Diófák tere avagy Szólj anyádnak, jöjjön ki!I. felvonás

SZEREPLŐK

MOTIKA Ferenc
BOSZÁK Frigyes regionális elnök
BOSZÁKNÉ Nusi, a felesége
BOSZÁK JULI , a lányuk
ENCI
HAJNI
POSTÁS
RENDŐR
F. SZABÓ Béla polgármester
GUBA Miklós főmérnök
SÁNTA Ernő, a volt polgármester
SÁNTÁNÉ , a helyi tévétől
NÉMET TURISTA
JÉGKRÉMES
ÚJSÁGÍRÓ

ELSŐ FELVONÁS

1. kép
Szín: A Boszák-uddvarház kertje

Amit mint helyszínt a nézőnek el kell képzelni: A színen jobbra egy ámbitusos udvarház-utánzatot (ennek egy részletét) a kert felől – balra pedig egy melléképület (az úgynevezett Emlékház) egyik sarkát. Hátul balra a kerítés egy darabját – mögötte a Diófák tere járdájával – hátul jobbra pedig egy kerti medence peremének sarkát. Hogy ebből mi látszik valóban is – és mi van a fantáziára bízva, ez persze a díszlettervezőn múlik.

1./1.

(Idő: Egy forró júniusi szerdán délelőtt – az ezredforduló táján, plusz-mínusz három év)
Jégkrémes autó érkezik – csak az ismert szignált halljuk.
Az autó leáll, elhallgat. A jégkrémes – hatvanas, nehézkes férfi – kinyitható megállító-táblareklámot hoz, és gondosan elhelyezi a Boszák-udvarház kerítésénél, a járdán.

JÉGKRÉMES közben szolmizálva dudorássza saját reklám-szignálját
Dó, mi, ré, fá, mi, szó, ‘dó!

A jégkrémes kimegy – vissza az autóhoz.

JÉGKRÉMES beszállva az autójába – hangosbemondóba szeretne beszélni
Figyelem! Kedvezményes…Recsegés, hibás az erősítő. Kedvez… Recsegés.…jégkré…Recsegés.Basszam…Recsegés, kikapcsolás.

Hallani, ahogy a jégkrémes autó elindul, és megereszt még egy reklám-szignált.
A kerítésen túl, az utcán két fiatal lány jön. Jégkrémet esznek, és megállnak a medencénél.

HAJNI
Figyelj, Enci, ne fürödjünk egyet?

ENCI
Hajnika, magadnál vagy?

HAJNI
Mér’, még vissza akarsz menni?

ENCI
Tudod, ki! Há’ kiraktam, hogy „rögtön jövök”!

HAJNI
Ja? Én ki se raktam. Hát akkor nem ráérünk?

ENCI
Nincs is nálunk fürdőruha!

HAJNI
Mért, máskor tán nem szoktunk topleszezni?

ENCI
De nincsenek is itthon!

HAJNI
Pont azért, mert csak a Juli van! Mért, a Frici bá’ nélkül már el se bírod képzelni?

ENCI
Ne pont ővele gyere, hogy mit el se bírok!, jó?!

HAJNI
Mért, és a múltkor, a szaunába’…?

ENCI
Hajni, mondom, hogy ne hozakodjál…!

HAJNI
Én nem hozakodok…

ENCI
Te, ha ki mered pofázni a szaunákat…!

HAJNI
Ki pofázza ki? Félsz, hogy nem jön össze a mérnök Miki?, pedig szerintem azt lesheted…

ENCI
Szerinted kérdeztelek, hogy mi van szerinted? Hányszor megvolt már! De te csak mondod!, meg a szaunát…!

HAJNI
Jó’van, nem mondok semmit! Csak a medencét, mert olyan gatyarohasztó meleg van…

ENCI
Bent sincs árnyék. Meg a Juli sincs itthon.

HAJNI
Dehogyisnem, ponthogy az előbb láttam. Csak az apja meg az anyja mentek el.

ENCI
Mondom, hogy elhúzott, hát nem vagyok vak!

HAJNI
Ha elhúzott – jobb is. Nekem ugyan nem hiányzik a mísz pofikája.

ENCI
Mer’ nekem hiányzik…!

HAJNI
De a Mikinek lehet, hogy még mindig.

ENCI
Hányszor mondjam, hogy befognád már?! A csajszi le van lécelve, nem téma!

HAJNI
Ha csak vissza nem jött…

ENCI
Nem érted, hogy eltűzött a Micrájával? Nem hiszed?, becsöngessünk?

HAJNI
Minek, ha eltűzött? Másszunk be, és kész!

ENCI
Be van riasztózva, te lökött!

HAJNI
Mi?, a medence?

ENCI
Még a vízcsap is, az egész udvarház! És az Emlékház hogy tud szirénázni…! Meg végig a kerítés…

HAJNI miközben föllép a kerítésre
Na?, Encike? Mászni kezd befelé. Van sziréna?, nincs sziréna!

Bemásznak, és már nekiállnak vetkőzni, amikor szirénázni kezd egy rendőrautó.

HAJNI
Jaj, ne már…! Annyira tök elegem van! Hogy egyet nem tudsz lépni, ott vannak! Kukkolnak, kagylóznak, hogy a’ izémbe is belátnak, már olyan érzés…!

ENCI
Na, tűnés! Nem vagyok már gyerek, hogy velük huzakodni…

HAJNI összekapja magát
Te, én úgy elhúzok innen…!

ENCI
Hova húznál már…?

HAJNI
Pestre vagy bárakárhová…!

Eltűnnek az emlékház mögött – a szomszéd kert irányába.

1./2.

(Idő: folyamatos)
Erősödő szirénahang, ahogy megáll az autó, a sziréna elhallgat. Két autó-ajtócsapódás hallatszik, és megjelenik a kerítésnél egy postás és egy rendőr – ötven körüliek, mindketten egyenruhában.

POSTÁS
Na, most mi van? Nem is ide jött.

RENDŐR
Nem ide jött.

POSTÁS
Megelőztük… Megállt a sarkon.

RENDŐR
Ja, megállt…

POSTÁS
Akkor minek szirénáztál?

RENDŐR
Há’ német rendszáma volt.

POSTÁS
Na és? Hol élsz má’ még mindig? Német rendszáma volt!

RENDŐR
Há’ mit keres a téren? Mikor nem idevalósi?! Mikor nincsenek is itthon! A ház felé bök.

POSTÁS
Te Pityu, nem volt az előbb valami mozgás a kertbe’?

RENDŐR
Milyen mozgás?

POSTÁS
Olyan… lány-féle mozgás…

RENDŐR
Az ő lányuk?

POSTÁS
Vagy valakié… De kettő volt, és elég pucérformán.

RENDŐR
Kettő pucér – itt?

POSTÁS
Vagy a túli szomszéd kertbe’. Mindegy…

RENDŐR leveszi a sapkáját, törölgeti a verítékét, fölnéz
Azelőtt legalább jó kis árnyék volt itt…

POSTÁS a sarok felé néz
Nnna. Látod, hogy az meg nem is erre ment!

RENDŐR odanéz
Semerre se ment, csak áll.

POSTÁS
A Merci hiába áll, mikor a mókus meg már jön!

RENDŐR
Ja? Jó, de hát gyalog…

POSTÁS
Nem szoktak errefele német turisták mászkálni…

RENDŐR
Hát azér’ nem értem! Itt se fürdő, se műemlék, se lovarda…

POSTÁS
Mondjuk jót zabálhat meg olcsón berúghat – annyi.

RENDŐR
Egyedül van, szerintem csajozni akar! A vén sónyalója… Potyán… De le is törném a derekát a kurvájának…!

POSTÁS
Az övékére mondod? Á, a Juli az nem olyan…

RENDŐR
Tiedére, bárakármelyikre… És a Juli, az mér nem olyan? Nős emberrel kikezdeni, az nem olyan?

POSTÁS
Mérnök Mikivel?, hol van az már…!

RENDŐR
Hol van…! Mikor az asszony miatta rúgta ki a Mikit.

POSTÁS
Nézd má’ – ez meg csak jön. Te, és mi van a kezébe’?

RENDŐR
Kezébe’ nézi, hogy hány szám.

POSTÁS
Hűtőtáska van a kezébe’. Te Pityu, fogadjunk, hogy ez ide jön.

RENDŐR
Fogadjunk! Szerintem is ide jön.

POSTÁS
Akkor tényleg fogadjunk.

RENDŐR
Most már tényleg kíváncsi vagyok a szándékára.

POSTÁS
Megkérded, mit akar?

RENDŐR
Persze…! Te meg majd megérted, amit válaszol…

A kerítésnél – cédulát nézegetve – megjelenik egy ötvenes, testes német nyaraló-turista hűtőtáskával.

POSTÁS
Bazmeg, ez becsönget!

RENDŐR
Pedig nincsenek is itthon!

Zene – változás.

2. kép
Szín: A Boszák-udvarház belülről – a középső nagyszoba, terasszal
(Idő: folyamatos)

2./1.

Szól a kapucsengő. Motika Ferenc – negyvenöt körüli férfi, divatos öltönyben – kinéz az ablakon. Ellép az ablaktól, bemegy a spájzba, majd előjön egy szál házi füstöltkolbásszal. Szagolja, elismerően bólogat, beleharap, ízlik neki.

MOTIKA
Fokhagymás-köményes…! Örök maradandóság!

Most a lakáscsengő szólal meg – a vendég, úgy látszik, be tudott jönni a kapun. Motika ajtót nyit – belép a német turista.

NÉMET TURISTA
...’n Tag!

MOTIKA
Na látod, Bruder, visszataláltál…

NÉMET TURISTA szakad róla az izzadság
Ja, ja…

MOTIKA
Meleg van, mi? Heiss…

NÉMET TURISTA
Höllisch… („Pokoli…”) Máris meglátja a kolbászt, odamegy. Ááá…! Da ist sie also… („Hát ez az…”)

MOTIKA miközben bicskával vág kolbászt a németnek
Szállás? Dein Zimmer? Oké?

NÉMET TURISTAbólogat, közben a kolbászt kóstolja, extázisba esik
Ach, ja, ja, okay… Und wieviel kilo ha’nse denn? („És hány kiló van?”)

MOTIKA
Hány kiló van? Moment! Kimegy, pakol, becipel két nagy nejlonszatyornyi kolbászt, és előrugdos egy fürdőszoba-mérleget. Leméri. Gyenge konyha-németül: Etwa… dreizehn kilo…Vierzig-tausend… Oké?

NÉMET TURISTA kiemel a szatyorból egy kolbászt, szagolgatja
Wunderbar! Körülnéz. Aber… Wo ist der Boss…? („Na de… hol van a tulaj…?”)

MOTIKA
Boss? Ja, hogy a tulaj? Macht nichts! Elmentek, nem számít…

NÉMET TURISTA vállat von, és leperkálja Motikának a pénzt
In Ordnung so…? („Így akkor rendben…?”)

MOTIKA
Ja, ja! Danke! Und ich… noch einmal danke sehr… fuvar! Hogy elhoztál… – mutat a falnál lévő bőröndjére és hűtőtáskájára.

NÉMET TURISTA
Ach, gerne, macht doch nichts! Und ha’nse noch eventuell, wenn würd’ den Kumpeln Beschied sagen… Freunde… Auch die mögen Wurst! („Ó, szívesen, semmiség! És volna még esetleg, ha…? Szólnék a haverjaimnak… barátaimnak… Ők is szeretik a kolbászt…”)

MOTIKA
Wurst? Barátoknak is? Gut! Kolbász – az szerintem lesz még, wir haben noch Wurst…

NÉMET TURISTA
Wir kaufen jede Menge von!Schmeckt sehr gut! („Bármennyit megveszünk! Nagyon ízlik!”)

MOTIKA
Smakkol? Sehr gut! Ja, ich… megkérdem, frage, ja, lesz még! Hogyne volna!, kolbászország… Kommen sie! Hier ist mein Nummer! Fölírja egy cetlire.

A német turista lehajol a hűtőtáskájához, kinyitja, hogy bepakolja a kolbászt, ám ekkor csodálkozva nyúl bele – és elképedten emel ki egy halotti urnát.

NÉMET TURISTA
Was der Geier is’n das? („Mi az isten ez?”)Leteszi az urnát az asztalra.

MOTIKA odanéz, és kínjában röhögni kezd
Elcseréltük…?! Hát ez aztán…! Das ist mein… Fölemeli a másik hűtőtáskát, nyújtja a németnek. Und hier ist dein… A tiédet vettem ki a kocsiból…

NÉMET TURISTA még mindig az urnát nézi
Ist das wirklich eine Urne? („Ez tényleg egy halotti urna?”)

MOTIKA
Ja, urna…

NÉMET TURISTA
Aschen…? („Hamvak…?”)

MOTIKA
Ja, hamvak…

NÉMET TURISTA
Aber wem gehören die…? Und wieso…? („De kinek a…? És hogyhogy…?”)

MOTIKA
Das ist… Legyint. Á, hagyjuk…

NÉMET TURISTA vállat von, bepakol a saját hűtőtáskájába
Also danke. Ich komme wieder. Auf Wiedersehen! („No jó, köszönöm! Majd jövök még! Viszontlátásra!”)

MOTIKA
Gut, gut… Wiedersehen!

A német turista megragadja a hűtőtáskát, és távozik.

2./2.

Motika visszateszi az urnát a hűtőtáskába, és beviszi a spájzba. A pultnál kenyeret vág deszkán, a hűtőben egy üveg kovászos uborkát talál, leül, úgy folytatja a kolbászevést. Pár üveg jobbfajta bort hoz elő, kiválasztja az egyiket, fölbontja, iszik.
Kopog és benyit a postás.

POSTÁS
Halló! Van itt valaki? Nyitva volt a kapu… Meglátja Motikát, értetlen. Jó napot…! Boszák úrék…?

MOTIKA
Elmentek.

POSTÁS
Hát igen, elmentek.

MOTIKA
Nincsenek itt. Átvegyek valamit?

POSTÁS lepakol az asztalra
Csak meghívók meg az újság… Szóval, akkor elutazott a Boszák úr… meg a felesége…

MOTIKA
Hova?

POSTÁS
Hát a… – állával az újság címoldalára bök – a választmányira…

MOTIKA nem érti, de elneveti magát
El, hát persze, hogy el…! Hát ismerjük, ugye, a mi jó öreg Fricinket, folyton ügyködik, egyszer itt, máskor ott, nem maradhat ki semmiből…

POSTÁS
És maga meg itt addig…?

MOTIKA
Addig-addig…

POSTÁS
Meddig?

MOTIKA
Ameddig az ügyek, elintéznivalók… Tudja, hogy van az… Belenéz az újságba. Ez a kópé Frici! Na ja, hát aki megyei elnök!

POSTÁS
Most má’ regionális.

MOTIKA
Pláne. Maga olvasta, hogy „nagy eséllyel indul”, azt mondja, „pártja választmányi tanácsának elnökségéért”?! Beleharap a kolbászba. Nem kér? A postás mosolyogva int nemet. Pedig fenomenális.

POSTÁS
Nekem mondja?

MOTIKA
A magáé is van ilyen jó?

POSTÁS
Hát… Má’ csak nem csinálok magamnak rosszabbat, mint a Boszák úrnak szoktam.

MOTIKA
Ezt maga töltötte?

POSTÁS bólint
Szoktam házakhoz járni böllérnek…

MOTIKA
Maga az én emberem! Van egy ismerősöm, egy német… És az egyik háznál kettőezer-ötöt megadott kilójáért!

POSTÁS
No és… Hűtőtáskával együtt, vagy azt ő hozza?

MOTIKA
Hűtőtáska?, milyen hűtőtáska? Hát mi fér abba?, por és hamu – vagy egy vödör hideg víz. Na, mondom, ez bármennyit megvenne, annyira odavan.

POSTÁS elindul kifelé, közben magának
Kettő és félér’? – elég jó… Hamu és hideg víz…?!

Gyanakvóan körbekémlel, aztán gyorsan elmegy.
Kintről ekkor a jégkrémes autó szignálja hallatszik be.

MOTIKA fütyüli, és szöveget is énekel rá:
„Szólj anyádnak, jöjjön ki!”

JÉGKRÉMES kintről, hangszóróhangon
„Figyelem! Kedvezményes jégkrém-akció holnap, csütörtökön fél hattól a Boszák-udvarháznál! Kedvezményes jégkrém-akció holnap fél hattól a Boszák-udvarházi emléktábla-koszorúzásnál!”

MOTIKA elámul
Emléktábla, itt…?! Hol?

Kimegy, hogy megnézze. Közben csörög a telefon – bekapcsol az üzenetrögzítő.

BOSZÁK hangja az üzenetrögzítőről
„Ön a Boszák-udvarházat és a regionális elnökséget hívta. Ha a rendszerváltó Emlékház megtekintésére jelentkezik, nyomja meg az egyes gombot, ha elnökségi ügyben, nyomja meg a kettes gombot, ha családi ügyben, akkor nejem őnagysága jelentkezik be a hármas gombon…”

Mire Motika visszajön, a telefon elhallgat.

MOTIKA elámulva-röhögve idéz
„E tábla hirdesse az utókornak…”?! „Rendszerváltó mozgalmunk zászlóbontója, Boszák Frigyes…!” Korholóan: Fricikém...! A diófák meg sehol? Tovább eszik-iszik, közben olvassa a cikket. Dúdol: „Hívd apádat, adjon pénzt!”

A szín elsötétül – zene.

3. kép
Szín: A polgármesteri hivatal tanácsterme
Körben székek, a tárgyalóasztalon nyitott kartondobozokból dekorációs anyagok lógnak ki.
(Idő: az előbbivel kb. egyidőben)

Belép Boszák Frigyes (ötvenes, kopaszodó, pocakos férfi – öltöny-nyakkendő, számzáras táska, szőrmebojtos slusszkulcs) és a felesége, Nusi (negyvenes évei első felében járó szépasszony) – tekintélyük és gazdagságuk teljében, kiöltözve, magabiztosan –, Guba Miklós önkormányzati főmérnök (35–40 éves) kíséri be őket.

GUBA
Frici bátyám, parancsoljatok helyet foglalni, máris jön a polgármester úr… Hozassak esetleg valami…?

BOSZÁKNÉ
Köszönjük, Miki, semmit…

BOSZÁK
Nekem csak a Bélát hozassad, mert már úton kéne lennünk…

GUBA mosolyog
Magam hozom, kérlek, futok, és székestül gurítom be, ha nem ugrana rögtön…

BOSZÁKNÉ nevet
Tényleg?, hát akkor futás, Miki, azt’ gurítsa…!

GUBA
Máris indulok, sok szerencsét a választáson, Frici bátyám, kézcsókom, Nusika! Fejet hajt Boszáknénak, kimegy.

BOSZÁKNÉ gyönyörködve néz utána
Mekkora szamár ez a mi Julink! Hogy ezt a jópofa Guba Mikit lekoptatta…!

BOSZÁK
Ne kezdjed, Nusi, megint ezt a Mikit… Csak a botrány menne…

BOSZÁKNÉ
Ki?, a volt felesége? Pofán karmolnám kicsit, azt’ befogná.

BOSZÁK
Persze, pont attól…

BOSZÁKNÉ lefitymálóan néz körül
Hogy ez is hogy néz ki! Efektív egy lomtár… Épp csak hogy leszedték a Lenin-képet…

BOSZÁK
Szegény az eklézsia…

BOSZÁKNÉ legyezi magát
Hol lehet itt normálisabb vendéget egyáltalán leültetni…?!

BOSZÁK meglazítja nyakkendőjét, zsebkendővel betöröl a gallérja alá
A Bélát nem érdeklik a külsőségek…

BOSZÁKNÉ
Na de hát egy hogymondják, díszterem…? Így…? Most már főleg nehogy már…!, érted… Mi van, ha majd le akarsz hozatni egy pártelnökségit, vagy akár kihelyezett kormányülést…? Hova?, ide…?!

BOSZÁK kevélyen
Ide, Nusikám…? Hazavisszük őket…

F. SZABÓ polgármester siet be
Fricikém, ne haragudjatok, már itt is vagyok… Kapkodva tolja félre a dekorációs anyagot. Itt hagyják nekem szerteszét az Enciék… ez már holnapra lesz! Kikiabál: Hajnika…! De senki nem reagál. Hova tűntek el ezek…?, üljetek csak le… Mielőtt leülnének: Na de hát hogyhogy?, én azt hittem, ti már diadalmasan száguldotok az újabb hódítás színterére, ugyebár Pestre – és még el se indultatok?

BOSZÁK
Megvárnak azok engem, ne izgulj, Bélus!

F. SZABÓ
Kávé? Konyak?

BOSZÁKNÉ
Isten ments!

BOSZÁK
Szolgálatba’ sose…

BOSZÁKNÉ
Gyógyszeredre pláne… De tényleg, Frici, ne húzzuk az időt…

BOSZÁK
Nnna. Annyi csak, Béluskám, hogy egy gyors módosítást akarok, mielőtt még… tudod, hát a… megváltozott helyzetben majd most már…

F. SZABÓ
Jaj, hát…! Ha megengeded, előre is gratulálok – most kéne egy pohár pezsgő –, s bízom benne, hogy ez a te választmányi elnökséged mindnyájunk életében… nem túlzás, hogy a mi egész térségünk fejlődése szempontjából is…

BOSZÁK
Hát nem is magam miatt vállaltam el, hanem hogy…

BOSZÁKNÉ
Majd utána nyomassátok a szívküldit, jó?, ne most…!

F. SZABÓ
Hát csak sikerül valami, ha te is fölkarolod…

BOSZÁK
Be fognak a dolgok indulni, Béla, egyet se félj…

BOSZÁKNÉ sürget
Frici, majd holnap, hallod?, a koszorúzásnál!

BOSZÁK
De óvatosabbnak kell lennünk. Mint ahogy egy kis villa-ügynek is a viselt dolgai például csak olyankor lesznek érdekesek, ha indul az ember a polgármester-választáson…

F. SZABÓ pironkodva
Ugyan, Frici, hát ilyen régi dolgokkal már…

BOSZÁKNÉ
Más léptékben efektív ugyanez a nagypolitikában.

BOSZÁK
Szóval. Idehoztam a Boszák Udvarház Egyesület alapító okiratának módosítását aláírásra – az én nevem most már jobb, ha kimarad, Nusika kerül be helyette, te pedig változatlanul… Kihúzza a táskájából, leteszi az asztalra. Szíveskedjetek aláfirkantani! Boszákné aláírja, odatolja F. Szabó elé.

F. SZABÓ gyanakvóan
Mért, Frici, szerinted… tartani kell valamitől…?

BOSZÁK
Tartani…! A puskaport kell, Béluskám, szárazon tartani… Heherészik.

F. SZABÓ tolla még mindig bizonytalanul remeg az okirat fölött
Na de várjál… ennek azért így is megmarad a rizikója, hogyha…

BOSZÁK
Ne károgjál, Bélus, az Isten szerelmére! Jogilag tiszta, nem?, hát akkor szignózzad le…

F. SZABÓ aláír
Tényleg, hát tiszta… Fölnéz. Nem úgy, mint a Sárosiék 3/b pénzalapjának feltöltése, ami enyhén szólva is…

BOSZÁKNÉ
Tényleg, Frici, abból volt példányod, megvan az még?

BOSZÁK táskáját veregeti, elindul
Minden megvan, ami kell – amikor kell… Ha már nem bírt vigyázni a mókus a papirosaira… Megáll. Jut eszembe. Pityunak meg Jocinak is mondtam, de ügyeljetek rá, Bélus, hogy a ház… be van riasztózva, tudod, bekötve az ügyeletre, de azért jó, ha rajta tartjátok.

BOSZÁKNÉ
Muszáj megválogatni manapság, kibe’ bízhatsz, kit engedsz be…

BOSZÁK miközben mennek kifelé
Befektetőt kell hozni, Béla! Mer’ fölkarolom én, csak legyen kezdeményezés!, Mert kezdeményezés nélkül nincsen felkarolás…

A szín elsötétül – zene.

4. kép
Szín: A Boszák-udvarház belülről – a középső nagyszoba, terasszal

4./1.

(Idő: Két órával később – kb. déli fél 1-kor)

Motika a heverőn fekszik, zenét hallgat. Megszólal a telefon, de a bejelentkezést csak onnantól hallani, amikor Motika már fölállt és elzárta a zenét.

BOSZÁK hangja az üzenetrögzítőről
„…kettes gombot, ha családi ügyben, akkor nejem őnagysága jelentkezik be a hármas gombon…”

F. SZABÓ hangja a kihangosítóból – közben szirénázó autó hangja
Halló…! Halló… Boszák-udvarház? Van ott valaki? Saját érdekében vegye föl a kagylót, mert… Félre: Pityukám, azért, ha lehet, ne gázoljunk el senkit… Mit mondasz, Joci, mikor volt ez…? Fölcsattan: Két órája?! És most bírtok szólni…?! Mi az, hogy nem voltam bent…?! A telefonba: Halló…! Halló! Jelentkezzen…! Közben a szirénazúgást már „élőben” hallani – a rendőrautó megáll a ház előtt, a sziréna elhallgat.

F. SZABÓ résnyire nyitja az ajtót, bekukkant, fülén a mobiltelefon
Halló… Halló!

Előre engedi a rendőrt, aki csőre töltött pisztollyal jön be a lakásba. Mögöttük a postás is beóvakodik.

F. SZABÓ meglátja Motikát
Állj!

RENDŐR
Kezeket fel!

MOTIKA
Mért, különben lelő?

F. SZABÓ
Ki maga?

MOTIKA
Motika Ferenc. Hát maga?

F. SZABÓ
F. Szabó…

POSTÁS
…a polgármester úr…

MOTIKA
A mindenes F. Szabó? A volt közüzemi ellátó-főnök…? Na, hogy is hívták az átkosban…? GAMESZ!

F. SZABÓ
Ismerjük egymást?

MOTIKA hitetlenkedve vigyorog
És maga lett a polgármester? Látja, csak ezt nem mondja nekem a Frici…

F. SZABÓ
Ismeri Boszák urat? Hogy került be ide?

MOTIKA
A lánya engedett be.

F. SZABÓ
Ha nem haragszik… én azért fölhívom… Nyomogatja a mobiltelefont. Frici? Itt Béla, odaértetek már…? Akkor menjél ki természetes szükséglet végett…! Na, szóval. Itt van bent a házban egy ember… Ne ordíts, nem betörés… Azt mondja, ismer… Hát hogy a Julika… Nem hiszem… Körülnéz. Itthon van Julika…? Nincs itthon… Ki? Ja? Motikától kérdi: Hogy mondta, hogy kicsoda…?

MOTIKA
Motika.

F. SZABÓ a telefonba
Valami… Mutika vagy mi… Ja, ja… Mit hogy „hú baszd meg”…? Motikának: Mit akar? Motika elmosolyodik, talányosan tárja szét a kezét. Nem erősíti meg, és nem cáfolja… Zavarjuk el…? Jó, pardon, pardon, te tudod…! Persze hogy… de hát őrzik a Pityuék úgyis… igen, a házat… Míg meg nem jössz, ja… Vagy a Nusi… Ja?, dehogynem, adhatom… Kínálja Motikának a telefont.

MOTIKA elhárítja
Kösz, most úgyis siet a Frici…

F. SZABÓ
Nem akar föltartani… Most mi van?, nem muszáj rögtön…! Jó, majd meglátod, mikor tudsz… Menjél csak szépen vissza, és nyerjél…! Nem idegesítelek…! Megmondom, szia.

MOTIKA
Minden oké?

F. SZABÓ
Boszák úr azt üzeni, hogy feltétlenül várja meg… Tulajdonképpen meddig akar…?, vagy… mikor akar…?

MOTIKA
Mihelyt… megtalálom a formát… alkalmat, időt…

F. SZABÓ
Milyen időt?, mire?

RENDŐR
Alkalmas időt – amiért idejött, arra, nem?

F. SZABÓ rászól a rendőrre
Pityuka…!

POSTÁS kinéz az ablakon
Főnök, itt az ellenzék! A Sánta…

F. SZABÓ
Ezzel találkozik?, egy ilyen féreggel?

MOTIKA
Nono, F. Szabó, nono!

F. SZABÓ morogva távozik, a rendőr és a postás követi
Na, viszon’látás!

4./2.

(Idő: folyamatos)

Motika találomra kihúz egy fiókot, talál egy dossziét, szórakozottan lapozgatja az iratokat.
Bejön Sánta.

SÁNTA behízelgő, bennfenteskedő szolgálatkészséggel
Jó napot… Csak láttam a rendőrautót… Gondoltam, ha esetleg hatósági tanú kellene…

MOTIKA
A mindenit! Rögtön bele…!

SÁNTA
Nem kell tanú? Jó, pardon… Pedig a polgármester igen idegesnek látszott… De ha nem tartanak még ott…

MOTIKA
Hol nem tartunk?

SÁNTA elvigyorodik
Csak vicceltem… Igaz is, hát… bocsánat. Sánta… Kezet nyújt.

MOTIKA kelletlenül
Motika.

SÁNTA
Központi bűnüldözési…? Vagy adó-nyomozati…? Jó-jó, nyilván szolgálati titok… Nevet. Vagy esetleg ellenzéki sajtó? Mesélhetek!

MOTIKA
És miért éppen nekem?

SÁNTA
Megérzés. Bizalom első látásra. Figyelem a presszó teraszáról, mióta csak megjött. Nyilván nem véletlen…

MOTIKA
Micsoda?

SÁNTA
Például az időzítés. Amihez csak gratulálni tudok. Megengedi…? A fotelre mutat.

MOTIKA beletörődően
Parancsoljon!

SÁNTA
Mert hogy most Boszáknak muszáj Pesten lenni, hiszen ő is indul. És addig itt nyugodtan – szabad a pálya! Igazán kiváló. Habár holnap hazaugrik a koszorúzásra.

MOTIKA
Mire?

SÁNTA
A szokásos évi emléktábla-gardenpartijára, ami, ugye, napra kötött dátum.

MOTIKA
Mi?!

SÁNTAóvatosan ironizál
A Rendszerdöntő Zászlóbontás Napja! Maguk ott, Pesten nem is hallották, hogy innen indult a megdöntés? Vagyis a ledöntés. Mikor Boszák ledöntötte a fölszabadulási… vagyis a ruszki-emlékművet…!, hát itt van az emlékszobában ledokumentálva…

MOTIKA
Ne mondja…!

SÁNTA
Hajaj…! Hát e helyről terjedt szét aztán futótűzszerűen…

MOTIKA
Szóval holnap itt buli lesz? Az udvaron? Sánta bólint. Mondhatni… a diófák alatt?

SÁNTA
Milyen diófák alatt?

MOTIKA hitetlenkedve nevet
Rendszerdöntő zászlóbontás…!

SÁNTA
Helybéli szinten országos jelentőséggel bír! Mutika úr viszont bizonyára…

MOTIKA
Motika.

SÁNTA
Pardon, bocsánat… Nyilván magasabb körökben szokott megfordulni…

MOTIKA
Ó, hát… megesik, hogy az ember… pártvezérekkel akad össze, de ne higgye, hogy olyan nagy öröm az… vagy vacsorázni a külügyminiszterrel…

SÁNTA
Ezzel a…?

MOTIKA
Nem, történetesen az előzővel…

SÁNTA
Az előzővel? Ó, hát akkor…! Sejtettem én, hogy egy nyelvet beszélünk! Közel hajol. Maga mit mond? Az nem lehet, hogy majd megint ezek maradjanak…! Motika csak széttárja a karját. Mondja csak, maga talán személyesen ismeri még a…?

MOTIKA
Nem érdekes, nem érdekes…

SÁNTA
Látja, ez a Boszák viszont folyton dicsekszik a fölső kapcsolataival. Amik a zászlóbontás idejéből datálódtak neki… Na, és tudja, hogy emiatt azóta EKKORA már neki a mellénye?!

MOTIKA
Mellénye…?

SÁNTA
De még inkább a zsebe!

MOTIKA
Ó! A zsebe…!

SÁNTA
Uram, maguk nem tudják, mi megy itt!

MOTIKA
Tudunk, amit tudunk.

SÁNTA
Akkor se a teljes igazságot.

MOTIKA
Lefogadom, hogy az most föltárul.

SÁNTA
Nézze, nem részletezném… hogy ment a privatizáció… meg az áfa-csalások, haveri kliensrendszer…

MOTIKA
Ezt még hallani is...!

SÁNTA
Miközben itt minden téesz és vállalat tönkrement, nem létezik munkát találni a népnek…

MOTIKA
De fogadjunk, hogy ez a Boszák… meg a polgármester, ugyebár…

SÁNTA
Igen, az F. Szabó…

MOTIKA
…munkahelyteremtésre hivatkozva…

SÁNTA
Úgy van, hiteleket vesznek föl…

MOTIKA
Fiktív cég nevére…

SÁNTA
Igen! Honnan tudja? Zsebre teszik, aztán eltüntetik a céget…

MOTIKA
Közben magát viszont átverték.

SÁNTA
Úgy van, honnét tudja?

MOTIKA
Hogy is volt ez?

SÁNTA
Csak halványan emlékszem… De ha kitenne ide valami memória-frissítőt…

MOTIKA
Pénzre gondol? Mért tennék ki? – hova gondol?

SÁNTA
Hátha tudok valami érdekeset.

MOTIKA
Amin én el fogok csodálkozni? Csodálkoznék…

SÁNTA
Pedig ismerem az ügyet, én intéztem nekik az ellenjegyzést az önerőről a banki garanciához…

MOTIKA
Mert maga volt akkor a…

SÁNTA
Polgármester voltam. És ők voltak még ellenzékben – Boszák meg F. Szabó. Jöttek nekem gazsulálni…

MOTIKA
És ha nem fordul a kocka, most maga kaszálná Boszákkal a suskát, nem igaz?

SÁNTA
Így azért nem mondanám… Az én időmben ügyeltünk a törvényesség…

MOTIKA
…halvány látszatára legalább …

SÁNTA
De most már egészen durván megy…

MOTIKA
Gondolom, a nyomok eltüntetésével se szarakodnak…

SÁNTA
Ahogy mondja. Látom, elmélyült az ügyben.

MOTIKA
Óóó…!, egészen mélyen…

SÁNTA
Hát akkor…? Nincs más hátra! Szembe kell néznünk a tényekkel.

MOTIKA
Bármi mocskosak is…?

SÁNTA
Muszáj lerántani a leplet! Motika csóválja a fejét. Maga most arra gondol, hogy aki mocsokba nyúl, mocskos lesz maga is…

MOTIKA elvigyorodik
Meg aki leplet ránt, lepel által vész el…

SÁNTA
Nézze, én itt annyira egyedül vagyok. Vidéken másképpen van ez… Magányosan küzdeni ellenséges közegben, ahol már hírből sem ismerik a becsületet… Bátorkodom tehát megjegyezni, hogy a hálószoba-komód alsó rekeszében vannak az iratok…

MOTIKA elgyötörten, mint akinek fáj ez
De hát muszáj ezt így…?!

SÁNTA
Nekem voltaképpen lakatos az eredeti szakmám… Motika ingatja fejét, majd beletörődően legyint. Szóval menjek és hozzam? De ha volna egy kis kezdőlökés...

MOTIKA
Magát sem azért szerethetik, mert szemérmes…

SÁNTA vállat von, és miközben a hálószobába indul, kinéz az ablakon
Hoppá! Itt vannak az utódomék… Bemegyek… Fúj. Jönnek lenyúlni.

MOTIKA is kinéz
Máris fölkarolják…

SÁNTA
Kezdeményezés nélkül nincsen fölkarolás, ahogy a mi Boszákunk mondja… Bemegy a hálószobába.

4./3.

(Idő: folyamatos)

Érkezik F. Szabó Béla polgármester és Guba Miklós főmérnök – kétoldalról karolnak bele a német turistába. Mögöttük jön Boszák Juli – huszonegynéhány éves, bő-blúzos, hosszú-szoknyás lány, sima hajjal, smink nélkül.

F. SZABÓ
Kommen sie …!

GUBA
Mein lieber Herr… Ich bin…

F. SZABÓ
Wir sind… Julika, mondd meg neki, légy szíves...

BOSZÁK JULI
Béla bácsi, én sietek... Be tudtak jönni, úgyhogy rám semmi szükség...

MOTIKA
Nahát, Juli, csak visszajött!

BOSZÁK JULI
Hagyjanak, én már megyek is!

GUBA
Wir haben ein…

F. SZABÓ
…szuper prodzsekt…

GUBA
…förszt klassz…!

F. SZABÓ Julinak, aki már indulna
Várj egy pillanatot, Julikám!

BOSZÁK JULI
Vizsgám van egy óra múlva! És az még ötven kilométer!

GUBA
Fürge kis autóval pár perc... Félrevonja Julit, halkan: Na, hova rohansz? Randevúd van? Új pasi?, mert fogadni mernék, hogy…

BOSZÁK JULI
Miklós, ehhez semmi közöd…! Van mivel foglalkoznod, nem?

MOTIKA Julinak
Ugye marad még egy percet?, kérdezni szeretnék valamit…

Juli kénytelen-kelletlen vár még.

NÉMET TURISTA Motikának
Á…! Á…! Grossartig! Es gibt noch Möglichkeiten, wie ich höre… Wurst kaufen… („Nagyszerű! Úgy hallom, van még lehetőség… Kolbászt venni…”)

MOTIKA
Wurst…? Ó, ja, ja, Wurst…!

F. SZABÓ
Motika úr, de ravasz, de ravasz…! Szereti a meglepetést… De hát egy ilyen kisvárosban semmi se marad titokban, ugye… Hadd mutassam be Guba főmérnök urat… Guba és Motika kezet fognak. Aki rögtön szagot kapott, hogy úgy mondjam… Heherészik. Lecsapott a téren a német úrra – hát nem kiderült, hogy az meg kolbászban utazik?, és még meg is mutatta Motika úr nevét-telefonját. Mert a Mikinek bámulatos egy szimata van…

GUBA
De kérlek, ne túlozzál…

Boszák Juli pofákat vág.

F. SZABÓ
Semmi túlzás nincs ebben, édes Miklósom… Tréfásan meginti Motikát. Mire való, Motika úr, borzolni egymás idegeit…?

GUBA
Elhallgatni egymás elől az üzleti kilátásokat…

MOTIKA
Mire gondolnak?

F. SZABÓ
Mire gondolhatnánk, mikor kiderült, hogy maga hozta a külföldi partnert…

GUBA
Vagy éppen befektetőt… Mert arra jött éppen Julika, és megtudta tőle....

F. SZABÓ
…hogy tálcán hozná a piacot… A német turistának: Wunderbar…! Super Wurst! – csókot cuppant az ujjaira –, extra kvalitét! Itt van neki referenciának, amennyi csak kell, otthon beetetheti magának a vevőkört…

GUBA
És beszállhat egy kolbászgyárba...

MOTIKA Julitól kérdi
Tényleg ezt mondta?

BOSZÁK JULI
Ezt így még nem...

F. SZABÓ
Julikám, kérdezzél akkor rá!

BOSZÁK JULI
Die Herren möchten wissen, ob Sie investieren wollen. („Az urakat az érdekelné, hogy vannak-e befektetési szándékai.”)

NÉMET TURISTA elvigyorodik
Eh, also… steht noch nicht fest, aber wenn wir mit so hübschen Partnerinnen zusammenarbeiten können, ist auch möglich…. („Ó, hát... még nem egészen világos, de ha ilyen csinos partnerekkel lehet együttműködni, még az is lehetséges...”)

BOSZÁK JULI zavarba jön
Hogy az még majd elválik, azt mondja...

GUBA vigyorogva
Mit mond?, hogy csinos vagy?

BOSZÁK JULI
Miklós, leszállnál rólam?

Kint megáll a szirénázó rendőrautó, és a postás meg a rendőr műanyag-ládákban hozzák a további házikolbász-rakományt.

RENDŐR leteszi a ládát, fölegyenesedik
Június elején ilyen döglesztő meleget…!

POSTÁS
Kívánok, Julika! Hát mégse ment el?

BOSZÁK JULI
Látja, Joci, nem hagynak...

A német turista elismerően bólogat, és már ismerősen húzza középre a fürdőszobamérleget – a postással nekiállnak mérni

F. SZABÓ a rendőrnek
Pityukám, egy diszkrét szóra! Mit kell halljak? Hogy a külföldi befektető urat a mi szerveink inzultálják?

RENDŐR
Kicsoda?

F. SZABÓ
A főmérnök úr látta, hogy szirénával szorítottátok le az útról, Pityukám…!

RENDŐR
Én csak megelőztem… a Boszák úrék végett… mer’ nincsenek itthon…

F. SZABÓ
Na jó, kérjél szépen elnézést, biztos nem fog haragudni…

RENDŐR odamegy a német turistához, aki a postással kolbászt mér
Elnézést!

POSTÁS
Pityu, hülye vagy?, nem érti… Rálegyint, a németnek magyarázza: Policáj! Nix dajcs! Tagoltan: Azt akarta mondani, hogy: Pardon! Ferstész du? A német turista értetlenül bámul. Pardon!

RENDŐR a postásnak
No, nagyokos! Odahajol a némethez: Csuldig… Allesz oké? A német mosolyogva int.

MOTIKA félrevonja Julit
Juli!, maga visszajön még estig?

BOSZÁK JULI
Estig? A fejét csóválja.

MOTIKA
Szóval maradni akar. Persze, nyilván lakása van...

BOSZÁK JULI
Meg dolgom, tudja... Maga miért magáz?, azelőtt tegezett…

MOTIKA
Az régen volt. Akkor maga még kislány volt, és hosszú copfot viselt.

BOSZÁK JULI
Magának meg szakálla volt. De nem is biztos, hogy maga ugyanaz.

MOTIKA
Délelőtt még fölismert, amikor beengedett…

BOSZÁK JULI
Nem ismertem föl, bemondásra hittem el. Vagy nem hittem el, de az tökmindegy.

MOTIKA
Mi tökmindegy?

BOSZÁK JULI
Az is, hogy elhittem-e vagy sem – és az is, hogy maga apám barátja, vagy valaki más. A maguk dolga… Elindul.

MOTIKA
Itt akar hagyni… túsznak? Ezeknek? El se tudok menni, ha…

BOSZÁK JULI vállat von.
Hívja föl apámat! Mert én egyhamar nem jövök...

MOTIKA
Miért, a vizsgák után elutazik?

BOSZÁK JULI
De kíváncsi! Indul. Viszlát, Bála bácsi!

F. SZABÓ
És anyád? Nem mondta, mikor jön?

Boszák Juli olyan képet vág, miszerint fogalma sincs, de nem is érdekli – és elmegy.

GUBA F. Szabóval odafordul Motikához
Na most, visszatérve a befektetőre… Mert… hátha mi többet tudnánk magának ebben segíteni…

MOTIKA
Tán csak nem arra céloz, hogy… a Boszákot kihagyni…?

GUBA megpróbálja fölmérni, hogy ez csapda-kérdés-e, s hogy melyik a helyes válasz, aztán elneveti magát – mégis kétértelműen mondja
Kihagyni…? Ó, hát a Fricit hogy is lehetne kihagyni…?! Elkomorul. Csak egy dolgot még… Ettől a patkány Sántától… aki az előbb itt volt, óvakodjon, kérem…! Aljas, korrupt…

F. SZABÓ
…zsaroló gazember! Ismerem, az elődöm volt… egy rágalmazó… Uram, ez hamis bank-garanciákat szerzett…

MOTIKAbólint
…simlis hitelekhez…

F. SZABÓ gyanakodni kezd
Összevissza beszélt, ugye…? Fecsegett magának valami… udvarház-egyesületről…?

MOTIKA
Mért kérdi?

F. SZABÓ megijed
Ennek a Sántának akkor se szabad hinni, ha kérdez! Ez most becsületes embereket akar bemártani, hogy mentse a bőrét…

NÉMET TURISTA a postásnak és a rendőrnek, miközben odébb húzza az egyik ládát
Darf ich die Herren bitten… helfen beim Packen? („Uraim, segítenének bepakolni…?”)

A rendőr és a postás ugranak, átveszik a slusszkulcsot – kiviszik a ládákat.
A német turista is indulni készül.

GUBA
Várjon, hát…! Motika úr, ne hagyja még elmenni!

NÉMET TURISTA fejben számol
Also… wieviel denn…? Sieben und zwanzig… oder liber achundzwanzig kilo… („Akkor tehát… mennyi lesz…? Huszonhét… vagy hát legyen huszonnyolc kiló…”)

F. SZABÓ
Beszéljük meg a továbbiakat!

NÉMET TURISTA Motikának
Das ware dann, alles in allen… In Ordnung so? („Az annyi mint… így rendben leszünk, ugyebár…”)

MOTIKA
Alles ist in Ordnung…

F. SZABÓ
Fehér asztal mellett… esetleg ma este…? Heute Abend? Motikának: Mondja meg neki, hogy jöjjön csak vissza estére!

GUBA
Lesz vacsora, jó borok… fáin Wein…

F. SZABÓ
Essen, trinken… heute Abend… Kommen sie! Singen, tanzen…

NÉMET TURISTA
Tanzen…? Wieso, Damen auch dabei? („Táncolni…? Miért, hölgyek is lesznek?”)

GUBA
Ja, ja, Damen… Lesznek csajok…

NÉMET TURISTA
Ach, ist ja super, okay, wenn Sie nichts dagegen haben… In Ordnung, bis dann! Den Damen ein Küsschen! („Ó, hát ez remek, oké, ha nem bánják… Rendben, jövök! Kézcsók a hölgyeknek!”)

F. SZABÓ
Küssen!, hát persze, csók-puszi, ami belefér…

GUBA Motikának
A csárdába nyolcra, oké? Motika rábólint.

F. Szabó és Guba előre indulnak, a német turista odaadja Motikának a kolbászért a pénzt.

F. SZABÓ átöleli a német vállát
Grósz biznisz – gut biznisz!

NÉMET TURISTA
Ja, ja… Ist doch klar… („Hát persze…”)

Egymás hátát lapogatva mennek ki.

4./4.

(Idő: folyamatos)

Sánta elődugja a fejét a hálószobából.

SÁNTA jön – hóna alatt dossziékkal
Tiszta már a levegő?

MOTIKA
Ha csak magát nem számítom…

SÁNTA
De finnyás! Akar játszani vagy nem? Fölmutatja a dossziét. Mit érdemel az a bűnös…?

MOTIKA vállat von
Mindegy. Ha már a kezében van…

SÁNTA
Jó. Akkor ideadná a telefonját?

MOTIKA odanyújtja
Tessék! Mit akar?

SÁNTA
Na, figyeljen! De én csak megterítek – kitálalni maga fog. Beüti a számot, telefonál. A főszerkesztő urat kérem… Igen? Jó… A bemutatkozást hagyjuk a végére… Csak annyit mondok: Boszák-Udvarház-egyesületi ügyek… Tud követni? Közben kinyitja a dossziékat, odatolja Motika elé. A helyszínen vagyunk egy rakás dokumentummal… Ebből még maguk is megértik, nemhogy az olvasók… Holnap délután lehet jönni, csak nem üres kézzel persze… A legszaftosabb öt papír darabja…

MOTIKA kiveszi Sánta kezéből a telefont
…darabja ötszáz rongy…! Hogy én?, a szelídebbik fiú. A társam kétszer ennyit akart… Ne hápogjunk!, kell vagy nem kell? Nagyot durranhat, ha a frissen megválasztott Boszáknak rögtön lenyomják a torkán… Hagyjuk a siránkozást, mert odaadjuk másnak…! Igen, ezen a számon… Motika Ferenc... Mo-ti-ka... Jó. Kikapcsolja a telefont, fölröhög. Darabja ötszáz…?!

SÁNTA fölmarkolja és összecsukja a dossziét
Hatvan százalékra tartok igényt. Mégiscsak én prezentálom…

MOTIKA
Fogja be a száját, maga is nyakig benne van! Negyven.

SÁNTA
Ötvenöt, mert én kockáztatok is…

MOTIKA
Korrupt gazember, negyvenöt!

SÁNTA
Oké, ötven. De maga intézi, az én nevem nem szerepelhet!

MOTIKA
Tényleg elhiszi, hogy idejönnek és leperkálják…?

SÁNTA
Mint a vöcsök!

MOTIKA beleolvas a papírokba
Diófa Rt. – Boszák Júlia. A Juli?, hogy kerül ide?

SÁNTA
Az ő nevére alapították a fantomcéget… Kinéz az ablakon. Hoppá!, de most jobb, hogyha… Összekapja a papírokat, besiet velük a hálószobába, kijön két kulccsal, fölmutatja őket. Maga is kap egyet, nálam is lesz egy!, rendben? Odaadja az egyik kulcsot, és elindul kifelé.

4./5.

(Idő: folyamatos)

Bejön a postás és a rendőr – közben találkoznak a távozó Sántával, jól megnézik maguknak.

POSTÁS
Bocsánat, Motika úr…

MOTIKA
No mi az? Itt hagytak valamit?

RENDŐR
Itt hát… a manit…

MOTIKA
Miféle manit?

POSTÁS
Hát a kolbászér’!

MOTIKA
Az a maguk kolbásza volt?

RENDŐR
A mienk!

MOTIKA
A törzsőrmester úr szintén böllér?

POSTÁS
Szintén. Merthogy az öcsém a Pityu…

MOTIKA
Odaadták egy idegennek fizetség nélkül?

RENDŐR ijedten
Hát nem a Motika úrral rendezte…?

MOTIKA elneveti magát
Jól van, nem kell megijedni… Estére megint itt lesz megint. Ezt pedig nyugodtan tekinthetik befektetésnek. Busásan meg fog ez maguknak térülni!

RENDŐR
Minekünk?, na, kötve hiszem. Mer’ olyan még nem volt…

MOTIKA
Mert csak tátják a szájukat – már megbocsássanak! Hát miért hagyják, hogy mindent lenyúljon a polgármester, a főmérnök meg a Boszák?

RENDŐR
Te Joci, figyeled?, sajátmagát meg kihagyta…

POSTÁS
Úgy szokták.

MOTIKA
Én kinyitom itt a maguk szemét! Azt is így szokták a maguk gazdái?

POSTÁS
Azt nem, de a kolbászt kifizetik, ha áthozzuk készen, lefüstölve…

RENDŐR a postásnak
Kicsoda?, Boszákék? Hát amikor azt a szar bontási anyagot adták?, nem emlékszel?

MOTIKA
Ebből a… Biczó-féle szomszéd házból?

RENDŐR
Ja. Honnan tudja?

MOTIKA
És még sajátkezűleg kellett lebontani, mi?

POSTÁS
Ja.

MOTIKA
A diófákat is akkor vágatta ki Boszák?

RENDŐR
Nem, azt csak mikor a medencét csinálták.

POSTÁS
Szóval hogy kell maga szerint?

MOTIKA
Először is tudni kell, hogy ezt a németet nem az akármilyen kolbász érdekli – az otthon is van neki! Hanem éppen ez a speciális, helybéli fűszerezés, füstölés, értik, uraim? Hát mégiscsak maguk a szakértők! A szakmai befektetők! Részvényeket kell szerezni abban a kolbászgyárban, részvényeket!

RENDŐR
Milyen kolbászgyárba’?, nem lesz abból semmi!

POSTÁS
Úgyhogy előbb kérjük a kolbászunk árát, biztos, ami biztos.

MOTIKA
Na de hát emberek! Már sajátmagukban se bíznak? Hát ki érti a helyi technológia csínját-bínját, ha nem maguk? Tán az F. Szabó meg a Boszák? Hát mihez értenek azok? Hogy a zsebüket tömjék, ahhoz értenek, nem igaz?

POSTÁS
Hát… de igaz…

RENDŐR
Nem tudjuk, mi hogy igaz…

POSTÁS
Hát azért tudjuk…

RENDŐR
Ha maga viszont különb ezeknél – akkor ide azokkal a részvényekkel!

POSTÁS
Meg a kolbászpénzzel…!

MOTIKA
De hát ne nekem mondják! Mi vagyok én? Nem én vagyok a részvénytársaság! A saját uraikkal kell megküzdeniük! Hogy igenis vegyék magukat emberszámba! Világos? Na, hát akkor csak előre, hajrá… ennek szellemében! Értjük egymást! Kitereli őket.

A szín elsötétül – zene.

4./6.

(Idő: szerdán estefelé)

Hazaérkezik Boszákné Nusi.

BOSZÁKNÉ bedugja fejét
Hahó…! Megjöttem…! Szólongat: Motika…! Meglátja: Motika! Arcán hitetlenkedő, egyszerre örömteli és szemrehányó kifejezéssel – csóválja fejét.

MOTIKA az elragadtatottat játssza
Nusika…! Hogy van asszony, akit megszépítettek az évek!

BOSZÁKNÉ elömlő mosollyal
Most is ugyanolyan szélhámos vagy… kiköpött az a hazudós svihák, mint régen…! Csak szakáll nélkül…

MOTIKA
Tudod, azt reméltem, hogy téged lássalak meg előbb… Hogy a Frici nélkül jöjjél…! Lehalkítja hangját. Apropó, egyedül jöttél? Puszival próbálkozna, de Boszákné elhárítja.

BOSZÁKNÉ
De faggat, hú, de firtat…! Na, hess innen! Te csak ne csinálj úgy, mint aki két hete ment el, és most megint ideruccant nekem Pestről…!

MOTIKA
Pedig olyan érzés. Én se gondoltam volna, de olyan.

BOSZÁKNÉ
Frászt olyan. De mit csináljunk.

MOTIKA
Mit?, van ötletem… Te, hány éve is…?

BOSZÁKNÉ
Hány, hány, rengeteg. Kilencven április óta efektív ide se toltad a képed.

MOTIKA
És előző nyáron volt a Tisza-tó…

BOSZÁKNÉ hallani se akar róla
Tisza-tó!, nnna!

MOTIKA
Ugyanilyen hőség volt, te meg…

BOSZÁKNÉ
Ne Tisza-tózzál nekem itt, ami hol van már…! Végleg hazajöttél?

MOTIKA
Nem tudom. Lehet, hogy én már csavargó maradok.

BOSZÁKNÉ
Ja, persze. A szíved egy vándorcigány.

MOTIKA
Körül akartam nézni odakint. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszan eltart...

BOSZÁKNÉ
És még mindig ugyanaz…? Család, gyerek…? Azóta se? Motika csóválja a fejét. És most is úgy szoktad, hogy le ne fárasszad magad a búcsúzkodásba’…? Másfél év után bírtál írni egy képeslapot Torontóból…

MOTIKA
Nusikám, akkor azonnal muszáj volt velük mennem. Úgy nézett ki, tudok tőkét szerezni az újsághoz.

BOSZÁKNÉ
Tőkét – azt elhiszem, hogy akartál, de hogy újságot...!

MOTIKA
De igen, egy igényesebb színes hetilapot – lett volna rá igény.

BOSZÁKNÉ
Igény?, teneked volt igényed…! Könnyen élni, utazgatni…

MOTIKA
De hát emlékszel, hogy először útlevelem nem volt, aztán meg bekerültem a sűrűjébe, te igazán tudod, mit végigcsináltam… Viszont utána valahogy... Nem az, hogy jutalmat várt volna az ember, amikor mind a koncon marakodtak, csak éppen…

BOSZÁKNÉ
Dolgozni!, azt kellett volna, kisfiam, ahogy a Frici…

MOTIKA
A Frici…! Ugyan már, Nusikám…

BOSZÁKNÉ
Te meg mit legyintgetsz? Tudod egyáltalán azóta, hogy ki az a Boszák?

MOTIKA
A Fricinek itt, helyben – más volt… Rögtön rástartolt – oké. De én – jó, most akkor kimegyek, mondom, és addig nem jövök haza, míg össze nem gründoltam ezt a lapot. Nekiálltam rábeszélni az emigrációt, mert aztán fölmerültek más ötletek is...

BOSZÁKNÉ gúnyolódik
De hát, ugye, azok a borzasztó emigráns magyarok…

MOTIKA
Igen. Biztos hallottál róla…

BOSZÁKNÉ sokatmondóan
Hajaj…!

MOTIKA
…Fricinek is mennyit ígérgettek…!

BOSZÁKNÉ
Te szabadítottad rá őket…

MOTIKA
Ki látta előre? Tavaly is úgy nézett ki, hogy hozom a befektetőket, de azok is becsaptak…

BOSZÁKNÉ
Vagy te csaptad be őket. Eleget hallottunk rólad…

MOTIKA
Nusi, hát jobb a rágalmazóknak hinned, mint énnekem?

BOSZÁKNÉ
Teneked? Hát még most is ott szobrozhatnék abban az ócska kempingben – efektív családanya létemre! Ne már hogy te akarjál a szavahihetőség miafenéje lenni!

MOTIKA
Hidd el, hogy ártatlanul vádolsz… Majd elmondom neked, és akkor belátod…

BOSZÁKNÉ
Hagyjuk, Motika, nincs nekem erre hangulatom.

MOTIKA
Lesz még rá időnk. És hogy vagytok az öreg Fricivel? Én azt hittem, hogy ti azóta már…

BOSZÁKNÉ
Van olyan, hogy egy párkapcsolat kiújul!, ilyet nem hallottál? Amibe’ csak tiszta haszon volt, hogy eltűntél. Meg hogy a Frici belevágott… Rábeszéltem, hogy legyen képviselő, megcsináltam a kampányát…

MOTIKA elvigyorodik
Hát nehéz dolgod nem volt… az én cikkem után…

BOSZÁKNÉ szigorúan
Ezt most ne kezdd el!, jó? Nnna.

MOTIKA
Hallom, most meg választmányi elnök lesz?

BOSZÁKNÉ
Beleugrasztották, pedig már eddig se győzte… De hát ismered…! Kiharcolja meg lejárja a lábát. Megcsinálta a tehetséggondozó kollégiumrendszert, aztán az öregek közétkeztetését… falusi szolgáltató-kisbusz-hálózat… Most meg ezek hagynak mindent szétrohadni, nem adnak a működtetésre… Csinált egy munkahelyteremtő programot, de azt is megfojtják, te nem tudod elképzelni, mekkora egy sziszifuszi ez nekünk…

MOTIKA
Nektek?

BOSZÁKNÉ
Most mit nézel? Efektív a jobbkeze vagyok. Kikéri a véleményemet… Tudod, mennyi veszett ügyet hoztam én már helyre? Nem szólva, hogy nekem kell a Fricibe’ a lelket tartani. Egyedül már… Legyint.

MOTIKA
Úgy érted, hogy…?

BOSZÁKNÉ
Mindegy… túlhajszolja magát.

MOTIKA
Semmi pihenés? Nyaralni se jártok?

BOSZÁKNÉ
Te, arra nem jut időm, hogy ide kifeküdjek, a kertbe…

MOTIKA
Pedig van hely – mekkora egy ház lett!

BOSZÁKNÉ
Hiszen te nem is voltál itt azóta, hogy bővítettünk! De azt, ugye, hallottad, hogy hozzávettük az apád telkét?

MOTIKA
Hát… nem hallottam, hanem most láttam.

BOSZÁKNÉ
Jaj, ez a Frici…! Ezt is nekem kellett volna…! De hát el voltál tűnve… Tudod, mikor az öreget szociális otthonba vitték, fölajánlottuk neki, hogy átvesszük, megegyeztünk… Különben nem fértünk volna…

MOTIKA
Jó nagy ház… Itt aztán minden, ahogy kell…

BOSZÁKNÉ
Semmi se hiányzik…

MOTIKA elhúzza a száját, maga elé
Hát egy jó nagy árnyék odakint körbe…

BOSZÁKNÉ meg se hallja
De tudod te, mennyi futkosás ez? Intézni a karbantartását, takarítását, őrzését, a riasztót, minden az én nyakamba’, de még a… az autószerviz meg a vízforgató szűrőcseréje is…

MOTIKA
Hát… ahol ekkora kert, medence, három kocsi, garázs, emlékszoba… Alig ismertem rá… Jó helyen járok?, nézek a tetők fölé, mi az isten?, mondom, hát csak az utcatáblán a név maradt a fákból? És hol a fater háza…?

BOSZÁKNÉ
Te, és hallom, hogy szegény…

MOTIKA
Igen… Már vagy fél éve meghalt… Nem tudtam hamarabb hazajönni…

BOSZÁKNÉ
Akkor nem is nagyon voltatok ti kapcsolatban…?

MOTIKA
Hát nem volt vele könnyű… Nézd, én nem is akartam többet… Fölkutattam, idejöttem… de utána már miattatok jártam vissza, nem őmiatta! Kíváncsi voltam az apámra – megismertem, kész. Anyám szerint ennyit se kellett volna.

BOSZÁKNÉ
De hogy évekre eltűnsz…! Most meg olyankor jössz, mikor nincs is, aki várjon.

MOTIKA
Julika még itthon volt. Te, az is egy kész nő lett…!

BOSZÁKNÉ
Ja. Totál kész…

MOTIKA
Most mért beszélsz így? Okos, csinos, önálló lány…

BOSZÁKNÉ csóválja a fejét
Az apja elkényeztette… Én meg… nagyon szerettem volna egy kisfiút is… Nem jött össze… Pedig még azt is megmondták, hogy fiú lett volna…

MOTIKA
Ez mikor volt?

BOSZÁKNÉ
Talán… azelőtt, hogy először jöttél…

MOTIKA
Nem látszott rajtad, hogy…

BOSZÁKNÉ
Hogy engem is bánthat valami, ugye? Mert te is csak egy affélének néztél…! Csak mert az ember próbált gerjeszteni egy kis életkedvet, meg hogy tűrhetően nézzen ki…?

MOTIKA
Tűrhetően…?! Hát hol tudsz mutatni még egy nőt, aki ennyire…?

BOSZÁKNÉ
El vagy te tévedve. Ez egy kisváros. Azt hiszed, hogy mert akkor…

MOTIKA
Akkor, Nusi…? Ha akarnád, bármikor…

BOSZÁKNÉ
Na ne, ne, ne…!

MOTIKA
…bárki…

BOSZÁKNÉ
Hagyjuk ezt!, jó? Nekem itt saját életem van… És nem kis melóm van benne, hogy még respektáljanak is…

MOTIKA
Mekkorákat tudtál kacagni!, emlékszel? Te, az mégsem akármi volt, hogy csak úgy… elszáll a félelem… Hogy egymásra nézünk: Megcsináljuk? Persze!, hát mire várnánk? És körülnézel, és látod, hogy mindenki ezt várta már, és te voltál az, meg én voltam az, aki először ki merte mondani…

BOSZÁKNÉ
Meg a Frici…

MOTIKA
Persze… és meg mertük csinálni… És az az érzés, hogy a szemünk láttára, egy érintésünkre összedől és szétporlad, és el lehet takarítani azt, ami…

BOSZÁKNÉ
Na, takarítani, azt volt mit… Meg húsz-harminc emberre főzni folyton…

MOTIKA
Megvan még az a hosszú asztal?, itt volt, a fák alatt…

BOSZÁKNÉ csak rálegyint
…egy átjáróház volt… Sose aludtam ki magam…

MOTIKA
Mégis ragyogtál…! Az az életöröm, ami belőled áradt…! És hogy mint nő is szabadon mertél örülni, az énrám olyan erővel… az nekem máig is…

BOSZÁKNÉ
Micsoda máig is…? Milyen szabadon? Bujkálni a Frici elől? Egy idegbaj volt az egész… Idekapni, oda rohanni, és hazudozni a szemébe… Csöppet se sajnálom, már ne is haragudj, hogy…

MOTIKA
Én azért sajnálnám, ha most nem…

BOSZÁKNÉ
És mért nem szóltál, hogy jössz? Mintha nem létezne telefon…

MOTIKA
Hirtelen ötlet volt… Illetve… Mindegy – alkalmi fuvar… lehoztak.

BOSZÁKNÉ
Hát nem a legjobbkor. Fricinek ott a választás, én is csak hazaugrottam…

MOTIKA
Ővele majd, ha megjön, ne aggódj… Közelebb lép. Egyáltalán nem bánom, ha… marad egy kis időnk addig… Megérinti Boszáknét.

BOSZÁKNÉ
Na, ezt már hallottam…

MOTIKA
Örülök, hogy meghallottad… Ez a legfontosabb az egészben…

BOSZÁKNÉ
Mi a legfontosabb… milyen egészben…?

MOTIKA
Ez a… szinte gravitációs erő… ebben a kerek egészben…

A markát Boszákné melléhez közelíti, ráborítja, csókolni próbálja és tapogatja.

BOSZÁKNÉ
Ne…! Nem, ne csináld ezt, Motika, ne…!

MOTIKA
Akár az áramütés… Mint abban a csónakban, a tavon…

BOSZÁKNÉ
Menj innen, látni se akarlak…! Nem hallod…?! Ne… Rázuhannak a kanapéra.

A szín elsötétül – zene.

4./7.

(Idő: szerdán este 11 felé)

Késő este van – és sötét. A bejáratnál botorkálás, valaki bejön, villanyt gyújt. A szín kivilágosodik – az udvarházi nappali üres.
Hazaérkezik Boszák – első dolga, hogy kivesz a hűtőből egy sört, kinyitja, és üvegből dönti magába. Aztán whiskyt húz elő, abból is iszik. Ennivaló után nézne, de csalódottan látja, hogy a hűtőben nincs semmi érdemleges. Kenyeret vág, és bemegy a spájzba.

BOSZÁK kihozza a spájzból a hűtőtáskát, kinyitja, mereszti a szemét, leemeli az urna fedelét, beleszagol
Mi az isten…? Azonnal oldódó…? Visszaviszi, dohog. Összevásárol minden szart… Odabent tovább keres, észreveszi, hogy eltűnt a kolbász. A kurva életbe…! Bosszúsan motoz, pakol, keresgél a spájzban.

A vendégszobából ijedten dugja ki a fejét Boszákné. Látja, hogy férje a spájzban van, összekapja ruháit, bugyiban kioson Motikától, és bemegy a másik szobába. Köpenyben jelenik meg, mintha saját hálószobájukból jönne elő, s mintha álmából ébredt volna.

BOSZÁKNÉ ásítva, nyújtózkodva
Te vagy az…?

BOSZÁK idegesen – gyűrögeti a markában a szelet kenyeret
Na mi van?, még itt van?

BOSZÁKNÉ
Ja, itt van. Alszik.

BOSZÁK
Beszéltél vele?

BOSZÁKNÉ
Persze.

BOSZÁK
Na és?

BOSZÁKNÉ
Mit na és?

BOSZÁK
Hogyhogy mit na és? Minek jött?

BOSZÁKNÉ
Nem tudom…

BOSZÁK
Nem tudod?! Hülye vagy?, nem kérdezted?

BOSZÁKNÉ
Ilyet nem lehet kérdezni! Benézett látogatóba...

BOSZÁK
Ennyi év után, pont mikor nem vagyunk itthon, nehogy már! Nusi, kurvára meg kell tudni, hogy ki küldte, és mit akar…

BOSZÁKNÉ
Most mit vagy már ideges? Ezért hagytad ott a választmányit? Akkor engem minek küldtél haza, hogyha te is jöttél?

BOSZÁK
Minek, minek, annak. Mer’ te meg kikapcsolod a telefont, ahelyett, hogy hívnál…

BOSZÁKNÉ
Ja…? Lemerült az akku. És most majd semmit se alszol, hogy reggelre visszaérjél? De miér’?

BOSZÁK
Azér’. Mer’ jól sejtettem én!

BOSZÁKNÉ
Mit…?

BOSZÁK
Hogy itt valami bűzlik… Mert ez a Motika máris kibaszottul bátor!

BOSZÁKNÉ
Mért, mi van?

BOSZÁK
Spájzba persze be se nézel, hogy mi van! Vagy te tüntetted el?

BOSZÁKNÉ
Mit tüntettem én el?

BOSZÁK
Mit, hát a kolbászt! Mert akkor ő nyúlta le. Még a kolbászomat is. Ez, baszd meg, úgy bánik az én saját különbejáratú, spéci kolbászommal, mintha sajátja volna! Hát beszarok!

BOSZÁKNÉ benyit a spájzba
Na de hát, Frici… Hát az összes eltűnt, mind egyadta szálig!

BOSZÁK
Na látod…! Ennek valami kártya van a kezében! Hogy ilyet merésze