A szociográfiától a regényekig

Závada Pál a Jadviga párnája és Milota keletkezéstörténetéről

Tódor János interjúja 2005. május 30


Holtak, rabok, miniszterek

Závada Pál A fényképész utókora című új regényéről

Megjelent Závada Pál új regénye A fényképész utókora címmel. A trilógia két első kötetéhez - a Jadviga párnájához és a Milotához több szálon kapcsolódó regény első bemutatója Szolnokon lesz. A Győri Könyvszalon alkotói díjának átadásával egy időben került a könyvesboltokba A fényképész utókora.

Tudatos volt az időzítés? Nem lehetett előre tudni a könyv megjelenéséről, hiszen az őszi katalógusba sem került bele.


Szembenézni apáink korlátoltságával

Váradi Júlia interjúja


– Buchbinder fényképésznél van egy fotó, 1942-ben készült, amelyen piaci népség

látható. Mindenféle nemzetiségű, sorsú, tanultságú ember. Riadt arcokat is látunk,

valami nagy sorsfordulót érzékelnek, de még nem tudják, hogy mi fog történni

velük. Ezeknek az embereknek a sorsát ismerjük meg ebben a könyvben,

amelyet egészen másnak érzek, majdnem összehasonlíthatatlannak a Jadviga

párnájával, és a Milotával; mintha új Závada Pál jönne elénk, kezében A fényképész utókorával.

– Az első jelenetben vendégek, falukutatók érkeznek a falu piacára, egyrészt nyitottak, minden iránt érdeklődőek, másrészt gőgösen öntudatosak – különösen, ha olyan figurába botlanak bele, mint Buchbinder, a fényképész. Aki hát… olyan kinézettel, rasszjegyeket is visel magán, és aki csak úgy elkezdi őket fényképezni – hát mi más tolulna föl bennük, mint hogy mit képzel már ez a kis zsidó?, hogy mer belefényképezni a szemembe? És ennek megfelelően gyanakvóak a helybéliek is a jövevényekkel szemben. Az a fénykép egyébként mint fontos tárgyi rekvizitum vonul végig a regényen, hiszen a rajta szereplők sorsát kutatjuk, keressük mi – így, többes számú narrátorok. Ezt a Buchbindert a Jadviga párnájából mint Ondris jó barátját lehet ismerni – tehát ez egy másik könyv, amelybe viszont átsétálnak némely szereplők a korábbi regényekből.


Kemény próba – komoly veszély

Beszélgetés Pavel Novotnýval, a Jadviga párnája cseh fordítójával

Pénzes Tímea interjúja -

Hogyan esett a választásod Závada Pál Jadviga párnája című kötetére? Befolyásolt az a tény, hogy sikerkönyv lett, vagy a stílus, a regényvilág ragadott meg annyira, hogy eldöntötted, a cseh olvasók számára is hozzáférhetővé teszed?

Hogyan esett a választásod Závada Pál Jadviga párnája című kötetére? Befolyásolt az a tény, hogy sikerkönyv lett, vagy a stílus, a regényvilág ragadott meg annyira, hogy eldöntötted, a cseh olvasók számára is hozzáférhetővé teszed?


Kardal

Bán Zoltán András interjúja


Az 1942 és 1992 között játszódó A fényképész utókora egyik színtere ismét a korábbi kötetekből (Jadviga párnája,1997; Milota, 2002;) megismert Békés megyei falu. A fülszöveg máris trilógiát emleget. Okkal vajon?

Magyar Narancs: Amikor elolvastam új könyvedet, egy magánlevélben megjegyeztem, ez, mint minden valamirevaló mai regény felveti a kérdést: milyen regényt lehet írni ma egyáltalán? Azt válaszoltad, na, ez az, ami téged mélységesen nem érdekel. Akkor most így kérdezem: miért nem érdekel?


A nagyregény művészete

Karafiáth Orsolya interjúja -Terasz

Nem kétséges, hogy az utóbbi évek egyetlen kortárs magyar szépirodalmi bestsellere

Závada Pál nagyregénye, a Jadviga párnája volt. Az író új regényt publikált Milota címmel.


Azt olvastam a Délmagyarország online-on, hogy a regény minden olvasónak tetszeni fog, aki megkedvelte a Jadviga világát. Miért van ez a szoros kapcsolódás - gondolok itt a helyszínre, valamint a szereplők közötti kapcsolatokra - a két regény között? Vajon ez már a Jadviga sikere előtt megfogalmazott koncepció volt, vagy épp annak köszönhetően erősödött meg ez a vonal?


A szégyen könyve

Závada Pál mulasztásról és közönyről


– A Jadviga párnája után öt esztendővel jelent meg következő műve, a Milota. Azóta bő két év alatt megszületett harmadik regénye, és bemutatták első színdarabját is. Egyre javul az alkotókedve?

– Az is lehet, de most megtehettem, hogy folyamatosan írjak. A Milota hosszabb, kereséssel teli, szerteágazóbb munka volt, A fényképész utókora írásakor viszont céltudatosabb lehettem, és talán az időt is hatékonyabban használtam ki.


Vegyeskari szólamok

Beszélgetés Závada Pállal - Pulán a (Nem) Mindennapi irodalmunk sorozat keretében

Kérdező: Nagy Gabriella


A pulai beszélgetéssorozat ötödik darabja Závada Pállal készült, aki azt mondja: "...nem egyetlen regénymintát céloz meg az ember, hogy na, ilyen legyen, hanem ha gondol is példákra (nem nagyon gondol, mert az ilyesmi olykor elijesztő), akkor sokfélére - innen ezt lesi el az ember, onnan azt, közben persze egyéni színeket próbál kikeverni, saját hangot megütni. S talán még annyi támpontot nyújt az olvasás, hogy az enyémben semmi olyasmi ne legyen benne, amit más könyvekben nem szeretek. A tájékozódásban a leginkább felszabadító számomra mégis a modernitás prózafordulata volt, amely megkérdőjelezte és 'dekonstruálta' a hatvanas-hetvenes évekbeli 'mai magyar' elbeszélőmodorból mindazt, ami ósdi volt, sivár és süket, és ami - mint olyan 'kortárs irodalom', amely az ember felnövekedését kísérte - elég elkedvetlenítően hatott."

Szociográfusként kezdted a pályádat, a Kulákprés című, első megjelent könyved szociográfiai munka, majd aztán a szépirodalom felé fordultál. Miért döntöttél így?


Most már élheti a maga életét

Závada Pál Milota című regényéről

Tóth Ákos interjúja


A könyvfesztivál legnagyobb érdeklődéssel várt köteteinek egyike Závada Pál Magvetőnél megjelenő Milota című regénye. A várakozás annak is szól, hogy az író előző könyve, a Jadviga párnája iemelkedő sikernek bizonyult, eddig körülbelül hatvanezer példányban kelt el, a műből filmet is forgattak. A Milota egy hetvenhez közeledő, a halálra készülő férfi és egy fiatal nő vallomásainak regénye. Závada öt évig dolgozott a könyvön. Ötévnyi csönd után egy új mű - komoly kockázatot jelenthet.


Méz és mák

Szextett III/3 a Milota című regényről

Beszélgetnek: Farkas Zsolt, Kiss Noémi, Marno János, Németh Gábor, Szilágyi Zsófia

A Szextett hatodik tagja, Péterfy Gergely igazoltan maradt távol


A beszélgetés a JAK és a Műcsarnok közös szervezésében zajló Szextett - Kritikai beszélgetéssorozat műcsarnoki eseményének hangfelvételéből készült, szerkesztett változat - Műcsarnok, 2002. május


Szilágyi Zsófia Mivel igen terjedelmes műről van szó, amely nem régen jelent meg, ha megpróbálnám bemutatni a könyvet, legelőször is a cselekményt kellene elmondanom, de miközben az ember meséli a történetet, az egész szerkezetéről is beszélnie kell. Závada Pál új könyvében két elbeszélő szövege váltakozik végig, a regény négy nagy részén belül. Az egyik elbeszélő Milota György, 1930-ban született, egykoron tsz-anyagbeszerző, méhészkedő férfi, a másik elbeszélő pedig a ’62-ben született Roszkos Erka, az ő szövegük fonódik egymásba. Vajon beszélhetünk-e úgy a történetről, hogy nem beszélünk arról, hogy ez a két szöveg hogyan épül össze?


NÉMETH GÁBOR Azért vagyunk bajban, mert bizonyos úriemberi szabályokat megsértünk, ha túl sokat beszélünk a történetről, mivel a történet bizonyos elemeinek olyan szerepük van, hogy valamiféle dramatikai gyanút ébresztenek, valamiféle hermeneutikai buzgólkodásra biztatják az olvasót. Ha ezt megspórolom azoknak, akik csak most olvassák majd a könyvet, értelemszerűen nem azt fogják olvasni, amit Závada írt, hanem, amit előcsócsáltunk. Ezt semmiképpen sem kéne megtenni, kérdés, hogyan beszéljünk a szerkezetről, ha nem mondjuk el a szerkezetnek azokat az elemeit, amik a szüzséhez mégiscsak köthetők. Azt gondolom, azt elárulhatjuk mégis, milyen rétegei vannak a struktúrának, miféle tudások lépnek be, szervezik a könyvet, akár mint narrációt, akár a cselekmény világát. Azok, akik Závada előző könyvét olvasták, számtalan ismerős elemre fognak bukkanni: van egy erős szociológiai, szociográfiai beágyazottsága a történetnek, gyaníthatóan ugyanott játszódik, mint az előző könyv, amit hol szeretünk konkrétan meghatározni, hol nem, ebben a szabadságban mindenkit meg kell hagyni. A klasszikus szerelmi történetek Závadára jellemző fordulatai jelen vannak a történet mozgásában, a klasszikus narratív struktúrák egymás ellen való és egymással párhuzamos kijátszásai is. A két elbeszélő két nagy elbeszélői hagyományt elevenít föl, az egyik a szónoklat, a beszéd hagyományát, a másik a naplóét, illetve bizonyos értelemben mindkettő a levélét is. Ez talán kissé bonyolult, és eléggé problematikus is. A narratív szerkezet paradoxona – amit már az elején el kell mondanunk: egyrészt nem rögtön nyilvánvaló, viszont viszonylag hamar kiderül, és furcsa módon megbillenti a könyv közvetlen referenciális olvasatát – logikai paradoxon: mindkét szöveg tud a másik szövegről, miközben a történet ezt gyakorlatilag kizárja.