BethlenMóricz Zsigmond regényei nyomán

SZEREPLŐK

BETHLEN GÁBOR fejedelem
KÁROLYI ZSUZSANNA, a fejedelem első felesége
BÁTHORY GÁBOR, a halott fejedelem
BÁTHORY ANNA, a halott fejedelem húga
JÓSIKA ZSIGMOND, Báthory Anna férje
HOMONNAY GYÖRGY trónkövetelő
SIMONI GYÖRGY
SIMONI GYÖRGYNÉ
KERESZTESSY PÁL várkapitány
BRANDENBURGI KATALIN, a fejedelem második felesége
KAR

A férfiakból és nőkből álló KAR identitása jelenetenként változó – részint mellékszerepeket játszik, részint narrátori feladatokat tölt be. A KAR játéka egységes (összehangolt, közös) – a szerep szövegét pedig a tagok egymás közt megosztva mondják.

ELSŐ FELVONÁS

1

KAR
- Szerelmes atyánkfiai az Úrban, nézzetek a hatalmas Isten trónusára!
- Mely csodálatosság az ő műve: Ahogy kiterjesztette fejetek fölött az égnek firnamentumát, s lábatok alatt megerősítette a földnek fundamentumát!
- De szemléljétek a pokolbéli sátán művét…!

BÁTHORY GÁBORrészegen röhög vendégei körében
Sátán?, ki az a sátán? A nevetésbe parancsolóan ordít: Szilencium…!

KAR
- Nagyságos Báthory Gábor fejedelmünk beszél.

BÁTHORY GÁBOR
Vakmerő eszméink és merész tetteink óhajtsák mind ama reményt, hogy országunkban megnyugvás és bizodalom lészen! Márpedig itt béke legyen jobbrul is balfelé, meg balrul is jobbfelé! Nem engedem, hogy népem üstökvonásba kezdjen! És nem tűröm, hogy valaki más vélekedésbe’ legyen, mint én vagyok! Nekem ti mindnyájan kelletek, nemcsak a pápisták, és nemcsak a kálomisták! Én ezt az országot úgy akarom tartani, mint egy tündérkertet! Hogy kardunk és haragunk csak kifele sújtson – míg befele fészek- és ölmeleg fűtsön!

KAR
- Asztalrendtartás!
- Első étel tehénhús tormával, másodétel bárányhús ecettel, zsályával, harmadétel borjúhús éles lében lemóniával…
- Vagyis hát citronnyal...

KERESZTESSY PÁL
De utálom ama német szokást, hogy a húst puhára főzik, mint a kocsonyát! Barbély György generálisunk mindég azt mondta…

SIMONI GYÖRGY
Barbély!, hát ki az a Barbély? Mátyás királynak is úgy kellett megfőzni a húst…

SIMONI GYÖRGYNÉ fiatal szépasszony német akcentussal
Ja, ja, igen, hogy kés nélkül, mit dem löffel is… tudja megenni!

KERESZTESSY PÁL
Hahó, hahó! De hisz akkor annak már harmadhetes szaga van!

BÁTHORY GÁBOR a KAR tagjait fogdosva
Én a vaddisznó húsát is csak félig sütve szeretem – nyárson csak úgy érzem az ízét.

KERESZTESSY PÁL
Jól mondja nagyságod! Hiszen ha pácba rothasztják, az már nem étek!

BÁTHORY GÁBOR
No és tinálatok, Simoni uram, mikor lesz egy jó hajtás?

SIMONI GYÖRGY
Jövő héten! Keresztessy komámat már meg is hívtam.

KERESZTESSY PÁL
Úgy ám, agár-eresztésre…!

BÁTHORY GÁBOR
No, ha Lippa kapitánya hivatalos, hátha befér oda még Erdély fejedelme is!

SIMONI GYÖRGY
Nagyságodnak én olyan szarvasokat hajtatok…! Feleségének: Gyere csak, asszony, hívd a mi nagyságos urunkat, a te szódra tán eljön!

SIMONI GYÖRGYNÉ nevet
Jól van, hát… várunk nagyságodat… Hátha tán eljön… Báthory odalép hozzá, a szemébe néz.

KAR
- Másodfogás! Első tálra káposzta vaddisznó orrjával, nyúlhús fekete lével.
- Másodtálra borjú gyümölcsös lével, tehénnyelve kaszás lével.

SIMONI GYÖRGY
Bár annyi kenyerem volna, kivel bajszomat feltörlöm! Hogy fogok asszonyomtól csókot kérni ilyen zsíros pofával? Látva, hogy felesége vállát a fejedelem átkarolja. No de most már… ideje volna tán indulóskodni…

BÁTHORY ANNAbelép a KAR élén, tállal a karján
Hát mért olyan sietős? Itt a harmadfogás!

KAR
- Nagyságos Báthory Anna asszonyunk parancsolatjára:

BÁTHORY ANNA
Borjúhús tiszta borssal, zöldkáposzta májassal.

BÁTHORY GÁBOR kétértelműen
És te magad kínálod, édes húgomasszony…?!

KERESZTESSY PÁL
Hahó! Hát akkor már csak nem hagyom ki!

BÁTHORY ANNA
Bátyámuram…! Engem óhajt, fejedelmem…? Odalép Simoninéhez, megfogja az állát, vizsgálja az arcát, majd a részegen nevető fejedelmet leválasztja a vetélytársnőről.

KAR
- Tejes ételek, apró torták.

Báthory Gábor félrevonja húgát, fölhajtja a szoknyáját, és nekiáll, hogy meghágja.

KERESZTESSY PÁL
Gyakjad csak, gyakjad, nagyságos uram, a mi jó nagyságos asszonyunkat! Simoninak: Mint Attila királynak a Kálmán nevű fővitéze azt a langobárd menyecskét…

SIMONI GYÖRGY megragadja felesége kezét
Saját húgát…! Förtelem… Kimennek.

KARbejön
- Nagyságos fejedelem! Bethlen Gábor főkapitány érkezik…
- Óriás török seregekkel megerősítvén…

BÁTHORY GÁBOR Báthory Annát ölelve
Mi?! Az én fővezérem? Tán énellenem? Tüstént idehozzátok nekem azt a beste Bethlen Gábort! Részegen ordít: Megesküszöm az élő Istenre, hogy a fejét vétetem!

BÁTHORY ANNA kivonja magát
Gábris, te részeg vagy! Otthagyja, kimegy.

BÁTHORY GÁBOR fut utána
Anna, de várjál, hát még…!

KAR félrevonja Keresztessy kapitányt
- Kapitány úr! Bethlen Gábor főkapitány nagyságodnak külön üzeni…
- Mert hogy Báthory fejedelem föl fog mindent pusztítani, akár a pestis!
- Egész nemzetét elveszejti, hacsak…

KERESZTESSY PÁL
Hacsak…?!

KAR
- Hacsak Isten…
- …valaki által…
- …a fejét nem szakasztja...!

KERESZTESSY PÁL magából kikelve fut ki Báthory után
Micsoda?! Vigyázz, uram, életedre törnek!

BÁTHORY GÁBOR tereli be a vonakodó Simoninét
No, gyere csak, galambom, ne félj hát… Szorongatni kezdi, erőszakoskodik

SIMONI GYÖRGYNÉtiltakozik
De nagyuram…! Aber was für ein…?! Hilfe! Báthory ledönti Simoninét.

SIMONI GYÖRGY beront, ráveti magát Báthoryra, kést emel a torkára
Ha ebben a minutában el nem eriszted…!

Ekkor odaugrik a KAR, lefegyverzik Simonit, és leszedik a röhögő Báthoryról.

BÁTHORY GÁBOR
Ha nem akarja nézni, ne nézze! Vigyétek!

A KAR azonban nem engedelmeskedik, hanem összenéznek, és rávetik magukat Báthoryra. Ekkor Keresztessy rohan be, hogy a fejedelemnek segítsen, de őt Simoni tartja föl.

SIMONI GYÖRGY
Egy lépést se, Keresztessy komám! Legyen, aminek lennie kell!

A KAR késekkel ledöfi Báthory Gábort. Simoniné sikoltozik, az őrjöngő Keresztessyt Simoni tartja fogva.

SIMONI GYÖRGY
Meghótt? Na…! Hát akkor most Homonnay jön a fejedelmi trónra! Vivát Homonnay!

KARodaugrik Simonihoz, lefogja
- Miféle Homonnay?
- Vivát Bethlen Gábor!
- Nem érted? Vivát Bethlen Gábor!

SIMONI GYÖRGY kiszabadítja magát, dühösen int a feleségének
Nem! Nem értem…! Indulunk!

KAR a belépő Bethlen Gábornak
- Vivát Bethlen Gábor!
- Vivát, vivát!

SIMONI GYÖRGYNÉ
Na és ki az – Bethlen? Katolikus legalább?

SIMONI GYÖRGY
Ördögfattya ez is! Kálvinista! Lába elé köp, megragadja feleségét, távoznak.

KAR
- Meghalt a fejedelem, éljen a fejedelem!

BETHLEN GÁBOR
Legyen béke veletek, Isten kegyelméből. Mert én békességet akarok művelni. Nekem az ország dolga számít. És most mind az egész magyarságra van az országnak szüksége, se fajta, se nyelv, sem pedig a hit meg ne osszon minket!

KAR
- Vivát, vivát!
- olvassa: Egy heti mulatság a fejedelmi beiktatásra kihirdettetik!

KERESZTESSY PÁL
Mulatság? Hahó! No és a gyász? Induljunk tán elébb fejedelmünket tisztességgel eltemetni!

BETHLEN GÁBOR
Megállj! Várjunk azzal a temetéssel! A KAR-nak: Küldjetek a feleségemért! Előbb tisztünk szerint bekebelezzük a fejedelmi hivatalt. Keresztessy hátat fordít, feltűnően távozik. Bethlen a KAR-t utasítja: A fejedelem tetemét ide hozzám! A KAR odahozza a holttestet, Bethlen egy intéssel kiküldi őket. Leroskad Báthory testéhez, átöleli a fejét, fölzokog: Gábor, te átkozott! Te szörnyeteg, te drága… tündér Gábris!

BÁTHORY ANNA belép, nézi a Báthoryt sirató Bethlent
Bethlen Gábor…!

2

KAR
- olvassa: Te Bethlen Gábor, Erdély fejedelme! Én, a legyőzhetetlen padisah parancsolom neked, hogy húszezres jó sereggel rögtön indulj, és zászlóm alá add magad.
- No, fejedelmünk tíz nap múlva már ott állt a Dnyeszter mellett, a szultán sátora előtt. A padisah a rableánykákat is, kiket a fejedelem pénzen vett, a legnagyobb örömmel fogadta, s elhitte, hogy erdélyi főurak gyermekei.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Vége…! Most van véged, Bethlen Gábor! A keresztény világ ezt neked soha megbocsátani nem fogja.

BETHLEN GÁBOR
Mit mondasz, egyetlenem?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Te a pogánynak keresztény rabokat adtál, akiket a szemed láttára fejeztetett le a szultán.

BETHLEN GÁBOR
Az énnekem a legfőbb dicséretem és jutalmam. Ez háborús szokás.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Pirul az orcám, hogy keresztény leánykák becsületének árán vetted meg a pogány barátságát.

BETHLEN GÁBOR
Egy tucat lotyóval megmentettem ezer és ezer szűz életét és becsületét.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Leánnyal kereskedő kalmár lettél…!

BETHLEN GÁBOR
A török szokások szerint cselekedtem, Zsuzsikám. A farkast nem etethetem fűvel, mint az ökröt, mert engem fog fölfalni!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Irtózattal fogják emlegetni, hogy a fejedelem leánykufár és hóhér lett a maga hasznáért. Lippa várát meg odaadja az ellenségnek!

BETHLEN GÁBOR
Ellenségnek? A török az jóbarát. Nem aludtál, Zsuzsikám? Jókat mondanak odaát egy zsidó orvosról, ki minden betegséget csuda jól kikúrál.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Kegyelmed nem is bánná, ha ki lehetne találni rám valami betegséget. Hogy megnyugodhasson: beteg vagyok, vagyis nem kell velem törődni.

BETHLEN GÁBOR
Jaj, lelkem! Isten jóra fordít mindent, meglásd, csak várjál türelemmel!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Én?, egyebet nem is teszek, csak várok! Két hét óta lehettem egy órát is veled? És meddig várjak? Hát énnekem nem lehet bajom? Csak az országnak?

BETHLEN GÁBOR
Angyalom, most majd olyan békére virradunk, mint még soha. És akkor…

KÁROLYI ZSUZSANNA
Békére? Hát miért üzente akkor Keresztessy kapitány, hogy „fegyverrel vegye el Bethlen Gábor Lippát, ha a töröknek akarja adni!”?

BETHLEN GÁBOR
Keresztessy...! Az még Báthorynak volt a kuvasza... Csizmámmal rúgom szét…!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Nem az, hogy Keresztessy!, hanem hogy magyar föld! Mernél fegyverrel támadni saját váradra?!

BETHLEN GÁBOR
Ez politikum.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Az egész kereszténység el fog szörnyülködni rajta. Ilyet még Báthory se csinált!

BETHLEN GÁBOR
Báthory Gábris tébolya fölpusztított mindent! És egész Erdélyt, az egész magyarságot adta volna a töröknek, ha Isten útját nem állja...! De hát én ebédelni jöttem haza, nem veszekedni!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Ha egyszer mindenki azon sír nekem, hogy Bethlen Gábor ne legyen az ország ellensége!

BETHLEN GÁBOR
Hát az vagyok? Én békességet akarok. Ámbár… tenéked, angyalom, most is igazad van. Hagyjuk akkor Lippát, nem olyan égető. Majd küldök valami ajándékot a töröknek.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Kellett úgy rám kiáltani? Azelőtt nem tetted volna, de mióta ekkora nagy fejedelem lettél…

BETHLEN GÁBOR
Nem nagy fejedelem van itt, hanem nagy fejedelemasszony...

KÁROLYI ZSUZSANNA
Gábor… Egyet mondjál meg nekem. Annak idején ki szólt, ki figyelmeztetett, hogy Báthory az életedre tör?

BETHLEN GÁBOR
Tudom a pletykát, amire gondolsz. Egy szó sem igaz belőle. Hogy Báthory Anna…? A fejedelem szukája – meg én…? Te elhiszed, hogy én egy ilyennel…?!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Levélben megírta neked, azt mondják.

BETHLEN GÁBOR
Hazugul mondják. Az a szajha? Hát elvétette tőlem Hunyadot, és saját magának adatta!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Akkor meg miért hagyod nála? Megmondom én. Mert te is kedvezni akarsz neki. És várod, hogy neked is megfizesse a testével.

BETHLEN GÁBOR
Miket beszélsz…?!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Mert a fejedelemségben az a jó nektek, hogy az egész világ asszonya a tiétek!

3

KAR
- Kik vagytok?
- Homonnaiak.
- Hunnan?
- Homonnárul.
- Hová?
- Bort viszünk a nádorispány úr őméltóságának.
- Há’ nem vagytok kalmárok?
- Nem.
- Ínye, a betegség kapjon meg benneteket, há’ nem vagytok zsidók?
- Az se.
- Se semmiféle kutyahitű kálomisták, lutheránusok?
- Nem, mink igazhitű körösztények vagyunk.
- Hát akkor aggyonisten néktek!
- Jó, de akkor tik meg segéljetek nékünk, mert itt fagyunk az éccaka – na, itt jön a mi urunk, Homonnay Gyurkó, ki Erdélynek a fejedelme lesz.
- Há’ hogyhogy?
- Há’ úgy, hogy azér’ megyünk épp a nádorispányhoz, hogy hadat vigyünk Erdélyre, és megtörjük ama Betlehem Gábornak a fejét!

HOMONNAY GYÖRGY az érkező Simoni Györgynek
Nagyuram, engedelmével… segítséget kérek, de hamar, mert ránk esteledett…

SIMONI GYÖRGY
Kihez volna szerencsém? A mi felekezetünk vagy eretnekbéli?

HOMONNAY GYÖRGY
Homonnay György – na, hát mienkbéli...

SIMONI GYÖRGY
Homonnay? Na végre! Én meg Simoni György, hallottál rólam. Csak tudod, én bizony fene dühödött vagyok ezekre a kálomistákra. Mert volt itt nekem a faluba egy szép kis templomom, az olyan volt, hogy nem adtam volna oda a Burg tizenkét szobájáért. Na, míg odavoltunk az asszony rokonságánál – a guta majd megcsap –, ezek az én parasztjaim megőrültek. Fogtak maguknak egy aljas prédikátort, és kálvinizáltak. A templomot meg bemeszelték! Hú, ti veszett kutyák!, mondom. Fogtam egy rudat: Takarodjatok ki az én templomomból, kifelé! Elibém áll az a barom prédikátor, fölemeli a kezét, hogy Krisztus így, Krisztus úgy! Ne vedd a szádra Krisztus nevét, te, mert ha még egy szót szólsz...! Há’ csak nem hagyja abba, na, fogom a rudat, s úgy derékon csapom, kigurul a templomból. Erre jönnek rám a büdös parasztok. Há’ hatot agyonvertem belőlük, negyvenet félholtra... Az asszonyok úgy rángatták el őket előlem, mert az egész falut megölöm... Hát énbennem olyan düh van ezek ellen, hogy azt az átkozott Bethlen Gábort ízekre szedem szét...!

HOMONNAY GYÖRGY
No, barátom, ezt nagyon szeretem! Kevés ilyen lelkes, derék magyar embert ismerek. Pedig ilyenekre van mostan szükségem, mert beszállunk Erdélybe. Hívnak.

SIMONI GYÖRGY
Igen?

HOMONNAY GYÖRGY
Nagyon hívnak. Mert ugye még a bátyám jussa volt a fejedelmi szék. És őt is ez a Bethlen csapta ki… Soha emberben még annyi gazság nem volt. Nemcsak Báthory fejedelmet ölette meg, hanem Homonnay testvérbátyámat is bizony ez veszejtette el...

SIMONI GYÖRGY
A kálomistáktól minden kitelik. Ördögökkel bagzott ebfaj. Belép Simoniné. A feleségem…

SIMONI GYÖRGYNÉ
Isten hozott… Homonnay a bokáját csattogtatja, fejet hajt.

SIMONI GYÖRGY
Német az istenadta… Az asszony felnevet. De azért ő is utálja az ebhitűeket. Pedig az ő nációja hozta a nyakunkra a pestist. Gyűlöli őket…!

SIMONI GYÖRGYNÉ
Én nem… Istenem, én nem tudom, nem értem... Parasztnak minek a kalvinizm…

SIMONI GYÖRGY
Csak egyszer adná az Isten a markomba ezt az országrontó, nemzetpusztító csordát...!

SIMONI GYÖRGYNÉ kacag
Ne haragudjál nagyon, György…!

HOMONNAY GYÖRGY
Mit olvas, nagyságos asszonyom? Ilyen rettenetes nagy könyvet.

SIMONI GYÖRGYNÉnevet
Jaj, nagyon furcsát! Pázmány prépost… felel prédikátoroknak… De nem tudom megérteni… Mért írnak olyan hosszúkat a papok? Néha szép: „Veszedelmes állapotban vagynak azok, akik katolikusnak mondják magukat, de az új hitű atyafiakkal való társalkodásból rozsda csiszolódik hozzájuk...”

HOMONNAY GYÖRGY
Hallom, sokáig nem voltak itthon – merre jártak, asszonyom?

SIMONI GYÖRGYNÉ
Minálunk, otthon…

KARérkezik lóhalálában – Simoninak
- Nagyságos úr, el akarják temetni a Farkasnét!
- A prédikátor sötétedés után titkosan megy a házhoz.

SIMONI GYÖRGY
Na, megálljatok, kálvinista csürhe, most a nyakatokat szegem! Homonnaynak: Maradj itt, uram, nekem egy kis dolgom van. Elmegy.

SIMONI GYÖRGYNÉ
Látja, mindig ilyen…

HOMONNAY GYÖRGY
Remek egy ember. Dühös magyar.

SIMONI GYÖRGYNÉ nevet
Igen!

HOMONNAY GYÖRGY
Elmondja nekem, asszonyom, hogy ismerték meg egymást?

SIMONI GYÖRGYNÉkacag
Ezt akarod te tudni? Én elmondom… Ez egy szerelem, tudod-e. Györgynek volt egy felesége, és nem szerette, és mit tehetett, aztán engem megszeretett.

HOMONNAY GYÖRGY
Maga is szereti?

SIMONI GYÖRGYNÉ
Hát szeretem.

HOMONNAY GYÖRGY
És hova lett az első feleség?

SIMONI GYÖRGYNÉ
Ó, hát meghalt szegény. És csak akkor lettem én a feleség.

HOMONNAY GYÖRGY
És kegyed mit tanul ebből a könyvből?

SIMONINÉ
Jaj, nagyon érdekeset… igazságokat… Azt mondja: „A pártos tanítók írásaiban oly éktelen és képtelen kábaságok vannak, hogy…” Homonnay is odahajtja fejét, erre Simoniné nevet, és abbahagyja az olvasást. Én egyszer már találkoztam egy fejedelemmel… de az a Báthory Gábor volt. Hát maga, Homonnay, hogy akarja megszerezni a fejedelemséget?

HOMONNAY GYÖRGY
Isten segítségével. Elmondjam? Maga iránt olyan bizalmam van, hogy elmondom. Tudja, én nagyon otthon vagyok ám Bécsben. Csodálom, hogy sose találkoztunk ott. Mit nevet?

SIMONI GYÖRGYNÉ
Mink nem vagyunk grata persona Bécsben. Az uramnak a volt felesége miatt…

HOMONNAY GYÖRGY
Lássa, most lehetne az ura megint grata persona. Tudja, engem erősen segítenek Bécsből, hogy tavaszra a rebellió meglegyen. A hozzá való pénzt – azt mind ilyen boroshordókban küldik. Mert a császár meg akarja szerezni Erdélyt – és itt vagyok erre neki én!

SIMONI GYÖRGYNÉcsúfolódva
Milyen bátor ember maga!

HOMONNAY GYÖRGY
Hát igen, én az vagyok… Meg hát sok a földönfutó, ugye, aki manapság nem tud miből élni, csak a bajból. Mert ha otthon van, mit nyer?, éhes. De ha lóra ülhet, itt is talál, ott is...

SIMONI GYÖRGYNÉ
Jaj, borzasztó…!

HOMONNAY GYÖRGY
Mi az a kis Erdély. Ha tavaszra fölszedem a népet, s kapok a császártól egy jó segítséget, akkor vígan ropogtatom el a Betlehem Gábort, nem igaz? Mert az nagy gazember ám!, emlékszem rá Bocskai uram udvarából. Hallgató, irigy, fekete ember, mindig úgy néz, mint akinek ördög lakik a háta mögött. Higgye el, annak a sátánnal van cimborálása, akárcsak a többi hitehagyott-félének. De csak egyszer bejussak a szép Erdélybe…! Ha a maga ura, asszonyom, mellém áll, olyan főember lehet…! Az asszony nevet. Hova ment az urad?

SIMONI GYÖRGYNÉ nevetve
Eretneket ütni – mindig csak. Az neki a passziója. Nem tud nyugodni velük, még éjszaka sem. Itt egy asszony meghalt, szegény kálvinista jobbágynak asszonya, az uram meg parancsolt, hogy nem szabad temetni, csak ha hoznak plebánost. Most van egy hete, hogy nem hagyja őket. Én nem bánom, nekem mindegy, ha neki öröm ez…

HOMONNAY GYÖRGY
De magának unalmas lehet itt lakni egyedül ebben a várban...

SIMONI GYÖRGYNÉ
Mindegy az… Vannak macskáim, nekik elmulatok. Ledől, simogatja a macskát.

HOMONNAY GYÖRGY
Tudja, mondok valamit. Én nagyon szeretnék erdélyi fejedelem lenni, de… Ha én valaha találtam volna egy ilyen kedves nőt, akivel el lehetne a világ elől bújni, és boldogan élni, akkor… akkor én a kisujjamat se mozdítanám a fejedelemségért.

SIMONI GYÖRGYNÉ
Hát… igaz, maga nem olyan kemény ember, akitől mindenkinek félni kell…

HOMONNAY GYÖRGY
Nem, én egy olyan édes fiú vagyok, akit nagyon szeretni lehet.

Simoniné kacag, összesimul a macskával. Homonnay odahajol, belenéz a nő szemébe, megérinti. Nyílik az ajtó, Homonnay visszanéz – a férj, Simoni áll ott komoran.

HOMONNAY GYÖRGY megijed, feláll
Vártuk kegyelmedet... jól elbeszélgettünk...

SIMONI GYÖRGY
Nem kell ide sok beszéd. Én egy pillanat alatt meg tudok gyulladni, de meg is tudok fagyni.

HOMONNAY GYÖRGY
Ezt hogy érti kegyelmed?

SIMONI GYÖRGY
Úgy, hogy Báthoryból elég volt egy is erre a világra. Int a feleségének.

SIMONI GYÖRGYNÉ
De György…! A férj mereven néz rá, az asszony durcásan elfut.

HOMONNAY GYÖRGY
Reggel elmegyek…

SIMONI GYÖRGY
Most.

HOMONNAY GYÖRGY
Most? Éjszaka?, hóba, fagyba…?

SIMONI GYÖRGY
Ebbe’ a minutába’!

HOMONNAY GYÖRGY
Simoni uram, gondolja meg kegyelmed, mivel játszik. Az udvarnál már most sincsen jó híre.

SIMONI GYÖRGY
Ott a bundád, ott a süveged.

HOMONNAY GYÖRGY
Ezt még megkeserülöd...!

SIMONI GYÖRGYa KAR-nak
A nagyságos úr őméltósága eltakarodik minden pereputtyával együtt! Lova, bora, mindene ki!

HOMONNAY GYÖRGY
No megállj, Simoni, ezt még megfizeted, ezt az éjjeli szállást!

KAR
- És e pillanattól Homonnay már hadban is áll.
- Bethlen Gábor trónjára tör, ám elsőnek Simonit akarná máris fölkoncoltatni.
- És az asszony? Most ez a Simoni félholtra veri a feleségét? Vagy megöli?
- Lehet. Vagy félholtra öleli.

HOMONNAY GYÖRGY
Törődöm is vele, dögöljön meg…!

4

KÁROLYI ZSUZSANNA
Jaj nekem, jaj…!

BETHLEN GÁBOR
Mije fáj? Úristen, mije fáj…? Gyomra…? Itt…?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Nem... itt! A szívére teszi a férje kezét. Jaj, Gábor, nem bírom, én nem bírom ezt az életet.

BETHLEN GÁBOR
Tudod, lelkem, mit láttam odalent? Örmény kalmárok jöttek, válassz valamit magadnak…!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Nem, nem, nem kell.

BETHLEN GÁBOR
Csináltass ruhát! Milyet szeretnél?, bársonyt, szerelmes feleségem? Vagy mit kívánsz, mit…?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Szemfedelet.

BETHLEN GÁBOR
Ugyan, Zsuzsikám…! Majd az is megjön. Mitől ijedtél meg, angyalom? Történt valami?

KÁROLYI ZSUZSANNAfelcsattan
Jaj, meg is bolondulok, hogy újra külországra kell hadra mennie… És visszajön-e onnét? Az Isten verje meg, hogy mindig van, aki oly kegyetlen szívű, hogy háborút csináljon!

BETHLEN GÁBOR
Háborút?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Amit a Homonnay fog indítani...

BETHLEN GÁBOR
Hát ezt meg honnan veszed?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Már az asszonyok is beszélik, kegyelmed nem is hallotta?

BETHLEN GÁBOR
Ostoba pletyka… Csókolgatja felesége arcát.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Ne így…

BETHLEN GÁBOR
Hát hogy?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Maga már úgy csókol engem, mint egy fejedelem!

BETHLEN GÁBOR
Hát hogy kéne?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Hogy! Mint egy szerelmes.

BETHLEN GÁBOR
De hát ez nem az…?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Ugyan… Gábor! Azt mondja meg nekem… Miből megy ez mind? Mert ha igaz…

BETHLEN GÁBOR
Micsoda, szívem?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Elkövet-e kegyelmed is oly szennyes dolgokat, mint bárki…?

BETHLEN GÁBOR
Én sem vagyok isten.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Hát legyen! Bethlen Gábornak annak kell lennie! Inkább a halál és a nyomorúság, mint…

BETHLEN GÁBOR
Mint mi a bánat?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Mint ládákat feltörni, ország pecsétjét leszaggatni... Igaz-e, hogy az öreg Boronkayt tömlöcbe zárattad, a Báthory-ládákat pedig kifosztottad?!

BETHLEN GÁBOR
Te elhiszed ezt?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Nem hiszem el – de én vagyok már az egyetlen, Gábor! Mind azt mondják, hogy a kincstartót azért csukattad le, mert nem akarta hagyni, hogy szabadon rabolhass!

BETHLEN GÁBOR
Az ország békéjét vettem meg azon az aranyon – a szultántól!

KÁROLYI ZSUZSANNA
De hát az a Báthory Anna hozománya volt...!

BETHLEN GÁBOR
Csak nem fog a fejem fájni egy ringyóért?!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Azokhoz a ládákhoz még maga az istentelen Báthory se nyúlt hozzá, pedig az csak felfordította az egész világot!

BETHLEN GÁBOR
Mert neki volt még mihez nyúlnia – inkább az országot rabolta ki. Akkor nekem nincs jogom arra, hogy...?!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Nincs. Bethlen Gábor abban a pillanatban megszűnt, mihelyt a becsület egyenes útjáról letér. Csakis az ártatlansága tarthatja meg, hogy van még ember, aki mer és tud jó és tiszta lenni.

BETHLEN GÁBOR
Igen. Igazad van. Mondom neked, Zsuzsanna, higgyél és bízzál. Mert eljő az idő, amikor megnyílnak a szemek és megvilágosodnak az elmék.

KAR
- És akkor fényesen jő elő, ami tiszta – de visszahull a sötét fertőbe, ami szennyes, hiába minden pompa és álorca.
- Mert hogy történt az eset? Megveregette fejedelmünk a vén Boronkay vállát, s azt mondta neki: „Milyen igaz hazafi kegyelmed, hogy nem enged a kincsekhez nyúlnom! Ámde most az országról van szó. Úgyhogy kend máris indulhat a tömlöcbe szépszerével!”
- S e szavakkal parancsolta nekünk jegyzőkönyvbe venni: „A Báthory-ládákat, melyek Boronkay urunk hűségére voltak bízva, feltörve találtuk.”

BETHLEN GÁBOR
Inkább egy ember szenvedjen, mint egy ország. Mindig kell koncot vetni az ördögnek is…

KAR
- Nagyságos úr, Simoni György várakozik…

BETHLEN GÁBOR
Nocsak! A Simoni? Jöjjön csak kegyelmed! Simoni belép. A pátriáért vagy a relígióért?

SIMONI GYÖRGY
A pátriáért. Csakis a mi veszett hazánkért.

BETHLEN GÁBOR
Jól van. Legelőször is magyarok vagyunk. Na. Hát mért kellett elfutni énelőlem, mikor trónra léptem? Csak mert kegyelmed pápista?

SIMONI GYÖRGY
Uram! De most itt vagyok. És a bitang Homonnay ellen jövök. Csakis őellene...

BETHLEN GÁBOR
Beszéljen! Mi hír van?

SIMONI GYÖRGY
Homonnayék három forintjával fogadják föl a gyalogot, s öt forintjával a lovasát...

KÁROLYI ZSUZSANNA
A bécsi udvar pénzén?

SIMONI GYÖRGY
Hordókban jön a pénz Kassára, de persze nem mondják, hogy a császártól.

BETHLEN GÁBOR
Simoni uram! Megtenné-e, hogy elmegy énnekem hadra fogni a hajdúkat?

SIMONI GYÖRGY
Lelkemre, meg!

BETHLEN GÁBOR
Én meg addig elvégzem ezt a Lippát. Mert ha ezt a török kezébe adom, akkor oly bizodalmat nyerek a szultánnál, hogy minden munkát nyugodtan végezhetek.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Lippa! Jaj, még ez is! Hát mit nem vállal még magára, hogy az egész világ utálatát megkapja!

BETHLEN GÁBOR
Nem tudod, mit beszélsz... Ne tartsam a szavam?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Keresztyén földet adsz oda…!

BETHLEN GÁBOR
Forduljon ellenem a török? Mért, hát mi az a Lippa..?!

SIMONI GYÖRGY
Keresztessy komám kiskirálysága…

BETHLEN GÁBOR
A Maros túlsó partján egy rohadt sárfészek…

KÁROLYI ZSUZSANNA
Ha olyan semmi sárfészek, mért alkudozik rá annyit a török?

BETHLEN GÁBOR
Legyen már elég…! Nincs elég gondom? Körös-körül megindul az ellenség…

KÁROLYI ZSUZSANNA
Bár a halál jönne már…!

BETHLEN GÁBORmíg Simoni elindul kifelé
Én most elmegyek… a hadak után.

KÁROLYI ZSUZSANNAhevesen csókolja férjét
Mikor jössz?

BETHLEN GÁBOR
Két-három hét…

KÁROLYI ZSUZSANNA
Rettenetes. Jaj, Gáborom…! Se éjjelem, se nappalom nincs nálad nélkül…

5

BETHLEN GÁBOR
Asszonyoddal akarok lenni.

KAR
- Italbélit, ételt avagy mást?

Bethlen nemet int, vár. A KAR elmegy.Belép Báthory Anna.

BÁTHORY ANNAfölsikolt
Jaj Istenem! Én édes Istenem...! Hát akkor jó, akkor jó, akkor nagyon jó... Belekarol a fejedelembe, csodálja és imádja. Nagy fejedelem...!

KAR
- A fejedelem szemébe most könny lobban, édes könny. Erre nem volt elkészülve, Báthory Anna öröme úgy szíven érintette…
- Szégyen-e, hogy egy nő előtt, egy rossz hírű... egy magasan tündöklő nő előtt ennyire elveszíti erejét?

BETHLEN GÁBOR
Hogy teremhet egy ilyen szépség… ilyen jóság, mint te, Anna, Báthory Anna...?

BÁTHORY ANNA
Fejedelmem... Könnyezik…?

BETHLEN GÁBOR
Nekem csak anyám kötényében volt szabad… Utána soha… mindig borotvaélen s kardhegyen volt minden… Ellenséggel, barátokkal… még a szerelmessel is… Mit akarsz te tőlem…?

BÁTHORY ANNA
Hogy én mit? Én csak… kitárom magamat… Itt vagyok, nincsen semmim, senkim, nem vagyok senki és semmi. Kinek kellek? Az ragadjon meg, lépjen rám, taposson el, vagy lobogtasson ki az ablakon...!

BETHLEN GÁBOR
Eddig boldogtalan voltam... de ha Isten... ha te... Jaj, de tudnék én boldog lenni! De fogok is tudni! Mert szeretem az életet, egészséges vagyok, s munkaerő van bennem. És meg tudom ölelni azt, aki engem szeret, s el tudom vetni az ártó és rontó érzést... Megragadja Annát. Akarod? Igen. Ez hiányzott. Az Istennek ez a különös kegyelme. Ezt még nem éreztem... Most már tudom, mit jelent az, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk... Te gyermeket fogsz adni nékünk. Anna fölvonja a szemöldökét.

***

BETHLEN GÁBOR ölében Báthory Annával, reggelizve
Még a méz is szebb nálad, mint másutt. Mert nem tudnak vele bánni, mindjárt megkásásodik, s nincs az embernek gusztusa rá. És sokkal több méhet kéne tartani, mert a méz a legjobb portéka. Egész Európát el tudnánk látni mézzel…

BÁTHORY ANNA
Milyen szép, hogy kegyelmed mindig az országára gondol.

BETHLEN GÁBOR eszik
Nagyon el vagyunk maradva… Hogy van pácolva ez a sonka?

KAR
- Honnan tudná?
- Soha életében a konyhában nem is járt.

BÁTHORY ANNA nevet
Majd behívatom a szakácsné asszonyt…

BETHLEN GÁBOR
Anna, te honnan ismered Homonnay Gyurkót?

BÁTHORY ANNA
Megfordult a házamban…

KAR
- De arra gondol: Megfordult az ágyamban, s igen meg voltam elégedve vele.

BETHLEN GÁBOR
És mit gondolsz felőle? Anna megvonja a vállát. Fejébe vette, hogy fejedelem akar lenni. És miért? Egyszer se gondol az országra, hogy annak szüksége van-e őrá. Lásd, itt a te szegény bátyád, Gábris fejedelem… a legnagyobb volt, kit valaha látnom adatott...

KAR
- Báthory fejedelem – felséges urunknak máig is a hérosza…
- Akinek a húgát talán még most is azért érinti…
- Ha hozzáér, máris tűz ég benne, szeme meghomályosodik…

BETHLEN GÁBOR
Gábris egy isteni küldött volt, aki fiatalsága és szenvedélyei miatt nem oda jutott, ahová akart.

KAR
- Úgyhogy még a sírba se jutott el, szegény.

BETHLEN GÁBOR
S ha én azon tépelődöm, hogy evvel a szegény országgal mit kelljen csinálni, mindig az ő szavaira kell gondolnom. Ilyenkor könny ömlik a szememből, szánom és sajnálom…

KAR
- Szívünk megszakad. Kegyedé is, asszonyom?
- És egy szava sincsen, hogy hol késik a bátyja temetése?

BETHLEN GÁBOR
Hát ezt a ruhácskát hol vetted?

BÁTHORY ANNA
Ezt? Még a férjem hagyta itt nekem, a Jósika Zsiga, mikor elment.

BETHLEN GÁBOR
Na, tőlem is kapsz majd valamit.

BÁTHORY ANNA
És mit?

BETHLEN GÁBOR
Aláírom neked, hogy a bátyádtól kapott birtokok a tieid. Báthory Anna ráborul, Bethlen föláll.

BÁTHORY ANNA
Hát elmegy?

BETHLEN GÁBOR
Elmegyek, de soha ily nehezen sehonnan el nem mentem. Ha te tudnád, Anna, milyen magányos állat vagyok. Nehéz életem van. Az asszony beteg... Nemcsak a teste, hanem a lelkében is kínzó, nagy betegség van. Zsuzsanna az Istennek különös és lángoló okossága. De meghalok abban a levegőben... Anna felkúszik az ölébe. Hideg és beteg, de olyan esze van, keresztüllát a levegőn, és a legkisebb gondolatomban olvas. Nem lehet előle menekülni, ha szememet behunyom, akkor még jobban látom szegényt. És nem tudom, mi baja... Semmi neki örömet nem hoz, semmi az ő szűzmáriás fájdalmát nem csillapítja. Mártír, nem asszony – mintha jégcsap lenne az ágyában, és én egy halottat ölelnék.

KAR
- A panasztevő férfi…! De jól ismeri ezt a mi asszonyunk! Hányszor hallotta már!
- Mind, aki hozzá közeledik, őrá önti ki panaszait egy másik asszonyról…

BETHLEN GÁBOR
No, Kisanna…! Hanem tudsz-e írni? Gyere, írd ide a neved!

BÁTHORY ANNA
Mi ez? De hát ez üres papír…!

BETHLEN GÁBOR
Majd a kancellária fogja odaróni, hogy ebben és ebben a birtokodban semmi bántódásod ne legyen. Írd le a neved, és bízd magad énrám!

BÁTHORY ANNA
Ha ez neked öröm, megteszem... Mert magamért nem tenném... Én nem nyertem soha még hasznot, pedig csak egy szavamba került volna... Krakkóban országokat kínáltak, és nevetve utasítottam el... Homonnay György nem oly régen a kezemet kérte…

BETHLEN GÁBOR
Homonnay…?!

BÁTHORY ANNA
De nem is feleltem neki, nevettem rajta... Aláírja a papírt, átnyújtja. Gábor, neked adom. Bethlenösszehajtja, elteszi. Látom még nagyságodat?

BETHLEN GÁBOR
Az Isten nagy, és az élet hosszú… Még ma küldök pénzt.

BÁTHORY ANNAfölkacag
Mennyit?

BETHLEN GÁBORtávozás közben
Amennyit egy ló elbír!

6

KAR
- Felséges asszony, Jósika Zsiga vár bebocsáttatásra.
- Ki Báthory Anna férje.
- De nejétől mindmáig szűz férje, ha igaz...

KÁROLYI ZSUZSANNA
Elég legyen…! Hívd be azt az ostoba Jósikát!

JÓSIKA ZSIGMONDbejön
Kegyelmes asszonyom, engedelmével…

KÁROLYI ZSUZSANNA
Mit akarsz?

JÓSIKA ZSIGMOND
Alázattal kérem felségedet, adja vissza nékem a feleségemet.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Tiéd, vedd el.

JÓSIKA ZSIGMOND
Igen, de nem akar.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Nem akar? Hiszen te akarod.

JÓSIKA ZSIGMOND
De én… szerelmes vagyok, felséges asszonyom.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Mi…?! Megkergült bolond!

JÓSIKA ZSIGMOND
Mert elveszett a szemem világa egy pillanat alatt. Micsoda lóháti menyecske volt az én Annám… Nézni is gyönyörűség! Fiatalok voltunk, és örültünk, felséges asszony… S abban a minutában eldöntöttem: Én – ha kell – föl is áldozom magam érte. Rögtön feleségül kértem.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Megétetett, mi?

JÓSIKA ZSIGMOND
Semmivel. Hiszen ha azt tette volna! Ha el akart volna bájolni, mert megkívánt! De nem. Csak mint hű kutyát és szolgát akart megtartani, hát odanyújtotta kezét. És én hogy örültem, mikor megesküdtünk...! Hanem bizony éjjel, mikor megvetették a nászágyat, Báthory Anna a hálóházát kulcsra reteszelte. És nem eresztett magához. S akkor én az egész lakodalmas nép szeme láttára köpönyeget terítve a küszöbén háltam. De nem egyszer ám, hanem egy egész hónapon keresztül, míg a lakodalom tartott! A násznép pedig gúnyt űzött belőlem, az uraktól a cigányokig mind nevettek rajtam. Végül Annám előjött, azt mondta: Hát maga mit akar itt?

KÁROLYI ZSUZSANNA
És nem vágtad szájon? És nem mondtad meg neki, mit akarsz?

JÓSIKA ZSIGMOND
De ha ő nem akarta.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Ha kardod vagy sarud nem akar veled jönni, mit teszel? Hát férfi vagy te…?! Hogy egy ilyen ringyóval nem tudsz elbánni?!

JÓSIKA ZSIGMONDfölháborodik
Engedelmet, de szájára ne vegye nagyságod…! Megkövetem, de inkább engem sújtson haragjával!

KÁROLYI ZSUZSANNAviszolyogva
Téged ez bizony megboszorkányozott. Rontás van rajtad, rontás!

JÓSIKA ZSIGMOND
Igen, meg vagyok romolva. A szerelem által…!

KÁROLYI ZSUZSANNAkiabál
Elég volt, hallgass! Kifelé…! Takarodj innen!

BETHLEN GÁBORcsodálkozva érkezik
Mi történt, angyalom? Megcsókolja feleségét.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Semmi, csak a cselédek fölbosszantottak. Nem evett még? Egyen!

BETHLEN GÁBORrögtön enni kezd
Valahol ettem én egy sonkát, és az nem volt ilyen szálas… De máris rájön, hol ette, ezért teletömi a száját, zavarában mégis folytatja. Kérdeztem a pácot, de nem mondták meg... irigy szászok, gondolom, Segesváron volt… És az olyan volt, egészen gyenge, rózsaszínű, omlós…

KÁROLYI ZSUZSANNA
Nem jó az úgy. Az olyan rohasztott.

BETHLEN GÁBOR
Hogy mondhatsz ilyet, lelkecském. Nagyon jóízű sonka volt.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Ugyan…! Gyömbérrel pácolják, azelőtt én is csináltam, de kegyelmed megtiltotta… Na mi az? A méz se tetszik?

BETHLEN GÁBOR
De… csak hogy ilyen… kásás… Hogy csinálják azt, amikor tisztán, sárgán folyik?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Sehogy, forró vízben megmelegítik. De magának azelőtt keserű volt az úgy. Most meg már az lett az édes?

BETHLEN GÁBOR
Alig várom már, hogy Gyulafehérváron megtelepedjünk. Új házat rakatok, nem lesznek ezek a nagy füstös falak…

KÁROLYI ZSUZSANNA
És miből?, még mindig a Báthory-ládákból?

BETHLEN GÁBOR
Micsoda házakat láttam…

KÁROLYI ZSUZSANNA
Igen? Csak nem Báthory Annánál?

BETHLEN GÁBOR
Hol…? Jaj, hát… Honnan tudod, hogy ott voltam?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Mondták. A verebek.

BETHLEN GÁBOR
Nagy szájuk van… De tudod te, lelkecském, milyen hitvány és semmirekellő életet tud élni némely asszonyi állat?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Igen?

BETHLEN GÁBOR
Hiába, aki lotyónak született, az lotyó lesz. Aki meg szentnek és angyalnak, az szent és angyal.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Asszonyból az lesz, amit a férfiak csinálnak belőle. És mért kellett kegyelmednek abba a boszorkányfészekbe menni?

BETHLEN GÁBOR
Mert… Írást kellett vennem tőle, hogy a Báthory-ládákat az ország használatára átadta, és...

KÁROLYI ZSUZSANNA
No és?

BETHLEN GÁBOR
Mit és?

KÁROLYI ZSUZSANNA
És kegyelmed mit adott neki érte?

BETHLEN GÁBOR
Mit, hát… örüljön, ha nem vesszük el tőle azokat a birodalmakat, amiket a bátyja neki adott.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Mi?! Azt maga mind meghagyta neki?

BETHLEN GÁBOR
Dehogyis, az majd… majd a tanács dolga lesz, hogy mit hagy meg.

KÁROLYI ZSUZSANNA
De hát milyen írást adott neki kegyelmed?

BETHLEN GÁBOR
No, az… nagyon csendes írás. Azt lehet magyarázni így is meg úgy is.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Itt van kegyelmednél? Bethlen bólint, az asszony int, hogy kéri, Bethlen előveszi, átadja, az asszony olvassa. Én Báthory Anna amaz ládákat, kiket bátyámtól nyertem, az ország javára mind általadom... Én, Bethlen Gábor, ezennel ígéretet teszek, hogy ha… Már megint nagyon könnyelmű volt kegyelmed. Sokat ígért.

BETHLEN GÁBOR
Mit ígértem...? Annyit ígértem, hogy ha az országgyűlése által jóváhagyatik, megerősítem. De az pedig mit hagy jóvá? Amit én. Már ennél szűkebben nem foghattam. Most mit akarsz?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Én...? Érdekel is engem egy ilyen cafkának a vagyona! Felőlem maga csinálhat, amit akar. Soha nem szóltam bele.

BETHLEN GÁBOR
Soha.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Vagy talán igen?... Gábor, ne legyen igazságtalan!... Maga engem megcsalhat, ahogy jólesik...

BETHLEN GÁBOR
Hogy én megcsaltalak téged…?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Még nem tudom.

BETHLEN GÁBORordít
Nem fekszik tán Báthory Gábor eltemetetlenül a nyírbátori templomban, mint valami dög?!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Hát ez az ára! Hát ezt ígérte maga annak a cafrának! Hogy eltemeti! És ez az ára a ládáknak!

BETHLEN GÁBOR
Nekem ilyet ne merészelj mondani!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Hát ki merészelje, ha én se?! Hiszen senki se mer magának ellentmondani! Maga egy tirannus, aki azt teszi, amit a vére diktál!

BETHLEN GÁBOR
Zsuzsanna!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Maga nem az, akit én ismerek. Magában egy idegen ember lakik. Bethlen Gábor, az én uram, az isten – éppen azt csinálja, mint mások. Nem látja, hogy a maga nevét már kikezdték?! Az öreg Boronkay kincstárnok él, s egyszer ki fog szabadulni, mert nem tarthatja örökké börtönben ártatlanul! És akkor mi lesz? Az egész ország megtudja, hogy Bethlen Gábor pecsétet tört, és szétszórta mások becsületes keresményét...

BETHLEN GÁBOR
A rablás – az becsületes?! Azokat a kincseket Báthory a szászoktól rabolta el! Az mind az ország tulajdona!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Akkor mért nem mondattad ki ezt az országgyűlésével?

BETHLEN GÁBOR
Mert… nem volt még rá idő. Na de kié lett az a kincs, az enyém? Van-e itt neked csak egy aranytányérod is belőle? Mind ott van már a szultán kincsesházában! Itt pedig csönd van és békesség az árából.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Akkor mért ígértél fűt-fát a cédának, meg hogy annak a szörnyeteg bátyjának országos temetést rendezel?

BETHLEN GÁBOR
Én?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Te mondtad! Mert én keresztüllátok rajtad, te örömet akarsz tenni annak a cégéresnek! Hogy most elmondhassa, benne van már az egyetlen igaz ember is ő hálójában. Pedig neked csak az az egy kincsed van, Bethlen Gábor, a becsület és a tisztesség. Jaj neked, ha ez is odavész. Akkor az egész országot elveszíted, s ki fognak téged okádni, mint a bort. Ott fogsz veszni az árokparton, és nem lesz a nevednek se híre, se illata.

KAR
- Hogy nem fél ilyeneket mondani!
- Esze mint az éles kés, nyelve mint a fúvó tűz.
- Úgy bánik a fejedelemmel, mint a szégyen­oszlophoz kötözöttekkel, akiket mindenkinek jussa van leköpni, s megdobálni kővel.

Bethlen fogja a levelet, és összetépi.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Állat...! Barom...! Mit csinál, maga eszeveszett?! Mikor kezében van egy írás, hogy mindent elfogadott az a szuka…! Mivel tudta belőle kicsikarni, mit adott érte? Megölelte, megcsókolgatta, maga utolsó buja!

BETHLEN GÁBOR
Elég! Elég, vagy itt ez a kés, és itt vágom a szívembe, ha még egyet szólsz!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Uram, édes uram!, mit tettem. Bocsásson meg nekem, Gábor, Isten elvette az eszemet. De magával nem lehet. Maga meg van rontva.

BETHLEN GÁBOR
Rohadjon el minden porcikájuk! Báthoryak…! Még hogy én akarok neki országos temetést! De hát ki jönne el a temetésére annak, aki pusztává és koldussá tette az országot...?

KÁROLYI ZSUZSANNAsír
Bocsásson meg…! Én vagyok megrontva.

KARbejön
- Felséges uram, török levél jött… a nagyvezírtől…

BETHLEN GÁBORbeleolvas
Na. Befellegzett Konstantinápolyban. Azért tömtem drágaságokkal ezeket a kutyákat, hogy fenyegessenek?! Emiatt a rohadt Lippa miatt kell nekem elveszni országostul, népestül...!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Jaj, szegény magyarok…

BETHLEN GÁBOR
Leromboltatom azt a sárfészket! Nem érdemli meg, hogy a neve megmaradjon!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Szegény elveszett ország...

BETHLEN GÁBOR
Lippa nem az ország.

KÁROLYI ZSUZSANNA
Ha ma ezt kérik, holnap Váradot fogják kérni! Harcolni se kell nekik érte, csak megüzenik, s Bethlen Gábor megy és elfoglalja nekik erővel. De van még hazafi ebben az országban, aki megvédi kegyelmedtől a magyar várakat!

BETHLEN GÁBOR
Te éntőlem akarod megmenteni Erdélyt?

KÁROLYI ZSUZSANNA
Magát kéne sajátmagától! Jaj, Úristen, kellett ez nekem?, a fa tetejében ülni, s mihelyt valami szél jön, elsőnek az én fészkemet dobja le?! Nekem ez nem kell, adja vissza az én ifjúságomat, egészségemet! Semmi közöm a maga törökjeihez és németjeihez, magát a saját vére s bujasága hajszolta, a telhetetlen, vak kapzsisága. Nem látja, hogy már mindenki megveti magát? Én voltam az egyetlen, aki hittem magában, és most belőlem is kigyomlálta az utolsó jó érzést. Most aztán szűköl, mert retteg, hogy vérét veszik az ebek!

BETHLEN GÁBOR
Hogy én? Nekem nincs mitől félnem. Csak attól, hogy itt van mellettem a legnagyobb ellenségem. Te semmi asszony, azt hiszed, egy percig is megijeszt engem a szultán és minden vezére…? Azt én mind el tudom intézni, ha olyan asszonyom van, akinek fejedelmi vér folyik a testében. De te csak egy ijedt kis beteg asszony vagy, aki a maga rémségeitől fél!

KÁROLYI ZSUZSANNA
Hát akkor menjen, és talál magának fejedelmi vért! Ott várja vissza! Menjen a szemem elől! Annyi mindig voltam, mint egy Bethlen Gábor, ez a senki gyermeke, pecérek királya! Menjen előlem, s ne közelítsen hozzám soha az életben! Én nem fogom megállítani, felőlem rohanhat a vesztébe, Isten bűnös, gonosz embere! Kiviharzik.

7

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME megjelenik Bethlen vízióiban
Bethlen Gábor…!

BETHLEN GÁBOR
Ki keres? Uramisten! Nagyságod az…?!

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Nem kerestelek…

BETHLEN GÁBOR
Gábris… fejedelmem!

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Csak erre vetődtem…

BETHLEN GÁBOR
Az én mulasztásom, miattam nem nyughatsz…

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Igen! Rohadna el már minden porcikám! És te akarnál nekem országos temetést?!

BETHLEN GÁBOR
Országosat lehetetlen, de legalább…

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
És ki búcsúzna éntőlem, aki – micsodává tettem? – pusztává és koldussá tettem az egész országot? Én már megmaradok egy ámokfutó, gyilkos kéjencnek…

BETHLEN GÁBOR
De hiszen az voltál, bocsássa meg az Isten.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Hát hogyne!, mi más…

BETHLEN GÁBOR
Én tudom, ki lehettél volna…

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Ha el nem herdálom magam, ugye. Így aztán te, Bethlen, nem is törhetsz másra, mint hogy országépítő és gyarapító, bölcs uralkodó akarjál lenni…

BETHLEN GÁBOR
Akarjak…? Mért, most mi vagyok?

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Bármekkora szellemek és fejedelmek legyünk – sajátmagunkat csak ne mondjuk már hatalmasnak és bölcsnek!

BETHLEN GÁBOR
Téged nem is akartalak. Inkább egy… káprázatos tüneménynek. Ártó szellemnek, kiről fölrémlett olykor, hátha majd használ…

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Hízelegsz.

BETHLEN GÁBOR
Minek erről beszélni?, elmúlt. És… mi járatban?

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Csak a mindennapos… Azt mondod, miattad nincs nyugtom? Holott te nem nyughatsz énmiattam.

BETHLEN GÁBOR
Hívni mégse hívtalak. Mondd, mit akarsz, vagy távozz tőlem!

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Milyen türelmetlen a te szellemed és hatalmad, Bethlen! Beavatnál, mire készülsz?

BETHLEN GÁBOR
Kérlek. Hazámat erőssé tenni. Hogy épp a te álmaid nyomán gyarapodó, eleven tündérkert legyen belőle. Mint magyarság ugyanis hivatottak vagyunk, hogy ezeket a nációkat itt mind összekössük, a követendőkre rávezessük, s őket egy magasabb egységbe fogjuk.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Tán hogy uraljuk, nem? Ha nem utasítod őket magad alá…

BETHLEN GÁBOR
Nem, nem. Társnépeinket önként kell hogy odavonjuk lelkületünk sokoldalú kristálya köré.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Önként, hát hogyne…! De azért a dárdahegyek noszogatásának segedelmével!, nem? Ennek híján az ilyesmi mese szokott csak maradni.

BETHLEN GÁBOR
Ha nemzetünk tiszta erkölcsisége kivívja mindazok hódolatát, akik tisztelni tartoznak népünk fajiságát és lelkiségét…

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Harcosaid erejét tartoznak tisztelni, sőt félni, Bethlen, a többi maszlag…

BETHLEN GÁBOR
Hódíthatunk azzal is, ha szépet és erőset sugárzunk, lelkületünket pedig kiontjuk, és szerteöntözzük Konstantinápolytól Bécsig és föl Krakkóig…

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Az mint látvány se lenne utolsó.

BETHLEN GÁBOR
Gúnyolódj csak…! Szavad hamarébb elillan, mint alakod majd a kakaskukorékolás elűzi. Megbocsáss, de most – ég veled!

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Egy szóra még! Azt megmondod-e, Bethlen, ki volt a gyilkosom?

BETHLEN GÁBOR
A tieid voltak. Ki nem volt? – így kérdeznéd inkább.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Kik voltatok hát?

BETHLEN GÁBOR
Akiben akadt még mersz, s akik már eléggé szerettünk. Megöltünk, hogy megóvjunk téged a saját romlásodtól, és hogy mentsük magunkat is.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Szerettetek – nocsak! Hogy ráülhessél, Bethlen, a trónomra – ezt miért nem mondod?

BETHLEN GÁBOR
Ha trónra vágytam volna, már előszörre is én foglalom el, s nem téged ültetlek bele. Hát most jönnöm kellett. De nem hogy élvezzem ezt a nagy tisztességet.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Nem is feltételezném, hogy te bármit élvezz… Virágoskertben is befogod az orrod, lakomán sürgősen bélbajod támad, az italtól okádnod kell… Örömöd semmi, vacogsz, pedig befűttethetnél – s akkor hátha fölizzana valami… Bár ahogy a te fagyos szárazkóró Zsuzsannádra emlékszem…

BETHLEN GÁBOR
Mért kell ezt nekem hallgatnom…?

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Hogy újabban aztán kinek a mézesköcsögébe nyaltál, tán csak tudatod velem…

BETHLEN GÁBOR
Elszoktunk már az ilyen szájalástól, Gábris…

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Mióta elvágtátok a torkomat. Ha örömtelennek mondalak, megcáfolsz?

BETHLEN GÁBOR
Van annyira igaz, hogy tagadni ne tagadjam.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
A húgomnak el is panaszoltad.

BETHLEN GÁBOR
Sőt, a vigasztalást is elfogadtam tőle. Remélem, nem akarod ellenezni, nem szólhatsz bele. Először is a bátyja vagy, nem a férje. Másodszor pedig halott.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
És a halott nem csodálkozhat? Hogy azok után… te otthon tényleg ringyónak tituláltad Annát? Aki miatt nehogy fájjon már a fejed…?

BETHLEN GÁBOR
Ez az, hogy mégis fáj! – és éppen mert ringyó. Hát mért mondtam volna másnak, amikor az?! Meg aztán Zsuzsannának, ugye, mégse mesélhettem el, hogy…

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Tudod, én ütöttem meg nőt, de így soha nem beszéltem volna.

BETHLEN GÁBOR
A grál lovagot mindenki sajátmagában leli meg. Van, aki például hamarébb gyilkol, semmint hogy sértegetésre vetemedne.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Valóban? Jó. Vegyünk akkor mást: Nem értem, hogyan győzöd te… lélekkel, zsigerrel, hogy folyton hazudnod kell. Államférfiként is: Kifele töröknek, németnek, befele szásznak, románnak, zsidónak, de magyarjaidnak szintúgy...

BETHLEN GÁBOR
Úgy, úgy, híveknek és pártütőknek, nemesnek és pórnak…

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Ennyit színlelni, csalni! Én úgy voltam vele – hadd lásson, hadd tudjon mindenki mindent! Meg is bolondultam volna! Te meg még itthon is – asszonynak, szeretőnek… Meggyaktad-e, megloptad-e… Jaj, hogy ne feledjem, hát a kincsesládák! Hogy kiforgattál, te Bethlen, a javaimból!, még én is elámultam! Hogy is…? Mivel az öreg nem nyitotta ki szépszerével, megdicsérted igaz hazafiságért, de hogy lecsukathasd, ráfogtad, hogy…?

BETHLEN GÁBOR
Ráfogtam, hogy ő törte föl a ládákat, s tömlöcbe vettettem. Őt, aki pallérozóm is volt, s aki uralkodói erényekre nevelt, igen.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
És mellétoldottad a tanulságot, hogy… az ördögnek is oda kell vetni a koncot…?

BETHLEN GÁBOR
Úgy van, hogy ne fájjon a foga az igazak és becsületesek lelkére. De megbocsáss, mennem kell.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Hova indulsz?

BETHLEN GÁBOR
Lippára.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Ha én ezt fölfognám, hogy mit művelsz Lippával…! Saját váraddal…!

BETHLEN GÁBOR indul
Na, ehhez lennél te kevés, erre kellettem én.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME még utána szól
A pártütésre ügyelnék helyedben jobban.

BETHLEN GÁBOR
Homonnay?

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Homonnay vagy más – de láss a hátad mögé, ne kérdezz, fordulj szembe, aprítsd föl!

BETHLEN GÁBOR
Nem érted, hát ne diktálj…! Őrült, aki vakon gyilkol!

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Öldöklő banditákkal van dolgod, Bethlen!

BETHLEN GÁBOR
Gondolkodni s csak aztán cselekedni, előbbre járni több lépéssel, a csekélyebbet áldozni föl a nagyobbért – de neked hiába magyaráznám!

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Csökött az értelmem. Meg halott is vagyok.

BETHLEN GÁBOR
Én nem vagyok egy isten-kardja vagy ostora, mint te voltál! Az én hatalmam által népünk békességben éljen és virágozzék, két keze munkája forduljon termőre, s a szeme ragyogjon.

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Én marha meg…! Hát mért nem tudtam én, mi kell? Hogy virágozzék és illatozzék…

BETHLEN GÁBOR
Tudod, hogy engem mi taszított tebenned igazán? Máig is az, ahogy téged a vérszag űz és részegít, a bor szaga meg a sárló pina szaga szédít folyton…! Azok a bűzök…! A te tébolyult világod… fölfoghatatlan az emberi elmének!

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Ugyan, Bethlen, föl tudod te fogni, csak épp ezért meg is rémülsz. Ijedtedben fölül akarsz kerekedni – ma éjjel még ez kellett neked, te tudod, miért. Ki tudja, hányat alhatsz még, hogy a pucér, őszinte szót óhajtsad már csak…

BETHLEN GÁBOR
Azért jöttél, te halott, hogy odafordítsad tekintetem a túlvilágra? Azzal nincsen dolgom, engem az elevenek hívnak! Veled is annyi volna csak, hogy – ha óhajtod – a föld alá juttassalak!

BÁTHORY GÁBOR SZELLEME
Kérlelni nem foglak, Bethlen – eltemettetsz vagy maradok így, terajtad áll. De tudjad, hogy így bármikor, álmodban is rajtad üthetek, kérdőre vonhatlak, és torkon ragadhatlak, érted? Nevet és távozik.

8

HOMONNAY GYÖRGY
Vizitába jöttem a szép asszonyhoz. A férjedurad komisz volt, de téged, húgom, nem felejtelek el. Merre van az urad?

SIMONI GYÖRGYNÉ
Ki tudja?, ment a dolgára …

HOMONNAY GYÖRGY
Emlékszel-e még, mit kérdeztél? Hogyhogy olyan bátor legény vagyok, hogy a fejedelemségre török. Hát meg akartam mutatni magam… Még mindig szereted a cicát?

SIMONI GYÖRGYNÉ
Szeretem…

HOMONNAY GYÖRGY
Mit szeretsz ezen a hízelkedőn?

SIMONI GYÖRGYNÉ
Kedves.

HOMONNAY GYÖRGY
Én nem szeretem. Én a tigrist szeretem meg az oroszlánt.

SIMONI GYÖRGYNÉ nevet
Miért?

HOMONNAY GYÖRGY
Mert szeretem az erőt és a bátorságot, a nyíltságot és az őszinteséget. Mert magyar vagyok…

SIMONI GYÖRGYNÉ
Igen, ősi tigristartó nép…

HOMONNAY GYÖRGY
Mi csupa egyenesség vagyunk, és szikrázik a vérünk, mint az acél, ha kovához ütődik. Mit nevetsz?

SIMONI GYÖRGYNÉ
Nem is nevetek. Jutott eszembe csak, hogy ölték meg Báthory fejedelmet – így énmellettem…

HOMONNAY GYÖRGY
Báthory? A sátán?, hát azon meg mit van mit nevetni? Ti németek nem tudjátok megérteni a magyart, nem értitek a komoly érzést. Ti csak a hasznot nézitek, és kiszámítjátok, hogy mi mire jó. Mi magyarok nyíltan és bátran szaladunk a lelkünk után. Amit az Isten a lelkünkbe iktatott, annak engedelmeskedünk. Csak előre nézünk – s ahogy a vér parancsolja, úgy rohanunk, akár jó, akár rossz lesz belőle. Én kockára tettem mindenem, és vagy velem jönnek a világ magyarjai, vagy egye meg a fene az egész világot! De ha nincs itt két magyar ember se, aki egyetért... Ha egyik sarokban három magyar pápista, akkor a másikban kettő mindjárt protestál. Ki melyiktől remél nagyobb hasznot. Akkor én már inkább leszek Erdélyben protestáns, mint hogy itt hagyjam szétszaggatni magam…

SIMONI GYÖRGYNÉ
Kegyelmed akármikor változna át protestánsnak?

HOMONNAY GYÖRGY
Ördöggé is kész vagyok lenni, csak a szerencsénket megtaláljam.

SIMONI GYÖRGYNÉ
Mi az a szerencse?

HOMONNAY GYÖRGY
Erdély üdvössége…

SIMONI GYÖRGYNÉ
Meg a trónja – kegyelmednek?

HOMONNAY GYÖRGY
Úgy, úgy, ahogy mondod, édes húgom…

SIMONI GYÖRGYNÉ
No most… ha kegyelmed elcserél a saját hitét a haszonért, akkor…

HOMONNAY GYÖRGY
Haszonért…?

SIMONI GYÖRGYNÉ
Fejedelmi székért…

HOMONNAY GYÖRGY
Nem a székért, hanem Erdély megmentéséért!

SIMONI GYÖRGYNÉ
Nem azt mondta, hogy a trónért? De márpedig én mondom azt, hogy ha kegyelmed… érdeke után beáll protestánsnak, az ugyanolyan…

HOMONNAY GYÖRGY haragra gerjed
Milyen? Milyen ugyanolyan…?! Ki ne oktasson már a kis vadmacska…!

SIMONI GYÖRGYNÉ
Én nem akarom tanítani...

HOMONNAY GYÖRGY
Én a hazámnak hű fia vagyok, nem pedig oly becstelen kutya, amilyenek ti vagytok itt…!

SIMONI GYÖRGYNÉ
Jó, jó… Hát mi kutyák vagyunk, jó… de nem változtat a dolgon, mit mondott kegyelmed: Hogy akármikor elcserélne a hitét a fejedelemségért.

HOMONNAY GYÖRGY fölugrik, kardját csörgeti, kiordít az embereinek
Hogy mit…? Hogy én? Elég legyen már ebből! Hé!, hol vagytok? Ide bé!, hozzám!

KAR
- Nagyságod parancsára…!

HOMONNAY GYÖRGY
Jöttök velem! Őrséget lefegyverezni!

SIMONI GYÖRGYNÉ nekiugrik
Aljas lator…!

HOMONNAY GYÖRGY lerázza, térdre kényszeríti
Térdre! Fogjátok le! De hangja ne legyen! Innen ki nem léphet… Kirohan, kiabál. Bilincsbe minden Simoni-bitanggal!

A KAR részben kirohan Homonnayval, majd visszajön. Simoniné megretten, menekülne. A KAR elkapja, befogja a száját, megüti, földre teperi, ruháját kezdi leszaggatni róla. Homonnay visszajön, a KAR sunyít, eloldalog.

HOMONNAY GYÖRGY odamegy a földön fekvő Simoninéhoz, simogatja
Asszonyom… ha békében velem jön, akkor…

SIMONI GYÖRGYNÉ fölordít, és belekarmol Homonnay arcába
Takarodjál innen, sátán…!

Homonnay elkapja a nő haját, tőrt emel rá, megerőszakolja. Majd hogy ne sikoltozzon tovább, elvágja a torkát.

9

KAR
- Már engedelmet, de fölséged a hétezer végigmustrált katonából ezret visszazavart…?
- Nem, abból ötszázat a kocsikhoz vezényelt, mert csak lovat hajtani meg zsákolni voltak jók.

BETHLEN GÁBOR
Ilyen haddal háborút indítani olyan, mint füsttel melegíteni. Ti azt hiszitek, ha elütitek a pap tyúkját, mindjárt ledől Jerikó!

KAR
- Odabent Lippában nagy már a rémület, csak a várkapitány, Keresztessy Pál nevet.

BETHLEN GÁBOR
Pedig ha soká ül itt ostromló seregünk, a várból úgy ki fogják nevetni, hogy a dévai hegyek is pironkodnak majd.

***

KERESZTESSY PÁL a KAR-nak beszél
Na, gyertek, nézzétek…! Ostromló sereg! Nem tudnak ezek semmit. Barbély György uram, Zsigmond fejedelem főgene­rálisa olyan köszvényes ember volt, hogy lépni nem bírt, csak szekereken ült, onnan mesterkélte a hadat. Idejöttünk a sereggel kedden reggel, szerdán délben már bent voltunk. Itten, ehelyt épp. Ezek meg már harmadnapja csak fogyasztják az ország puskaporát... Kímélik az embert... Hahó. Az én ifjúkoromban a port kímélték, nem az embert... Mert ember az van, de ágyúpor nem terem a mákfejbe, hahó. No gyerünk, kész az ebéd, hahó, hahó, elhűl a leves. Az volt ám a vitéz katona, Barbély György uram őkelme. Száraz kis ember volt, s oly köszvényes, hogy az ujjai felfakadoztak így a bütykökön, és csurgott belőlük a köszvény sója... De az, ha a köszvényes ujjával rábökött egy várra, annak a falai leomlottak, és meg volt a csata nyerve.

KAR
- Huszonkét esztendeje él itt Keresztessy Pál, mint várkapitány urunk s valóság­gal fejedelmünk. Itt már mindenki az ő nevelése, és minden asszony az ő szeretője.

KERESZTESSY PÁL
Na, kész-e az ebéd…? Hahó, hahó… Mi ez?, hagymaleves? Eszik. Barbély György generálisunk mindig csak azt mondta: Na, gyerekek, ez az élet és az egészség levese. Pedig volt Barbély uramnak olyan rakott kamrája, hogy ez a hitvány Betlehem Gábor fejedelem annak csak a morzsáival is úr lenne... De csak hagymalevesen élt. Azt mondja: Ne edd a sok dögöt, mert attól csak a köszvényed hízik! Jövőre még nagyobb hagymást csinálunk, csak jó földbe kell tenni. Mer’ a hagyma kényeske növevény, jó földet akar. Milyen az a föld, ott a Kusalyszeg­be, he?

KAR
- Engedelmet, de a jövő évi hagyma tán ráér…
- Mert a várat épp ágyúzzák…

KERESZTESSY PÁL villával piszkálja a tésztát
Mi ez? Ezen nincs is túró! Há’ mér nem fonnyasztottatok túrót, he?

KAR
- Nagyságos úr, a tehenek lent vannak a huszárvárban…
- …s hogy az ostromló sereg fölégette a latorkerítést, nem lehet többé lemenni hozzájuk.

KERESZTESSY PÁL
Mit hogy nem lehet…! Hahó, hahó… Mikor egyszer Barbély úrnál ebéd volt, behozzák az öregtésztát. Kiveszem belőle a magamét, s hát a vellámat emelem, egy hosszú hajszál van rajta! A szakácsné asszony bele tanált fésülködni a tésztába. Há’ micsináljak, mán az egyik vége benne volt a számba, mikor észrevettem, a fogam közt a haja. Na, ottan azon nyomban elokádtam magam.