Irodalom és könyvkiadás a Nobel-díj után

Beszélgetés a 74. Ünnepi Könyvhét előtt, a X. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál után


Kisebb–nagyobb kockázatok

Bori Erzsébet interjúja


A Jadviga a hazai viszonyok közt szokatlanul nagy irodalmi siker volt. Rövid időn belül újra ki kellett adni, forgott a neved sajtóban, médiában, rekordsebesen film lett belőle. Hogyan változtatta ez meg a te régi „kortárs magyar író” életedet?


Az író ne tévesszen szerepet

Závada Pál kétségekről és sikerről

Sándor Zsuzsanna interjúja


‑ Melyik a kedvenc kupléja?


‑ Zerkovitz Béla, Eisemann Mihály és Fényes Szabolcs szerzeményeit szeretem. De most nem jutnak eszembe címek.


‑ Egyszer azt mondta: szívesen énekel operetteket baráti körben. Így ünnepelte a Milota befejezését is?


‑ Ezek régi népszerű dalok inkább. Egy regénynek egyébként nincs születésnapja. Már legalább tízszer hittem úgy, hogy befejeztem, aztán mégse volt még készen. Akkor lélegeztem föl, amikor végre kijött a nyomdából a kötet. De sajnáltam is: öt évig írtam, úgy éreztem, mintha végleg elutazna valaki, akivel régóta együtt élek.


‑ Nem sokkal a választások előtt jelent meg a könyv. Szerencsés vagy peches az időzítés?


Istenbizony ezekkel a szavakkal

Gács Anna e-mail-interjúja


A Jadviga párnájában a hősök naplóbejegyzéseken keresztül érintkeztek egymással, a Milotában az egyik főhős, Milota György magnóra rögzíti testamentum-szerű visszaemlékezéseit, a másik, Erka számítógéppel és kézzel naplót ír, s ezeket a szövegeket hallva-olvasva közelebb kerülnek egymáshoz, mint szemtől szembe találkozásaik során. Te pedig most ragaszkodtál hozzá, hogy e-mailben készítsük az interjút. A médiumok bűvöletében élsz?

A Jadviga párnájában a hősök naplóbejegyzéseken keresztül érintkeztek egymással, a Milotában az egyik főhős, Milota György magnóra rögzíti testamentum-szerű visszaemlékezéseit, a másik, Erka számítógéppel és kézzel naplót ír, s ezeket a szövegeket hallva-olvasva közelebb kerülnek egymáshoz, mint szemtől szembe találkozásaik során. Te pedig most ragaszkodtál hozzá, hogy e-mailben készítsük az interjút. A médiumok bűvöletében élsz?


Minden szónál dönteni

Peer Krisztián interjúja - 2001 március


- A te nevedet és regényedet már ismeri és szereti annyira a közönség, hogy valószínűsíthetően nem marketing szempontok vezérelnek, mikor egy olyan ingyen munkát, mint amilyen ez az interjú is (hiszen a te mondataidért én kapok majd honoráriumot), elvállalsz.

- Így van, úgyhogy most leginkább miattad vállaltam, Krisztián. Mondjuk mert szolidáris vagyok a kollégával, hiszen szociológusként én is rengeteg interjút készítettem, és emlékszem, milyen az, ha az embert visszautasítják. De tréfán kívül – tudom, hogy némi megmutatkozásra is szükségünk van, és nem hinném, hogy a nyilatkozatért pénzt kéne kérni. Ugyanakkor szívesen vissza is húzódom publikum elől; ha mondjuk azt érzem, hogy abba a rádióműsorba, ahová éppen meghívtak, valaki más – vagy nálam alkalmasabb – is elmehetne helyettem, vagy másvalaki is válaszolhatna a napi penzumát teljesítő újságíró körkérdésére.


Hadd legyen neki az írás olyan, mint a szerelem

Károlyi Csaba interjúja - Élet és Irodalom, XLIV. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM, 2000. július 28. ( Beszélgetés Závada Pállal in: Károlyi Csaba: Non Finito. Irodalmi beszélgetések. Palatinus, Budapest, 2003)


Három éve töretlenül tart a sikertörténet. 1997-ben ilyenkor nyáron már a

Jadviga párnáját olvasta a fél ország, Nádasdy Ádám mondta akkor a rádióban,

hogy jobb társaságban már nem lehet részt venni a beszélgetésben, ha valaki a

könyvet nem ismeri. A siker annak ellenére következett be, hogy a regény

tényleg jó. Ez ritka jelenség a magyar irodalomban. Tizedik kiadás,

negyvenezer eladott példány. Ráadásul film is készült belőle Deák Krisztina

rendezésében, idén tavasszal mutatták be, azóta talán még jobban fogy a

könyv. Már megjelent a szlovák, most készül a német fordítás. A szerző

eredetileg szociológus volt, 1990 óta a Holmi szerkesztője, regényével 42

éves korában robbant be a magyar irodalomba. Készülő új regényéből az ÉS

1999. karácsonyi számában is olvasható volt egy rész.


"Csoda az ezredvégen..."

Beszélgetés Závada Pállal

Szerettem volna egy regényt írni. Volt egy történetcsírám és kerestem hozzá egy valamiféle olyan talajt, amibe ezt belegyökereztethetem. Megpróbáltam kibontakoztatni úgy, hogy engem is érdekeljen közben; hogy ne csak megírni ne unjam, hanem hogyha visszalapozok, akkor olvasni se unjam.


A vadasmártás íze

Jadviga párnája című regényéről Závada Pállal Rakovszky Zsuzsa beszélget

A regény alföldi szlovák környezetben és javarészt a tízes-húszas években játszódik - noha visszatekint a századvégre és előrefut a negyvenes-ötvenes évekre, sőt, a nyolcvanas évek végére -, akár történelmi regénynek is nevezhetjük. Teljes egészében fikció vajon, vagy fölhasználtál hozzá valamiféle dokumentumokat, esetleg élőszóban továbbhagyományozódott történeteket?

Igen, fölhasználtam, sőt, főleg nem is "továbbhagyományozódott" régi, hanem bennem élő, újabb történeteket. Mégis teljes egészében fikció, hiszen a könyv - hamisnapló, irodalom, regény. Hiába heterogének az elemei - interjúkból, innen-onnan fölszedett történetrészletek, dokumentumdarabkák vagy közvetlenül tapasztalt jelenetek keverednek benne a fantázia termékeivel -, ez az egész egy regény nevű vadasmártásban főtt össze, még ha néhol föl is lehet benne ismerni, hogy ezek itt sárgarépaszeletek voltak. Ez akkor is így van, ha ez a könyv egy naplóformájú dokumentumot imitál, én magam pedig azelőtt szociográfus voltam (sőt, emiatt talán még inkább szembeötlik, hogy élő ember naplót így nem ír, tehát ez most irodalom).

De hogy konkrét legyek: Amikor a Kulákprés-könyvemhez gyűjtöttem, akkor akadtam rá a falumban, a Békés megyei Tótkomlóson egy gazdának az I. világháború táján megkezdett gazdálkodói följegyzéseire - egy bizonyos Lehoczky családnál...


Elek Tibor beszélgetése Darvasi Lászlóval és Závada Pállal

„(...) most olyan a prózaírással általában összefüggő kérdéseket próbálok megfogalmazni, amelyekhez mindketten tudtok viszonyulni valamilyen módon, ha különbözőképpen is és akár egymásra reflektálva is, s amelyekre válaszolva rólatok, művészetetekről és az egymáshoz való viszonyotokról is kiderülhet egy s más.”