Baló Péter: Remekmű köszöntése

Závada Pál regénye alighanem a könyvhét szenzációja. Az is kockázat nélkül megjósolható, hogy sokáig lesz elkeseredett szakmai viták és izgatott szaloncsevelyek tárgya. Sőt, mivel a gazdagon áradó szöveg valósággal elragadja az óvatlant, aki belelapoz, biztos, hogy ezúttal legalább annyian tényleg el is fogják olvasni, mint ahányan komoly képpel eszmét cserélnek róla. A jóisten is bestsellernek teremtette.
A Jadviga párnája gyönyörű, fondorlatosan megkomponált, érzéki regény. A szálak, rétegek bonyolult együttesének színpompája, az írói szerepjátékok rafináltsága, a mű elementáris világteremtő ereje, a nyelvi és stílusbravúrok egyik ámulatból a másikba ejtik az olvasót. Závada Pál néhány lelet: naplórészletek, levelek, lajstromok köré-fölé emeli e regény lenyűgöző építményét. (Bár a civilben szociológus szerző a kötet végén korrekten megjelöli forrásait, s az utolsó előtti oldalon fölvillantja a leletmentő fiatal kutató – vélhetően önmaga – alakját, olvasás közben felmerül a gyanú, hogy a „dokumentumok” szövegei is tőle származnak. Nem lenne idegen a regény szellemétől; mellesleg azért is érdemes erről említést tenni, mert egy kis misztifikáció soha nem árt.) A választott forma az egyik leghálásabb, egyben talán legnehezebb: napló, melyet hárman írnak, illetve részben szerkesztenek, egymással megkésett párbeszédet folytatva. Különös, tragikus családregény bontakozik ki előttünk, középpontjában egy tündöklő asszonnyal, aki feleségként, szeretőként, anyaként és leányként egyaránt végzetes hatással van a vele-körülötte élő férfiakra.

Mivel a Jadviga párnája talányos, nehezen kiismerhető, de a hősnőhöz hasonlóan ellenállhatatlanul csábító, többször elolvasandó, hogy mindig másik – felismerni vélt – arcában gyönyörködhessünk. Első találkozáskor erotikus nőregényként kelleti magát – Jadviga szenvedélyes irodalmi édesnénjei Psyché és Csokonai Lili, hűvös oldalági rokona Kárász Nelli, szemérmesebb nagymamája Mme Bovary. (S e naplóegyüttes pontosan annyira anti-férfiregény is, amennyire a titokzatos Nő megéneklése.) A háttérben mindeközben nyugtalanítóan feldereng egy szövevényes vérfertőzési rémtörténet; megfejtése – ha van neki, s nem a harmadik naplószerző beteges fantáziajátéka csupán – a bőszen előre-hátra lapozgató, családfarajzolgatással bíbelődő olvasóra vár. E borzongató mese pedig általános érvényű példázat lehet korunkról: egy család szellemi, erkölcsi és szexuális leépülési folyamatát kísérhetjük végig általa. De ez a háromnegyed évszázadot átfogó „hármasnapló” újraolvasható irodalom- és nyelvkritikai hevületű pamfletként is, amely dualizmuskori prózánk (túl)burjánzó tündérkertjéből arra a mai elvadult, kültelki grundra vezet el bennünket, ahol Parti Nagy Lajos dolgozik szívlapátjával a szócsonkok, mondattörmelékek fertelmes kupacai között. A regény másik markáns vonulata lebilincselő, ismeretlen folklorisztikus elemekben bővelkedő beszámoló, magával ragadó korrajz az Alföldön megtelepedett szlovákok küzdelmes huszadik századi évtizedeiről.
Persze dőreség e „párna” csodálatos hímzését durva ujjakkal szétszálazni – a mintázat csak érintetlen formában gyönyörködtet, s kinek-kinek magának kell megfejteni, milyen rajzolatokat rejtenek a finom öltések. Aki vállalkozik rá, az évad nagy irodalmi kalandját élheti át.