Závada Pál a DIA új tagja

A Digitális Irodalmi Akadémia 2009. szeptember 18-ai ülésén újabb alkotók felvételéről döntött. A jelenleg 71 tagú testület Závada Pált, posztumusz kategóriában pedig Kassák Lajost választotta a sorai közé.


Závada Pál Magyar ünnep címen írt drámát a Nemzeti felkérésére


Závada Pál: Magyar ünnep címen írt drámát a Nemzeti Színház drámapályázatára a "Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt" parancsolatra.


Závada Pál a Rotary Irodalmi Díj jelöltjei között

Az idén első alkalommal osztják ki a legnagyobb összegű pénzjutalommal (3 millió forint) járó díjat. A jelöltek listáján a harmadik Závada Pál Idegen testünk c. művével.


Az első két helyen Lator László Az egyetlen lehetőség, illetve Schein Gábor Bolondok tornya c. műve szerepel. A díjat olyan, 2007. július 1. és 2008. június 30. között megjelent, magyar nyelven írott alkotás - regény, novella, verseskötetet - kaphatja, amely magas irodalmi értékén túl leginkább kifejezi a Rotary eszmeiségét.


Závada Pál dedikált


Závada Pál új könyvét, az Idegen testünk című regényét június 7-én dedikálta az Ünnepi Könyvhéten.


Závada Pál a Magvető estjén


A Magvető Kiadó évi hagyományos könyvheti felolvasóestjét június 6-án tartotta a Radnóti Színházban.



Megújult színpad, megújult rendezés, új könyvek, de hagyományosan jó hangulat jellemezte az estet, amelyen Závada mellett Esterházy Péter, Nádasdy Ádám, Magos György helyett Csomós Mari és Szálinger Balázs olvastak fel köteteikből.


Talpig regényben

Nagyvizitben Závada Pálnál

Forrás: Litera


Beszélgetés és komótos séta Závada Pállal a frissen megjelent Idegen testünk című regényéről és „regényében”, végigkísérve a szereplőket a könyv helyszínein: utcákon, tereken, patikák és halas boltok előtt a Vámház térig, kitérve az írás előmunkálataira és módszertanára, a gyűjtőmunkára és a szerkezetre, és betérve az író dolgozó szobájába, egy szegedi albérletbe és a Holmi szerkesztőségébe.


Megjelent Závada Pál új regénye

Závada Pál negyedik regénye, az Idegen testünk - innen és túl a határon, egy 1940-es éjszakán – hasonlóan előző könyveihez – XX. századi történelmi regény. Noha cselekménye 1940-ben játszódik, hőseinek sorsát a húszas–harmincas évektől a II. világháborút követő időkig követhetjük végig.

1940 szeptemberében, egy pesti fényképész-műteremben összegyűlnek a háziasszony, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai – divatáru-boltos unokanővére, papnövendék öccse meg a régi társak, a katonadiplomata, a költőjelölt, az újságírók, a barátnők –, sváb, magyar, zsidó és félzsidó magyarok. Beszélgetnek, vitatkoznak – izgalomban tartja őket az erdélyi országgyarapítás csakúgy, mint a fajvédelmi törvény –, miközben konokul, lázasan vagy reménytelenül szeretik egymást.


Hölgyeim és Uraim!

2005 februárjában bizonyos alkalommal, amely legutóbbi regényemmel volt kapcsolatos, afféle „beszédet” kellett a hallgatósághoz intéznem. Mivel hogy e mai összejövetel számomra hasonlóan megtisztelő és bátorító, engedjék meg, hogy fölidézzem annak pár gondolatát és egy gesztusát.

Akkor ugyanis elhatároztam, hogy – függetlenül opuszom esztétikai minőségétől, hisz e tekintetben a szerző burkolózzék szerény (de legalább álszerény) hallgatásba – ami e műbe foglalt kérdések tárgyát illeti, azaz tematikus tekintetben nem fogok csöndben maradni. Megragadtam tehát az alkalmat, és bátorkodtam fölajánlani A fényképész utókora című regényemet a nemzeti irodalom befogadó kebelébe, szövegének testébe. Hátha tekinteni lehetne ezt a könyvet is egyetemesen magyar nemzeti sorsunk fundamentumait feszegetőnek, nép-nemzeti gyökerűnek s elköteleződésűnek – annak ellenére, hogy…