá… vagy mi vagy, Guba úr!

GUBA
Szóval. A kolbászgyári prodzsekt – amely középtávon idecsábíthat további befektetőket…

F. SZABÓ
Úgy van, például a gyógyturizmus terén…

JÉGKRÉMES
Milyen gyógyturizmus, Béla?, a termálpusztai pocsolyára gondolsz?

F. SZABÓ
Termálpusztának folyamatba’ van az ionizáló gyógyhatásának a kimutatása… Hogy daganatos betegség és ecetera… És egyébként is meg kell lovagolnunk, hogy ne csak falusi turizmus legyen favorizálva, hanem falusi ÉS KISVÁROSI turizmus, ezt kell a köztudatba bedobni, hogy ÉS KISVÁROSI – nincs igazam?

JÉGKRÉMES
Ez infrastruktúra nélkül üres izé-pufogtatás! A kereskedelmi-vendéglátási felügyelőbizottságnak az az álláspontja…

GUBA
A tietek egy túlhaladott Áfész-szemlélet, Gyuri bátyám, nem vagyunk az átkosban, amikor ti voltatok a janik! Tehát…

ENCI
Igen!, szerintem… Szerintem kéne helyette egy turisztikai ad hoc-izé, ugye, Miki? Én szívesen átnyergelnék, hogyha nekem a szocpolnál amúgy is… Guba elhúzza a száját.

F. SZABÓ
Tudod, hova...

HAJNI
A másik meg a média, mert – már bocsika, Margó, de én a te korodba’ meg ilyen dekoltázzsal…

SÁNTÁNÉ
Hajnika, befognád, ha megkérhetlek…?!

SÁNTA
Tiltakozom!

F. SZABÓ Encinek és Hajninak
Csönd legyen! Dohog: Turisztikai média…! Mit akartam… Gubához fordul: Ja, hogy Miki, rajzoltassál délutánra, hogy ki lehessen tenni nekem a falamra, lássa a befektető úr… Az autópálya-leágazást mifelénk…

JÉGKRÉMES
Nem is ágazik le mifelénk…!

F. SZABÓ
Mint tervezett, folyamatba’ levő útvonalat…

JÉGKRÉMES
De nincs is tervezett vonal se…!

F. SZABÓ
Nincs-nincs, hagyjál má’! Aztán ugyanígy, Miki, egy pofás rendezési előtervet a főtér-főutca-Diófák-tere-Hársfa-utca-környékről, érted…!

GUBAkelletlenül
Írasd föl Encivel, vagy hívd fel őket te – énnekem most… Az órájára néz, a mobilján nézi, kapott-e SMS-t.

F. SZABÓ jobb híján Encinek folytatja, aki azonban nem írja
…valami állam- vagy városalapító, zászlóbontó vagy bárakármilyen szoborkompozícióval a szovjet emlékmű helyén – még az sincs lebontva rendesen...

SÁNTA
Nem elkezdtük az én időmbe’? De ti vétóztátok meg! Hanyadik ciklusba’ csúfoskodik ott az a főtér, mint egy felvonulási vagy bontási hogymondják, szemétlerakat?!

F. SZABÓ
Majd az azonnali kérdések óráján…! Encinek: Legalább söpörjék föl a közhasznúak, ebédig meglegyen!

JÉGKRÉMES
Na most, várjunk. Nekem itt nem világos. Hogy mi a befektető szándéka – és mért nincs itt az, aki őt idehozta. Akiről szó volt, hogy elővezeti a témát. Hogy egyáltalán ki az, és mit akar.

GUBA
Most nem ért rá, de még nem is érdekes…

F. SZABÓ
Hát információképpen el lehet róla mondani, nem? – Gubára néz –, hogy Boszák úrnak a régi hogyhívjákja… együtt voltak a zászlóbontásban…

JÉGKRÉMES
Igen?, és hogy hívják?

F. SZABÓ
Motika Ferenc.

JÉGKRÉMES
Motika? Na, az aztán…!

F. SZABÓ
Mért, te ismerted már akkor?

JÉGKRÉMES
Hát… mondjuk, a nevét nem felejtem el. Habár a cikkeit névtelenül írta…

GUBA
Miféle cikkeit?

JÉGKRÉMES
Azt a… tényfeltárónak nevezett cikksorozatot…

SÁNTA
Azokat ő írta? Hohó, hát akkor ez sokat tud rólatok!

JÉGKRÉMES
Hát biztosan sokat tud rólatok…

SÁNTA
Na, polgármester úr? Mindenes F. Szabó elvtárs! Akkor ez a Motika nagyon jól emlékszik, hogy a GAMESZ égisze alatt hogyan mentek a magánvilla-építkezések! A tanácselnöké, a párttitkáré meg a tiedé!

F. SZABÓ
Miről beszélsz?! A Gyurinak mondjad, mert ott az Áfész-vezérek visszaélései voltak leleplezve!

JÉGKRÉMES
Egyik héten. Másik héten meg a tiétek… Amúgy a mienkének a volumene, még ha igaz lett volna sem közelítette volna meg a tietekét!

SÁNTA
Javasolni fogom, hogy az Emlékházban ezek a feledésbe merült előzmények is ki legyenek ragasztva a falra. Név szerinti lebontásban.

GUBA
És a te neved?, agitpropos Ernő? Azt hova ragasztanád ki?

SÁNTA
Én voltam az egyetlen az egész megyében, akit kirúgtak a pártból!

GUBA
Én meg az egyetlen, aki be se léptem.

JÉGKRÉMES
Miklóska, ezt nem kéne… Nem léptél be, de miért? Mert nem vettünk föl, pedig nagyon akartad, csak volt az a fegyelmi ügyed…

GUBA
De mért kaptam fegyelmit?, na?

F. SZABÓ
Nem hagynátok abba?

SÁNTA
Igazad van, Bélám, a szaftos ügyekért nem kell a múltba visszamenni.

GUBA
Ne, ne, Béla…! Ereszd el a füled mellett…!

NÉMET TURISTA türelmetlenül sugdos megint Hajninak, majd föláll és meg is szólal
Also bitte... Danke für Ihre Gastfreundschaft, aber es ist ja schon Mittag... Kommen Sie mit, Kleine? („Kérem… Köszönöm a kedves vendéglátást, de most már, ugyebár ebédidő van… Velem tart, kislány?”) Elindul kifelé.

HAJNI föláll, elindul
Na, vályúhoz! Mer’ már csak röfög itt nekem...

ENCI fölvisít
Te Hajniii! Hát az esti emléktábla-parti napirendjét nem is vettük!

F. SZABÓ észbe kap
Hú, bassza meg! Hajnika, meg van minden szervezve?

HAJNI
Rendszerdöntő Zászlóbontás Napja?, persze, már évek óta… Tűzoltózenekar, fáklyás megemlékezés, koszorúzó gardenparti, emlékházi svédasztal…Minden évbe’ ugyanaz, csak idén a’ ünnepi beszédet a főnök tartja!

F. SZABÓ
Én?

HAJNI
Mér’, hát ki a polgármester?

Kimennek, csak F. Szabó és Guba marad hátra.

F. SZABÓ
Ez a koszorúzás teljesen kiment a fejemből… Meg a Frici sincs itthon… Azért az a fölvetés jogos, hogy ki ez a Motika és mit akar. Mert a Fricinél tutira kinyírta magát, többet nem játszik, egy nulla…

GUBA
És ha ponthogy a Boszák áll bukásra?

F. SZABÓ
Hát, hallod… nemrég még a veje akartál lenni, most meg…

GUBA
Az egészen más – és még nyitott kérdés… Csak feltűnt nekem, ahogy Frici beszart attól, hogy ez a Motika itt van! Lehet, hogy ráküldték…

F. SZABÓ
Kicsodák?

GUBA
Ki tudja… akik jönnek föl…

F. SZABÓ
Vagy pont hogy megerősödik a Frici…! Nincs még híred a választásról?

GUBA az órájára néz
Még korai… Különben elég aggasztóan nézett ki az éjjel…

F. SZABÓ
Bepiált, ordibált, megesik…

GUBA
Nusi azt mondta, hogy nem is ivott. Tisztára paranoiás roham…

F. SZABÓ
Te se vagy pszichiáter, Miki…

A szín elsötétül – zene.

1./2.

(Idő: pár órával később, csütörtökön délután)

A polgármesteri hivatal tanácstermében Enci fáklyákat, lampionokat, girlandokat és egyéb dekorációt szortíroz az esti zászlóbontási koszorúzó-gardenpartihoz. Éppen behozza a koszorút is, amikor belép Boszák Frigyes.

BOSZÁK
Tán a síromra készítitek már?!

ENCI megfordul, és meglátva Boszákot az égre emeli szemét
Jaj, Frici bá’…!

BOSZÁK odahajol Enci nyakához
Csókollak, Encike…

ENCI
Ne most, nagyon szépen kérem, Frici bá’, most erre nem érek rá…!

BOSZÁK megfogja a kezét
Encikém, maradjál, kicsim, fogadjál szót Frici bátyádnak…

ENCI
Akárki benyithat… Viszik mindjárt a dekoranyagot a maga Emlékházához…

BOSZÁK le akarja ültetni
Enci, ne legyé’ velem ilyen, és éppen most…

ENCI
Éppen most…! Nekem van éppen most!, mer’ hamarabb megjött…

BOSZÁK
Mért kell füllentened a te Frici bátyádnak?, mikor láttam, hogy éjjel a medencében pancsikáltál…

ENCI
Mér’?, attól még…!

BOSZÁK
No látod, hogy attól még!

ENCI
Na de megint fényes nappal, irodába’?! Se hangulat, se pia, se ajándék – há’ mi vagyok én?!

BOSZÁK
Az én hűséges, szófogadó segítőtársam vagy, hiszen tudod…

ENCI
És még ki tudja ezt?, Frici bá’?

BOSZÁK
Attól félsz, hogy a Guba Miki megtudja, mi?

ENCI
A Miki…? Frici bá’!, ha maga eldicsekedett…!

BOSZÁK
Enci, nem szép, hogy vádaskodol, mikor én folyamatosan és diszkréten!, minden formába’ nyújtom a segítséget neked…

ENCI
Most mért muszáj ezt fölemlegetni?

BOSZÁK
És mért muszáj ilyen hangon szólni…? Vigasztaló gyengédség helyett, mikor amúgy is így jön haza az ember…

ENCI
Ja, tényleg, Frici bá’!, na és mi volt Pesten?

BOSZÁK
Mi volt!, a bukta volt! Leszavaztak…

ENCI
Jaj, ne…!

BOSZÁK
Beugrasztottak, hogy induljak, aztán megbuktattak… Hátbatámadtak az enyéim! Érted most már, Enci, a helyzetet…?

ENCI
Értem… Beletörődően sóhajt föl: Na, jöjjön, Frici bá’, leszopom, de igyekezzünk, mert…

BOSZÁK
Csak ne heveskedjünk, kislányom, nem arról van most szó. Mindennek megvan a maga sora, csak türelem…

ENCI
Hát akkor…?

BOSZÁK
Hát akkor mesélj! Először is hol a Béla?, benéztem, de nincs bent…

ENCI
Elmentek a német befektetővel megnézni a pulykafarmot.

BOSZÁK
Milyen befektetővel?

ENCI
Nem tudja?, pedig az is ott volt az éjjel. Ez a Motika hozta – hogy állítólag kolbászgyárat akar, mert rácuppant a kolbászunkra.

BOSZÁK maga elé
És ezzel mért nem hívott föl engem a Béla…? Ez amióta polgármester, sunyibb, mint volt! Hogy ezt a törtető Guba Mikit ne is mondjam!, ezt neked is mondom…! És a pulykafarmon akarják…? Enci!, szerintem ez kamu! Neked nem volt ilyen érzésed? Komoly ez a német?, mit mond?

ENCI
Minekünk semmit, mert nem volt tolmács. Motika tárgyalt vele.

BOSZÁK
Mondom, hogy kamu. Motika nem is tud németül.

ENCI
Ide jön, és átkúrja az egész várost…?!

BOSZÁK
A kolbászomat meg eladta a németnek.

ENCI
Igen? Hát a papáékét is! Úgyhogy a papa meg a Pityu bá’ mindjárt kértek is maguknak kolbászgyári részvényt.

BOSZÁK
Részvényt! A Joci meg a Pityu. Nnna…! Jut eszembe, hol az apád?

ENCI
Hol! Egy postás! Futkos, mint fing a gatyába’. De lehet, hogy benéz, és segít áthordani a cuccot.

BOSZÁK
Mer’ a Joci lesz nekem erre is a legjobb…

ENCI
Kit akar figyeltetni, Frici bá’?

BOSZÁK
Motikát.

ENCI
Saját haverját? Hát az ott lakik magánál, eleget figyelheti!

BOSZÁK
De ha elmegy valahova. Mondjuk fénymásoltat. Meg hogy kivel találkozik, és annak mit ad át.

ENCI
Hogy mit fénymásoltat?

BOSZÁK
Encikém… De el ne járjon a szád, kislányom…! Ne éljél vissza vele, hogy Frici bátyádnak nincs, akivel őszintén beszélhet… Mer’ már a Nusiba’ is meginog nekem a bizalom, ha a saját hálószobámba’ merülnek föl a gyanús nyomok.

ENCI
Milyen nyomok? Félrekúrt a Nusi néni?

BOSZÁK
Jaj, Encike…! Hanem hogy valaki turkált a papírjaimba’. Észrevettem, mikor éjjel hazamentem. Meg a kulcsok is másképpen voltak elhelyezkedve a dobozban. Na, erre benézek Motikához, aki pedig nincs az ágyában!

ENCI
Na de hát… Kilopta a pénzét, vagy mi…?

BOSZÁK
Nem a pénz…

ENCI
Hát akkor? Mit akar?

BOSZÁK
Hát ez az, hogy mit akar… Betoppan ide, hogy mi van itt… És bezakkan, hogy na majd akkor ő… Szóval nem jót akar… Bántani akarja Frici bátyádat… Ezek mind összeszövetkeztek…

ENCI
Nem izéli ezt maga túl, Frici bá’? Éjjel is… minek kellett annyira kibukni?

BOSZÁK
Hogy minek? Mikor a pasi eltűnik előlem, viszont a táskájába’ megtalálom a szekrényem kulcsmásolatát?!, érted már? Ide figyelj!, Encike, én nem számíthatok másra. Segítsél nekem kitudni, hogy mi van. Hogy mit akar. Hogy elejét vegyük. Ha beférkőznél neki a… csinos, kedves, ügyes lány vagy… kis ez-az, leitatás, vagy nem tudom… Nem lennék hálátlan, eddig se mondhatod, hogy…

ENCI
Most akkor… azt mondja Frici bá’, hogy… menjek el a Motikával?

BOSZÁK
Az eszközöket, kislányom, én terád bízom, érted… Mert bízok benned. Estére ott lesz mindenki az emléktábla-koszorúzáson, és akkor lesz majd neked módod rá, hogy…

HAJNI kintről
Enci! Enci, hol vagy? Meglepődik, hogy itt látja Boszákot. Csók, Frici bá’… Megtorpan, nem tudja, hogy kimenjen-e. Bocs, nem akarok…

BOSZÁK
No csak gyere, gyere…!

ENCI
Szia.

HAJNI
Iszonyú ez a hőség… És hogyhogy, Frici bá’, már megjött? Emlegettük, hogy na, vajon mi lesz…

BOSZÁK
Hát… nem a legjobban alakult… Te meg honnan jössz?, nem tudod, hogy a polgármesterék…?

HAJNI
Azok?, mikor elhúztak már! Mert a németet nem nagyon érdekelte a pulykafarm, hanem folyton csak… Na de most tényleg, Frici bá’. Maga szerint. Hát köteles vagyok én?, ha a polgármester azt mondja, hogy – na. Mert hogy ilyen fontos nekünk a vendég hogyhíjákja, jóindulata, meg olyan fontos nekünk! Hát kinek a mi-a-izéje vagyok én? Maga szerint. Mert hogy egy befektető! És akkor engem…?! Egy ilyen hájas, öreg disznó, még beszélni se tud az emberrel, és nem elég, hogy éjszaka, de most is alig enged ki a szobából?! Hát beszéljen már Frici bá’, a polgármesterrel, hogy mért vagyok köteles én!

BOSZÁK
Jól van, Hajnika… Neked meg nem kell mellre szívni…

HAJNI
Ja. Nem kell… Csak leszopni, mi?!, már bocsánat… Tököm tele van…!

BOSZÁK
Jól van, na…

HAJNI
Frici bá’, maga annyi fontos embert ismer Pesten. Nem tudna szerezni nekem valami jó kis állást?

BOSZÁK
Pesten? Gondolod, hogy ott többre jutsz? Ja, míg el nem felejtem. Mert otthon még nem is voltam. Nem láttátok a kislányomat? Egész nap hiába hívom.

ENCI
Julit? Dehogyisnem. Odaát van a művházi zeneterembe’ – fülhallgatóba’. És olvas!

BOSZÁK
Mért? Ki van megint valamiér’ akadva?

ENCI vállat von
Utcán se lehetett hozzá szólni.

BOSZÁK
Megbukott a vizsgán?

HAJNI
Vagy átment. Nem tudjuk, mindegy.

Bejön a postás.

POSTÁS odamegy Encihez, megcsókolja
Puszi, kislányom. Kívánok, Boszák úr… Hallom, hogy hát a választáson…

BOSZÁK
Honnan hallottad, Jocikám?

POSTÁS
Hát beszélik már, mer’ megmobilozták Pestről…

BOSZÁK
Még haza se érek, de itthon el van már igazítva mindenki… Szóval így… Te meg, Joci, meg se beszéled Frici bátyáddal, és máris kolbászgyári részvényt akarsz?, meg a Pityu…?

POSTÁS
Boszák úr kérem, ez még csak a jövő zenéje akart volna lenni, és nem gondoltuk…

BOSZÁK
Na, hagyjuk ezt most! Ide figyelj, addig el ne indulj, mert még eligazítalak a Motikával kapcsolatban…!

Beténfereg egy újságíró – fotóstáskával a vállán.

ÚJSÁGÍRÓ
Elnézést… Talán meg tudják mondani...

BOSZÁK
Jó napot! Miben segíthetünk?

ÚJSÁGÍRÓ
Hogy merre találom ezt a... milyen udvarházat… Cédulát vesz elő.

POSTÁS elvigyorodik
Diófák tere…

BOSZÁK belevág a postás szavába
Vá-vá-várjunk! De kit keres?

ÚJSÁGÍRÓ a cédulára pillant, zavarba jön
Ott kell találkoznom valakivel…

BOSZÁK
Maga a... hogyhívjáktól jött?

ÚJSÁGÍRÓ
Igen…

BOSZÁK
Mit igen?

ÚJSÁGÍRÓ
Sajtó... fotó... szolgálat...

BOSZÁK odalép
Mért, és hogy van fölírva magának a cím?, pardon, segíthetek?Nyúlna a céduláért, de az újságíró gyorsan zsebre teszi. Mert attól függ, ugye, hogy... milyen név van oda fölírva...

ÚJSÁGÍRÓ
Ja, igen...

Ekkor érkezik meg a rendőr, az ajtónál majdnem feldönti az újságírót.

RENDŐR
Bocsánat…

ÚJSÁGÍRÓ még visszafordul
Ja... És azt nem tudják véletlenül, hogy a… – a céduláról nézi – a Boszák úr hazajött-e már Pestről?

BOSZÁK rávágja
Ki tudja ezt őnála, ugyebár...

RENDŐR elvigyorodik
A Boszák úr?, hiszen hát…

POSTÁS a szavába vág
Pityu, kussojjá’!

BOSZÁK
Mért, vele is beszélni akar?

ÚJSÁGÍRÓ
Hát lehet... Ha megvolna esetleg a mobilszáma...

BOSZÁK a postásnak
Írd föl neki, Joci!, és mutasd meg, merre kell menni!

ÚJSÁGÍRÓ
Köszönöm, viszontlátásra! Kimegy a postással.

RENDŐR értetlenül
Na de… Minek neki a mobil, mikor…? Boszákra mutat.

HAJNI
Jaj, papa, ne…!

A szín elsötétül – zene.

2. kép
Szín: A Boszák-udvarház – a középső nagyszoba

2./1.

(Idő: nem sokkal később – csütörtök délután)

A kanapé mögött a földön Motika és Boszákné szeretkezni próbálnak.

BOSZÁKNÉ
Jó, semmi baj… Csak nyugodtan… Nem kell görcsölni…

MOTIKA
Hát azért…

BOSZÁKNÉ
Az majd szépen adja magát…

MOTIKA
Mert az éjjel meg…

BOSZÁKNÉ
Az éjjel, az azért volt, mer’ én voltam baromi feszült…

MOTIKA
Te most mért vagy velem ilyen megértő? Ahelyett, hogy…

BOSZÁKNÉ
…hogy mi…?

MOTIKA
Hogy… mit tudom én… azt mondanád, amit tényleg gondolsz…

BOSZÁKNÉ ingerülten
Igen? Én azt hittem, hogy ha tűrök és várok, nem teszem a megjegyzést, hogy akkor…

MOTIKA
Én ezért nagyon hálás vagyok, csak nem tudom, mért kell még olyankor is… Mindegy…

BOSZÁKNÉ dühösen
Hát persze…! Mindegy…!

A bejárati ajtót valaki kulccsal akarja nyitni, majd csönget.

BOSZÁKNÉ rémülten
Úristen…! Tűnj el!

Motika fölkapja a földről a nadrágját, az ingét és a cipőjét – kilép a teraszra, és eltűnik.
Boszákné bugyit ránt, és a blúzát veszi föl éppen, amikor Boszáknak sikerül a kulcsával kipiszkálni a belülről ráfordított kulcsot, amely leesik a földre. Boszák nyitja az ajtót, és jön befelé.

BOSZÁK még az ajtóból
Benne hagyják a kulcsot, alig lehet kipiszkálni… Meglátja a feleségét. Nusi! Mi az isten…?! Te meg itt pucérkodsz…?! Nem hallod, hogy csöngetek?

BOSZÁKNÉ zavartan gombolja a blúzát, húzza a szoknyáját
Fürdőruhát akartam fölvenni…

BOSZÁK
Fürdőruhát? Akkor minek húzol szoknyát?

BOSZÁKNÉ
Most már nem érdekes…

BOSZÁK a fotelről fölemel egy melltartót
Melltartót nem is veszel?

BOSZÁKNÉ
Mindegy, úgyis megsülök… Nahát, már megjöttél… Na és mi volt a választáson?

BOSZÁK
Az egész város tele van már vele, hogy mi volt, csak az én feleségem nem tudja…

BOSZÁKNÉ
Nem sikerült…?

BOSZÁK
Mert ki van folyton kapcsolva a telefonod…

BOSZÁKNÉ
De tényleg a Sárosi nyert?

BOSZÁK
…mert nem is érdekel, ugye?

BOSZÁKNÉ
Engem nem érdekel? Neked inkább meg kéne köszönnöd, hogy…

BOSZÁK
Micsodát, hogy magamra hagytál?, hogy ott kellett ezt egyedül elviselni…?!

BOSZÁKNÉ előkap egy gyógyszeresfiolát, és a férje szájába dug egy pirulát
Ezt most vedd be…! Ide figyelj, én már kitaláltam, sőt… Na, hogy: Most vedd elő a Sárosi három per bés számlaügyét!, érted?

BOSZÁK
Most? Hát hol tartasz te?, rég lekéstem! Már ők akasztották az én nyakamba a kötelet! Máris megzsaroltak! A választmányin is ott szaglászott a sajtó! És már itt vannak…! Mindenütt itt vannak…!

BOSZÁKNÉ
Frici, te megőrültél?

BOSZÁK
Igen… Még a szemem is káprázik… Most például itt… – lehajol a fotel lábához – női fürdőruha helyett – ujjára akasztva mutatja föl – egy férfi alsógatyát látok. És nem az enyémet. Fölordít: Mi a kurvaisten?! Hát ez már a feleségemet is kúrja?!!

BOSZÁKNÉ
Frici, ne…! Hülye vagy… biztos csak szétszórta a cuccát…

BOSZÁK
Hol az a szemét geci?!

BOSZÁKNÉ
Nem is láttam, esküszöm, mikor hazajöttem…

BOSZÁK föl-alá jár, üvölt
Motika, gyere elő, baszd meg! Ne várd meg, hogy én rángassalak ide!

BOSZÁKNÉ
Mondom, hogy nincs itt, elment!

BOSZÁK
Hova?

BOSZÁKNÉ
Ja, mondta is, hogy valakivel találkozni kell neki…

BOSZÁK
Az előbb azt mondtad, te ribanc, hogy nem is láttad.

BOSZÁKNÉ
Mert itthon nem… A téren futottunk össze, mikor jöttem…

BOSZÁK
Kivel találkozik? Mi?

BOSZÁKNÉ
Valamit mondott, hogy… Mert valaki a mobilján hívta.

BOSZÁK
Kicsoda…? Egy újságíró?

BOSZÁKNÉ
Igen… lehet…

BOSZÁK
Na, baszd meg! Akkor már tegnap lefénymásolta! És most adja oda neki!

BOSZÁKNÉ
Micsodát?, kinek…?!

BOSZÁK
Az újságírónak! Aki engem is fölhívott.

BOSZÁKNÉ
Mikor?

BOSZÁK
Az előbb, ahogy jöttem haza!

BOSZÁKNÉ
És mit akart?

BOSZÁK
Hogy ő kapni fog valamit, ami engem nagyon érdekelhet.

BOSZÁKNÉ
Mit fog kapni?, és kitől?

BOSZÁK
Kitől, kitől! Akinek kulcsa van a szekrényemhez, attól! Tudod a mobilját?

BOSZÁKNÉ
Kinek? Motikának?, nem.

BOSZÁK indul
Megmondtam, hogy írd föl!, nem megmondtam? Gyerünk! A föld alól is előkerítem, akárhol is találkoznak! Indulás!, te is jössz velem, és ráparancsolsz a kibaszott kanodra, hogy adja vissza azt, ami az enyém!, megértetted?!

BOSZÁKNÉ megy utána
Mit adjon vissza?

Jön befelé Boszák Juli.

BOSZÁK
Szerbusz, kislányom… Na, mi most rohanunk…

BOSZÁK JULI
Apa, várjál csak!

BOSZÁKNÉ
Julikám, apádnak sürgős dolga van, úgyhogy puszi-puszi, és lécci, öltözzél fel szépen a gardenpartira, mi is igyekszünk addig…

BOSZÁK JULI
Anya, befognád? Apa! Gyere vissza! Nem viccelek!

BOSZÁK
Mi van? Mit ordibálsz te velem?!

BOSZÁK JULI
Hogy mit? Ülj oda le, és megtudod, hogy mit! Egyszer a kurva életben hallgassál már végig!

BOSZÁK meghökken, visszajön, de nem ül le
Na mi van, mit vagy úgy kiakadva?

BOSZÁK JULI
Ezelőtt öt perccel az utcán valaki fölhívott, hogy szeretne figyelmeztetni. Hogy én tudok-e róla egyáltalán, mert visszaéltek a nevemmel. Mondom: Miről van szó? Arról, azt mondja, hogy én alapítottam egy céget, arra pénzeket vettem föl, aztán pár nap múlva eladtam egy nemlétező vevőnek. Ott van az aláírásom.

BOSZÁK
És nem tudod, ki telefonált?

BOSZÁK JULI
Nem. Mondom, és azt is tudja, ki csinálta ezt az én nevemben?, mert én most hallom először. Azt mondja, igen. A saját apja: Boszák Frigyes.

BOSZÁK
Jaj, Julikám, mért kell neked ezzel foglalkozni? Ez egy technikai dolog, rég lefutott ügy, téged egyáltalán nem érint, te törődjél csak szépen a…

BOSZÁK JULI
Te minek nézel engem?, hajasbabának?

BOSZÁK
Ez csak egy izé, formaság – kellett egy vagyontalan beltag, akinek a nevére… de te ezt úgysem érted.

BOSZÁK JULI
És mit szólsz hozzá, ha értem?! Hát hogy képzeled ezt? Odahamisítod a nevemet a mocskos ügyeidhez?

BOSZÁKNÉ
Juli, hogy beszélsz apáddal?! Te ugyanúgy nem értesz az üzlethez, mint én!

BOSZÁK JULI
Anya, befognád…?!

BOSZÁKNÉ
Viszont apád mindig úgy csinálja, hogy a családnak is meg teneked is...

BOSZÁK JULI
Nem veled beszélek, nem érted, hogy kussoljál…?!

BOSZÁK
Hogy beszélsz már?! Lakást, autót adtam, mindent...! És beleszóltam?, nem szóltam a hülye szakodba se, gondod egy szál se, minden a segged alá van rakva!...!

BOSZÁK JULI
Hát elég szarul is érzem magam ettől. Más emberek tisztességesen csinálják.

BOSZÁKNÉ
Neked ez nem tisztesség...? Mikor efektív csak avval lett törődve, hogy mindent megadni...?, hogy úgy élhessél…

BOSZÁK JULI
Ahogyan ti!, ezt akarod mondani? Vegyek példát rólad? Hogy az volt a legfőbb célod, hogy ne kelljen dolgozni?, amit világéletedben lenéztél? Hogy a postásék meg a rendőrék feleségestül a cselédeid, és úgy dirigálsz nekik, mint egy nagysága…?! Vagy legyek olyan, mint az Enci meg a Hajni, a kiskirályság házikurvái?

BOSZÁK
Azonnal befogod a szád!

BOSZÁKNÉ
Köszönd meg inkább, hogy olyan szüleid vannak…

BOSZÁK JULI
Mit köszönjek?, milyen szüleim, anya? Hogy bárdolatlan tahó vagy, és egyfolytában hazudsz?! Meg ahogy teszed magad a pasiknak?, a te korodban? Én is szívassam le meg varrassam föl…?

BOSZÁKNÉ elszörnyedve
Juli, megver az Isten, hogy így beszélsz…

BOSZÁK JULI
Isten?, azt se tudod, mi az! Kizárólag káromkodásra használod.

BOSZÁK üvölt
Juli, elég legyen! Köteles vagy tisztelni…

BOSZÁK JULI
Tisztelni…! Te csak hallgass! Egy grál-lovag a trágyadombon, aki jutottál nekünk. Pitiáner tolvajbandavezér, a zászlóbontás hőse! Aki már életében múzeumot csinál sajátmagáról a tyúkól helyén, gratulálok!

BOSZÁK halkan
És én mennyire szerettelek…! De hiába.... csinálhattam akármit, te már kicsi korodtól... Megvetés a hála…! Kislányom, apádat most készülnek éppen agyontaposni az ellenségei… Mondhatom, a legjobbkor csatlakoztál hozzájuk.

BOSZÁKNÉ
Mert annyira befolyásolható vagy. Kik tömik tele a fejedet ilyesmivel? Kihasználva gyenge idegzetedet, amit efektív most már kezeltetni kéne.

BOSZÁK
Most pedig megyünk, és még utoljára megpróbáljuk megvédeni magunkat… Isten veled, Julikám. Rettentő sebet ütöttél a szüleiden.

Elmennek.

2./2.

(Idő: folyamatos)

Boszák Juli bemegy a vécébe, és a nyitott ajtón át hallani, hogy ledugdosva ujját a torkán ökrendezik. Majd átmegy a fürdőszobába.
Az erkélyajtón át bejön Motika. Beül a fotelbe, előveszi a telefonját, beüti a számot.

MOTIKA a telefonba
Főszerkesztő úr? A Boszák-udvarházi ügyben… Igen. Sajnos tévedtem, nem azokhoz a papírokhoz jutottam hozzá. Visszahívhatja az emberét, tárgytalan… A te kurva anyádat!, hülye fasz…

Motika beüt még egy számot – vár. Boszák Juli telefonja szólal meg. Juli kiszalad a fürdőszobából, a hátizsákjából kikotorja a telefont.

BOSZÁK JULI
Halló...

MOTIKA a telefonba
Most már akkor elhiszi?

BOSZÁK JULI odanéz, meglátja a fotelben Motikát
Maga az?, jó vicc! Hogy kerül ide?

MOTIKA
Látja, nekem nem akarta elhinni.

BOSZÁK JULI
Az előbb, az utcán is maga hívott?

MOTIKA
Tudtam, hogy erre rögtön hazajön.

BOSZÁK JULI
Maga tulajdonképpen...

MOTIKA
Inkább csak látni akartam…

BOSZÁK JULI
Kicsoda maga?, és mi köze van ehhez?

MOTIKA
Egyébként remekül csinálta. Jó keményen.

BOSZÁK JULI
Mért?, hallotta? Motika az erkély felé int. Onnan hallgatózott…?

MOTIKA
Nemigen kellett. Zengett a ház...

BOSZÁK JULI
Ezért jött…?, hogy kutakodjon?

MOTIKA
Dehogyis, nem azért. És nem is kell kutatni. Csak dől rá az ember fejére, ha akarja, ha nem.

BOSZÁK JULI
Hát akkor mit keres itt?

MOTIKA
Meg akartam nézni, mekkorát nőtt.

BOSZÁK JULI
Hagyjuk a rizsát! Ásványvizet tölt magának, iszik.

MOTIKA
Juli, engem tényleg nem érdekel ez az egész. Nem voltam itthon, nem is nagyon értem…

BOSZÁK JULI
Nem érti, nem érdekli. De nekem azért megtelefonálta.

MOTIKA
Mert magát – azt hiszem – értem, és maga érdekel.

BOSZÁK JULI
Ne fárasszon! Hogy került ide pont most?

MOTIKA
Lehoztak…

BOSZÁK JULI
A… befektető?

BOSZÁK
Ugyan már, befektető…! Egy falánk turista. Véletlenül találkoztunk, és épp ide indult… Gondoltam, minek halogassam, jövök én is, végül is mindegy…

BOSZÁK JULI
Mindegy, idejött, és aztán?

MOTIKA
Maga ugye nyelvészetet tanul…? Mert az éjjel észrevettem a feneke alatt egy jegyzetet… Ezt itt nyilván értelmetlen és fölösleges hóbortnak tekintik...

BOSZÁK JULI
Azt se tudják, mi az.

MOTIKA
Mert nem mond el nekik semmit. Ahelyett, hogy…

BOSZÁK JULI
Tanácsokkal akar ellátni?

MOTIKA
Miért?, annyira fölösleges…? Mikor a vak is látja, hogy ki akar innen szakadni, de nem mer? Megveti a szüleit, az egész felnőtt világot… Az undora pedig már maga ellen fordult… Nem ártana vigyázni… Ezzel a bulímiával…

BOSZÁK JULI
Na, hagyjon most már békén!

MOTIKA
Nem bántani akarom… Csak láttam tegnap este, és… az, hogy ennyire magányos…

BOSZÁK JULI
Látott…! A medence mellől! Mit látott?

MOTIKA
Először is, hogy a Guba zaklatja magát… nyilván századszor csinálja, ha bepiál, próbálkozik… De szerintem maga is egy kilátástalan szerelmet táplál… Tegnap este várt valakire… Aki nem jött, és nem is telefonált? Vagy fölhívta magát, és azt mondta, hogy…?

BOSZÁK JULI
Nehogy ki akarjon már mindent találni!

MOTIKA
A józan eszével maga csak arra vár, hogy mikor rántja ki már ebből valaki – viszont ha elszédül, folyton visszazuhan a reménytelen vágyakozásba. Hm?

BOSZÁK JULI
Most mi van?

MOTIKA
Ezt én kérdezem.

BOSZÁK JULI
Mit? Hogy így van-e?

MOTIKA
Na, talált…? De nem süllyedt?

BOSZÁK JULI
No comment.

MOTIKA
Miért, mit kéne még kitalálnom? Hogy ez a maga valakije valójában egy nő?

BOSZÁK JULI
De szellemes!

MOTIKA
Hát akkor?

BOSZÁK JULI
Nincs hát akkor. Adjon valamit inni!

MOTIKA föláll, a bárszekrényhez megy
Mije van ennek a Fricinek?

BOSZÁK JULI
Őszerinte mindene van.

MOTIKA válogat a whiskyk között
Hát ez azért túlzás... Habár ez nem rossz... Tölt, odanyújtja Julinak a poharat. Na és házépítéssel már nem foglalkozik?

BOSZÁK JULI
Az apám?, nem. Ez volt az utolsó.

MOTIKA
Szerintem egészen jó építési vállalkozó lehetett volna belőle. Akit csak tudott, már azelőtt is rádumált, hogy ne akarjon sátortetőset.

BOSZÁK JULI
Hát a sajátja tényleg nem az lett.

MOTIKA
Nem kéne azért annyira gyűlölnie.

BOSZÁK JULI
Mit?, a házat?

MOTIKA
Az apját. Imádja magát.

BOSZÁK JULI
Most mért mondja ezt? Az előbb még föllázított ellene.

MOTIKA
Ilyen bonyolult az élet.

BOSZÁK JULI
Teljesen megőrült, mióta maga itt van.

MOTIKA
Nem is tudtunk még beszélni. Nyilván fél… a dolgok tisztázásától... hogy akkor a fejére borul minden.

BOSZÁK JULI
Hát hogy ne félne? Mikor most fenyegeti éppen a lebukás a – mekkora?, tízmilliós?, százmilliós csalás miatt...?

MOTIKA elneveti magát
Lebukás?, ne gyerekeskedjen!, mért fenyegetné lebukás?!

BOSZÁK JULI
Azt mondta, megtámadták, zsarolják...

MOTIKA
Dehogy zsarolják...!

BOSZÁK JULI
…és hogy maga is…

MOTIKA
Ugyan!, képzelődés… Megint tölt Julinak is, magának is. Fenyegetve érzi magát, mert fölbukkan egy régi barát a szomszédból? Mert megkérdem tőle, hogy hova tűntek a diófák…?

BOSZÁK JULI
Miért?, nem egyezett meg magával az öreg házáról?

MOTIKA
Velem?, minek? A faterral kellett volna! Iszik. Le kéne csillapodni a Fricinek…

BOSZÁK JULI
Anyám mellett…? Mi más lehetne, mint idegbajos…?

MOTIKA
Magának viszont nem ártana megszabadulni a rögeszméjétől.

BOSZÁK JULI
Mitől…?!

MOTIKA
Hogy gyűlöli az anyját. Mert szebb magánál – legalábbis ez a maga fixa ideája, mert a látszat szerint a Nusi egy sikeresebb alkat.

BOSZÁK JULI
Maga tényleg azt képzeli, hogy hú, de mekkora pszichiáter.

MOTIKA
Nem, csak látom, hogy bántóan alulértékeli sajátmagát.

BOSZÁK JULI
Igen? Például az anyámmal szemben? Maga most viccel?

MOTIKA
Nem viccelek. Az önértékelési zavar gyakran leplezi magát lenéző fölényeskedéssel.

BOSZÁK JULI
Mondom, hogy egy szakértő.

MOTIKA
Csak keresztülmentem hasonlókon.

BOSZÁK JULI
Úgyhogy most már nem értékeli alul magát. Iszik.

Kintről, a kertből már az ünnepség előkészületei hallatszanak be.

SÁNTÁNÉ hangja
Mikrofonpróba egy, kettő... jó lesz?, jó lesz!

BOSZÁK JULI undorral
Jézusmária...

MOTIKA
Mindjárt kezdődik.

Ezután majd elszórtan némi recsegés hallatszik néha, valamint egy-két zenerészlet hangpróbája.

BOSZÁK JULI
Maga külföldön élt? Motika bólint. És merre?

MOTIKA
Legutóbb Stuttgartban voltam két hónapig, előtte New Yorkban és San Diegóban laktam, szintén pár hónapot, de Amerikában még más helyeken is néhány hetet. A leghosszabban Kanadában éltem – három évig, az nagyon unalmas volt.

BOSZÁK JULI
Ennyi barátja van? Vagy ezek nyilván inkább nők.

MOTIKA gúnyolódik
Nyilván. Julika átlát rajtam, mint a szitán.

BOSZÁK JULI
Ne mondja, hogy munkaügyek miatt mászkált föl-alá ennyit.

MOTIKA
Úgy volt, hogy indíthatok majd itthon egy hetilapot – ahhoz kellett talpalni befektetők után. Közben írtam különféle újságokba…

BOSZÁK JULI
Nahát!, tud angolul? De vigyázzon, mit mond, mert lebuktatom!

MOTIKA
Mért?, hát... elboldogulok azért.

BOSZÁK JULI
Vagyis gyatrán. Pedig lett volna ideje rá. De maga inkább csak az emigráns magyarok nyakán ült, és az ő lapjaikba írt…

MOTIKA
Maga biztosan ügyesebb lett volna. Hát én meg próbálkoztam, amivel bírtam…

BOSZÁK JULI
Csak éppen nem jött be semmi, ugye?

MOTIKA
Sose lehet előre tudni...

BOSZÁK JULI
Engem aztán nem zavar, hogy nem vitte semmire, úgyhogy nem muszáj ködösíteni...

MOTIKA
De azért szereti könnyen elkönyvelni az embert, mi?

BOSZÁK JULI
És mi van, ha nem tévedek? Maga olyan… vendég- vagy házibarát-típus, nem? Átutazóban ottfelejtkezik … bedumálja magát valami bizalmas helyzetbe, szolidan élősködik, amíg lehet, aztán máshol újrakezdi…

MOTIKA
Hát nem valami kíméletes. Akkor hiába is magyaráznám, hogy igyekszem legalább annyit adni, mint amennyit kapni szeretnék. Vagy hogy… próbálok értelmes kezdeményezéseket tető alá hozni…

BOSZÁK JULI gúnyosan
Kezdeményezéseket tető alá…? De sajnos a végső leltár – nulla.

MOTIKA
Végső…? Hát azért…

BOSZÁK JULI
Végül is szokásos eset. Iszik.

MOTIKA
Csak a magáé szokatlanul bonyolult, ugye? Mi többiek sajnos szimpla képletek vagyunk.

BOSZÁK JULI
Miért?, valamire nem figyeltem volna föl?

MOTIKA
Például arra, hogy tegnap rögtön észrevettem, mi történhetett magával…

BOSZÁK JULI
Ezzel már elhencegett. Lát valakit rosszkedvűen, és nekiáll találgatni – nagy kunszt…

MOTIKA
Rá se kellett volna hederíteni, ugye?

BOSZÁK JULI
Mi történhetett – fogalma sincs! Sémákat próbálgat – egyszerűen blöfföl! Osztogatja vaktában a tanácsait – anélkül, hogy kíváncsi volna! Maga képtelen egyszerűen, érdeklődően meghallgatni valakit?

MOTIKA
Miért volnék…?

BOSZÁK JULI
Csak szövegel… Nem merek itthonról kiszakadni…? Hát mióta nem vagyok én már itt…?! Mikor pont az a bajom, hogy meg kéne őrizni ebből valamit… na de így? És mit magyarázzak el nekik? Hogy van annak értelme, amit én…? Mikor én se tudom?, lehet, hogy abbahagyom az egészet…! Értelmes munkám úgyse lesz… Nem ártana vigyázni…! – ja, persze. Mert maga szerint a bulímia egyszerűen undor a felnőttekkel szemben...

MOTIKA
Ezt én így nem mondtam…

BOSZÁK JULI
Akkor valami hasonlót. Meg hogy a Guba hiába próbálkozik évek óta!, hát ez… Keserű fintorral csóválja a fejét. Én pedig kilátástalan szerelmet táplálok – nahát! Mért, melyik nem kilátástalan? Hogyha a pasi nem nős?, nem idősebb tizenöt évvel?, ha nem témavezetőnk az egyetemen? Mikor elfogadható?, ha két éven belül elválik, vagy csak akkor, ha fél éven belül? Ha mindig jön a megbeszélt napon, vagy ha még azonnal is, amint odahívjuk? Vagy szólni se kelljen, hanem olvasson a gondolatainkban…? De ha nem ilyen, akkor nem jó?

MOTIKA
Akkor nem jó, ha bántóan keveset ad… és ha most már keveset is kér…

BOSZÁK JULI
Hát persze. És ha tegnap este még azt a keveset is megtagadta, akkor ki kell rúgni… Vagy ha a legtöbbet tagadta meg. Tökmindegy, hogy összeköltözésről lett volna szó, vagy csak egy félórás numeráról – ki kell rúgni, de nem azért, mert jobb jön helyette, mert jobb sose jön…

MOTIKA
Ezt is lehet tudni?

BOSZÁK JULI
Ez a helyzet. Persze, maga szerint ez megint leértékelés…

MOTIKA
Pedig dehogy…? Maga nem látja, hogy…?

BOSZÁK JULI
Képzelje, látom…! Tudom, hogy mit érek…

MOTIKA
Akkor jó… Hogy nem vak… csak gyáva. Merthogy mégsem úgy csinálja, mint aki tudja.

BOSZÁK JULI
De maga ezt átlátja. Még jó, hogy itt van…

MOTIKA Juli szemébe
Egyedül tényleg nem könnyű a bátorságot összeszedni... Mondjuk, hogy… merjünk hatni a másikra… de álarc nélkül…

BOSZÁK JULI
Álarc nélkül hatni? – hűha…!

MOTIKA
Juli, maga folyton…?

BOSZÁK JULI
Igen, én folyton, de ki van ez már tárgyalva!, nem? Rátérhetne inkább a saját álarcos gyávaságára!

MOTIKA
Hát ebbe most… beletrafáltál… Mit mondjak?, nehéz megszabadulnom tőle… Nekem se megy ez egyedül, pedig...

BOSZÁK JULI
Pedig mi? És hogyhogy letegezett?

MOTIKA
Pedig… – letegeztelek?, nem is vettem észre – ...pedig másra se vágyom, mint hogy... beleforduljak a meztelen őszinteségbe, mint a tiszta vízbe... A másik egész lényének tavába...

BOSZÁK JULI
Ezeket maga előre begyakorolja? Nem mintha nekem most…

MOTIKA
Szerintem igen. Mintha neked most…

BOSZÁK JULI
Gondolod?

MOTIKA
Azt hiszem… Meg kéne győződnöd róla.

BOSZÁK JULI
Nekem?

MOTIKA föltérdel, és odacsúszik Julihoz
Neked… mert én már tudom.

BOSZÁK JULI
Én is tudom. Hogy ennyi volt. Föláll, és odébb megy. Úgyhogy most inkább egyedül maradnék.

Odakint megszólal a tűzoltózenekar, és kezdetét veszi az ünnepség.
A szín elsötétül.

3. kép
Szín: A Boszák-udvarház kertje

(Idő: pár perccel később)

Szól a tűzoltózenekar, közben az Emlékháznál – szemben a közönséggel – ott állnak fölsorakozva az elnökség tagjai (F. Szabó, Guba és Sánta), oldalt a szervezők (Hajni és Enci mazsorett-öltözékben, plusz a postás és a rendőr), odébb a német turista ül a hűtőtáskáján, és Hajnit fixírozza, az egészet pedig Sántáné veszi állványos tévékamerával. (Az ünneplő tömeget a nézőközönség helyébe kell képzelni, a tűzoltózenekart pedig az Emlékház mögé.) Zsinórokon girlandok, papírdíszek és lampionok vannak föllógatva. A medence sarkától nem messze egy fából készült szónoki pulpitus áll – mikrofonnal.
Elhallgat a tűzoltózenekar.
Kintről megszólal a jégkrémes autó szignálhangja.

JÉGKRÉMES hangja hangszóróból
Kedvezményes jégkrém-akció a Boszák-emlékházi koszorúzáson! Figyelem! Kedvezményes jégkrrrr…Recsegés, hangszóróhiba.

GUBA odalép a pulpitushoz, a mikrofonba mondja
Még egyszer mindannyiunk nevében hadd köszönjem meg polgármester urunknak – tapsolni kezd, a többiek is csatlakoznak – ...ezt a magvas gondolatokat tartalmazó beszédét Zászlóbontásunk Napján, e mérföldkőnek számító emléknapon és -helyen, amely bátor kezdeményezésével annó – tudjuk mind, hisz történelemkönyvekbe kívánkozik immár – másnapra futótűzként fölforgatta az egész világot, a költővel szólva. Enci odamegy, és Guba fülébe súg. Most kaptuk a hírt, hogy hazaért küldetéséből Boszák úr, Zászlóbontásunk Hőse, ki hazánkban elsőként döntötte le az önkény… A jégkrémes kézikocsin tolja keresztül áruját a színen, mire Guba elakad. Addig tehát kérem közönségünket, tekintse meg a Rendszerváltó Emlékházat...

JÉGKRÉMES
Mindenki látta már dosztig! Jégkrémet tessék!

Megérkezik az újságíró is – leplezésül majd fényképezni fog, miközben Sántáné is buzgón működteti a tévékamerát.

F. SZABÓ
Kérem, hogy akkor… Jocikám, nyitva van?

POSTÁS
Nyitva, má’ hogyne volna nyitva...

Közben Sánta az újságíróval beszélget – Sánta láthatóan azt ígéri neki, hogy várjon csak, hozza az anyagot.

HAJNI a mikrofonba
Addig viszont... zenéljünk egy kicsit!

Fölcsendül valami alkalomhoz illő muzsika. Enci, Hajni és a postás földbe szúrt fáklyákat és zsinórra föllógatott lampionokat gyújtanak meg.
Ezalatt kijön a házból Boszák Juli – whiskyt szopogat üvegből –, nyomában Motika.

SÁNTA félrevonja Motikát
Csak egy szóra... Lefénymásoltatta, Motika úr?

MOTIKA
Mit?

SÁNTA
Hát a szerződéseket!

MOTIKA
Szarok rá, nem érdekel.

SÁNTA
De hiszen itt az újságíró a pénzzel…! Akkor talán az eredetit kéne… Motika ott akarja hagyni, Sánta nem engedi. Na és arról hallott- e már, hogyan lett kibővítve ez a telek? Magának éppen itt lakott, ugye, az apja. Na, hát a Boszák megfenyegette, aztán egyszer amikor berúgott az öreg, egyszerűen bevitette a szociális otthonba, és erőszakkal, bagóért íratta vele alá…

Motika némán nézi egy darabig Sántát, aztán elfordul, és visszamegy Julihoz.
Sánta leforrázva áll odébb, de az újságírónak odaint, hogy „mindjárt” – azzal bemegy a házba.
Enci – ahogy megígérte – megpróbálna Motika bizalmába férkőzni, odamegy hozzá és Julihoz. Juli máris pofát vág.

ENCI
Helló, mit isztok? Kaphatok egy kortyot?

MOTIKA odanyújtja az üveget
Tessék!

ENCI meghúzza
Na, milyen a buli?

MOTIKA
Csúcs. Innen már nincs is hova tovább.

ENCI még egyszer kortyolni akar
Ez nem rossz, csak... Juli, nem hoznál egy kis jeget? Pohárba’...

BOSZÁK JULI
Tenyerembe’ akartam... De most már elment tőle a kedvem. Téged meg várnak szerintem... egy kis lábemelgetésre...

ENCI sértetten elfordul
Mekkora egy arcod bír neked lenni...!

Juli bemegy a házba, Motika követi.
Hajni szalad be az utcáról izgatottan.

HAJNI
Jönnek!

Közben a kert sarkában az újságírónak megszólal a telefonja – beszélni kezd. Ahogy mindenki elcsendesedik, szemrehányóan néznek rá, mikor hagyja már abba.

ÚJSÁGÍRÓ a telefonba
Mi…? Hogyhogy lefújva?, most beszéltem… A pénzt?, nem adom oda, ne fossál!

Ekkor megérkezik Boszák és Boszákné.Éljenzés, bravózás.

F. SZABÓ izgatottan Gubának
Miki, most hívjad! Guba nyomogatja a mobilját, F. Szabó magyarázza Boszáknak: Fricikém, a miniszterelnök úr! Személyesen akart gratulálni neked a Zászlóbontás Napján, és ragaszkodott hozzá, hogy visszahívjuk.

GUBA
Csörög. Nyújtja a mobilt, amit F. Szabó kap el.

F. SZABÓ a telefonba
F. Szabó polgármester vagyok. A miniszterelnök úr kérte, hogy... Igen, várunk... Miniszterelnök úr? Itt F. Szabó Béla polgármester… Igen, megjött... Adom, adom... A legjobbakat, miniszterelnök úr...

BOSZÁK átveszi a telefont
Szerbusz... Igen... Köszönöm... Egy kis szerény kerti ünnep... megemlékezés.... Legközelebb tedd majd tiszteletedet... A választás? De, hát azért megvisel, persze hogy megvisel... Nem kellett volna... De hát minek ugrattatok bele, ha utána mást támogattok? Személyesen te kértél... Tekintsem ezt...? Nézd, mondd meg inkább egyenesen, hogy... Nem szoktam?, de igenis szoktam így beszélni, hogyha hátba támadnak... Ha távollétemben… Hogy kerül akkor ide, a házamba egy ember, aki…? Mi? Kit zsaroltam én meg…?! Milyen saját pártomat?, mikor?, mivel?, már ne haragudj, de ezt a rágalmat én kikér… Hogy érted, hogy a feleségem…?! Dühösen és csodálkozva néz rá a telefonra, amely elnémult. Bassza meg a kurva...!

Boszákné el akar osonni.

GUBA is nagyon odafigyelt
Mi történt, Frici bá’?

BOSZÁK
Nusi! Mi volt ez? Te hívtad fel őket…? Hát már mind kinyírtok engem…?!

BOSZÁKNÉ fojtottan
Frici, ne ordíts – mindenki előtt! Efektív nincs annyi eszed? Hogy én nyírlak ki…? Megmondtam, hogy most kell lépni, nem? Tessék, most lehet – de most már muszáj! Otthagyja Boszákot, bemegy a házba.

Guba figyelte a beszélgetést – F. Szabó viszont már a mikrofonnál áll.

F. SZABÓ a mikrofonba
Most fölkérem tehát Boszák Frigyes urat és kedves feleségét, hogy...

BOSZÁK földúltan F. Szabónak – közben az újságírót kutatja tekintetével
Most hagyjatok, Béla, hagyjatok, hadd fújjam ki magam... Odamegy az újságíróhoz. Ugye maga volt az, aki telefonált nekem?

ÚJSÁGÍRÓ
Nahát!, mégiscsak maga a Boszák?

BOSZÁK
Ugyebár maga kapott valakitől bizonyos fénymásolatokat…

ÚJSÁGÍRÓ
Miért érdekli?

BOSZÁK
Mutassa, mit kapott!

ÚJSÁGÍRÓ
Mért kéne megmutatnom?

BOSZÁK
Mert azt ellopták, és… ami ott van, az szemenszedett hazugság!

ÚJSÁGÍRÓ
Akkor mitől ilyen ideges? Hátha mégis leközöljük?

BOSZÁK
Követelem, hogy adja vissza!

ÚJSÁGÍRÓ
Nézze, ne vicceljünk! Egy jó nagy marék pénzt fizettünk érte. Hogy képzeli, hogy…?!

BOSZÁK
Kinek fizetett? És mennyit?

ÚJSÁGÍRÓ
Mi van?, de kíváncsi! Két és fél milka, és visszakapja. Különben benne lesz a holnapi lapban.

BOSZÁK
Na, mutassa!

ÚJSÁGÍRÓ
Nem hinném, hogy itt van a zsebében a pénz.

BOSZÁK
Rögtön hozom. De azt mondja meg előbb, kitől kapta a cuccot! Az újságíró mosolyogva csóválja a fejét. Adok még százezret! Kiveszi a zsebéből, számolja. Kétszáz, tessék, egy nevet kérek!

ÚJSÁGÍRÓ elteszi a pénzt, előveszi a cetlit a zsebéből, és onnan olvassa
Motika Ferenc.

BOSZÁK fölsóhajt
Igen. Tíz perc múlva találkozunk ugyanitt. Adom és kapom, megegyeztünk?

Guba figyelte a jelenetet, s noha nem hallotta, érti – lesajnáló fejcsóválással néz Boszák után. Az újságíró mostantól Sántát kutatja tekintetével, hogy tőle átvehesse és Boszáknak tovább adhassa a papírokat.
Közben Boszákné jön ki a házból a vonakodó Julival.

BOSZÁKNÉ
Nem kérek sokat. De hogy egyszer egy évben ne legyél képes rendesen felöltözni, és ideállni ezen a napon a szüleid mellé...

BOSZÁK JULI
Anya, ennek vége! Te már nekem soha ebben a büdös életben...

BOSZÁK jön szembe velük földúltan, a feleségétől kérdi
Hol van? Hova tűnt?

BOSZÁKNÉ
Kicsoda?

BOSZÁK
Kicsoda! Kit kerestünk egész délután? Ő volt az, mondtam én neked! Föl volt a neve írva!

BOSZÁKNÉ már mint egy őrültre néz a férjére
Hova?

BOSZÁK
Azt mondd meg: Hol van?!

BOSZÁKNÉ
Motika?, mit tudom én!

Boszák legyint, besiet a házba.
Boszák Juli megy oda Gubához.

BOSZÁK JULIGubának
Te figyelj, válaszolok a tegnapi kérdéseidre. Fél évvel ezelőtt én azért feküdtem le veled, mert akkor már hat hete nem jött fel hozzám a pasim. Viszont hallottam, mikor Enci azt mesélte Hajninak, mert kihallatszott a szaunából, hogy te mekkorákat bírsz vele döngetni. Így fejezte ki magát, és én ennek dacára izgultam be, képzelheted. Viszont kellemes csalódás volt, több, mint amire készültem, szinte kinőtte magát valami másba, de akkor rájöttem, annyira banális… Egy ócska kis hozományvadász vagy, hogy ilyen ódivatúan mondjam. Ne szólj közbe!, tudod, milyen kisváros ez, visszamondták nekem, de még az apám papírjaiból is kiderült, hogy te itt vő akartál lenni, azért is váltál el rögtön. Én teneked…?, ha hozzád megyek, már a második héten az Encit kúrod tovább, vagy bevonod a Hajnit is. Kielégítő a válasz? Elmegy.

HAJNI a pulpitus mögött, a mikrofonba
Fölkérek mindenkit, hogy az emlékházi koszorúzáshoz szíveskedjenek...

F. Szabó, Guba és Boszákné – valamint mögöttük díszőrségként Hajni, Enci, a postás és a rendőr – felsorakoznak.

F. SZABÓ Boszáknénak
Nusi! Hát hol van megint a Frici?

BOSZÁKNÉ bosszúsan siet be a házba
Nnna...! Totál idegbaj...

A zenekar koszorúzási zenére zendít rá. Közben – nyakkendőkötés közepette – jön Boszák a feleségével, beállnak a helyükre.

HAJNI a mikrofonba – olvassa
Megkérem, hogy helyezze el a megemlékezés koszorúját az Emlékház Emlékbizottság és a városi önkormányzat nevében Boszák Frigyes úr regionális elnök úr, Boszák Frigyesné, F. Szabó Béla polgármester úr, Guba Miklós főmérnök és az ellenzék képviseletében... Sánta úr nincs itt?, jó, hát akkor ő nincs itt...

Mialatt a koszorúzó bizottság elhelyezi a fali emléktáblán a koszorút, kezében a hűtőtáskájával Motika megy oda a pulpitus mögé.

MOTIKA a lába mellé teszi a hűtőtáskát – kissé ittasan kezd b