Regényrészlet

Jadviga párnája - részlet

Két héttel esküvésünk után, Február 21-én Jadviga vallomása, az az egy mondat. (Fölkeltem némán, az ablakhoz álltam, ő utánam jőve átölelt. Kibontakozván pirkadatig róttam föl-alá a szobában. Utána tettem föl csak az első kérdést.) Írni is, szólni is képtelen vagyok.

Mit tagadnám magam elől, hogy mielőtt följebb csavartam a kanócot, hogy e lapokon vergődő szívem hű krónikása legyek, fölhajtottam két pohárik terkelyica-snapszot,* s hogy ne vesszenek össze, egy butélia vadkerti savanyát hoztam ki még a komorából.** Muszáj szaporáznom a kortyokat, oly nervózus vagyok, s a merszhez is kell a bor, jegyezni efféle intim dolgokat. Jadviga alszik, én meg nem bírok.


Jadviga párnája – Részlet

Jadviga-napló: Húsvéti engesztelés



 



Én, Osztatní András 1915. Április 3-ikán mesterrel megegyeztem egy istálló csináltatásában vinyicai tanyámon kőmíves- és famunkákra. Hossza 10 öl, szélessége 4 öl az építménynek. A vállalkozómester neve Medovárszki Mihály, ki e munkát 110 Aranykoronáért vállalta. Az aljától 4 hüvelykre, a földben másfélre égetett téglából. A tégla alatt két hüvelyket kiásni alapnak és visszadöngölni. A falazás fölött a vert falnak 9 hüvelyk magasnak kell lenni, úgy, hogy a nagy gerenda 10 hüvelykre essen a földtől. A keresztgerendák között vályogból és sárcsömpölyegből padlást csinálni, betapasztani fél col vastagon. Az ajtót a legmegfelelőbben ahogy szükségesnek látszik kell csinálni, két szárnyasra. A jászolt: egyiket keresztbe, másik kettőt a végire, alájuk pedig az alsó ágyazatfákat az oszlopokhoz szegezve és a falba eresztve. Két ablakot, oszlopocskát és fogast készre készíteni. Padlásra két ajtót, homlokzatára meg lyukakat vágni galamboknak. Galamb házat lécekkel vagy náddal elkeríteni, betapasztani. Az istálló közepét élére állított égetett téglákkal kirakni. A rudakat, hol az állások lesznek, beágyazni, a jászol-rudakat, még ha akácból lesznek is, egyenesre lefaragni és rendesen beépíteni a falba. És mindent egyszóval, ami a kőműves és ácsmunkához tartozik. A fizetség a munka alapján porciónkint jár. Foglalónak kért 15 Kor.


Milota - részlet

Milota előadásai a mákról



 



Drágáim, meg akik még halljátok ezt!

Térjek ma rá egy tematikus kérdésre!, a papaverről fogok szólni. S kicsit e kultúra többágú föltámasztásának helybéli történetéről is.

Ami szóban forog tehát, az fehértejű fű... Remélem, hallani. De lássam, hogy tényleg-e! ...hértfejű fű, jól van, veszi. Szóval ez egy Közép- és Dél-Európában, valamint a mérsékelt Ázsiában honos kóró, melynek negyven faja van, s ezek egyike a pipacs, de nem erről akarok beszélni. Hanem a kerti mákról, a papaver somniferumról, amely egynyári, féltől másfél méteres, deres, kékes színű növény. Levelei hosszúkásak, az alsók szabdaltak, a felsők osztatlanok, szárölelők. Tokja (vagyis a mákfej avagy gubó) gömbölyű vagy tojásdad, kopasz, bibekorongja pedig 10-15 sugarú.

De hogy megeredeztessem a mákkultúra helytörténeti szálát is, kiindulásul Kuhajda Ádámra kell hogy emlékeztesselek titeket.


Milota - részlet

Milota előadása az embermozgatásról



Drága Szeretteim! Ahogy így megszólítalak titeteket, nem látom épp magam előtt, kik vagytok – vagyis lehettek majd – egyáltalán a hallgatóságom. De most, amikor bekapcsoltam a magnót, arra gondoltam, miközben becsattintottam a már nem is tudom, hányadik kazettát (jut eszembe, nem ártana rendesen fölcímkézni őket), hogy ide ti most egyáltalán nem hiányoztok.

Pedig azt hittem, egy efféle faragatlan kocsmai rétor, aki eredendően magam is volnék, el nem tudja képzelni önmaga örök dumásnak kiképzett figuráját mestersége gyakorlása közben másképp, mint hogy köröskörül tátott szájjal hallgatják. Ha nem így lett volna egész életemben, nyilván torkomon is akad a szó, és kiapadok, mint valami csörgedező forrás szárazság idején, vagy mondjak inkább szennyvízlevezető árkot egy kihalt faluszélen. Az, hogy kitátani a pofánkat közlés szándékával nem létezhet másképp, csakis ha társaságunkban van, ki ezenközben hegyezi a fülét – nyilván annyira kézenfekvő, hogy épeszű ember ezen el sem spekulál. Csak a magamfajta, ki most abban leli örömét – vagy öntetszelgésében ugyanevvel kínozza is magát? –, hogy amennyire bír, remetét csinál valamikori minden-lében-kanál s viszonyait szóval tartó önmagából, és magában beszél. Mint a bolondok, ahogy mifelénk tartják.


A fényképész utókora – Részlet

Erős napsütés itatta föl a hajnali harmatot, s átmelengette már a kertet uraló öreg tölgy hűvösét is. A gyenge szélnek szénaszaga volt, a kitöltött teának fűszeres füstillata, s ahogy Mária ujjatlan kartonruhában áthajolt Jenő vállán a kannával, a fiú hiába érezte meg rajta a levendulaszappant, mégse tudott gondolni másra, mint hogy ez a nő szerelemszagot áraszt. László még aludt, Jenő pedig - akit éjszakára is ott marasztaltak a hosszúra nyúlt vacsora után - elragadtatottan és földúltan bámulta csak a tüsténkedő asszonyt, nemigen beszéltek.

Végül hunyorogva és álomittasan kiszédelgett a napra László is, beleült a karosszékébe, s miután elszürcsölte első csésze teáját, csont-ropogtatva kinyújtózkodott.


Kulákprés - részlet

(1949) „Mai politikai szituációkból eredő teendők. A harc nem abban a formában van, mint kellene. Nem használtuk fel a közigazgatást és a rendőrséget, hogy a kulákokat visszaszorítsuk, érezzék, hogy a kizsákmányolást megszüntetjük. Kulák nemcsak a földbirtokosok, hanem mindenki, aki kizsákmányol. El kell érnünk azt, hogy a kulák kalapot emeljen a titkár előtt. A kulákokra nem szólnak a védő rendelkezések. Alaposan meg kell nézni házatáját, és minden szabálytalanságért felelősségre kell vonni. Trágya, szennyvíz, tűzrendészet, állattartás, állatkínzás, jelentési kötelezettség és még számtalan. Az adóvégrehajtás és egyéb behajtások tekintetében a demokrácia nem védi a kulákokat. A legnagyobbnál meg kell kezdeni a legerélyesebben a behajtást foganatosítani. Lakásínség van, tehát a kulák felesleges szobáit igénybe kell venni. Le kell járatni a kulákokat, meg kell szégyeníteni őket. A korlátozás a megsemmisítés kezdete. A határozat megengedi, hogy a kisemberek kivetését módosítsuk, de ugyanakkor a kulákokra kell kivetni, éspedig arra, aki a leghangosabb volt...


Idegen testünk

Részlet

Erdély fővárosának bevételéről a holnapi számban tudósítom olvasóimat, írja le Urbán Vince a zárómondatot, és rácsavarja a kupakot a töltőtollára. Föllélegzik és órájára pillant, így fogja elérni még a János vitéz végét. A színház előtt megvárja, hogy kitóduljanak a nézők, köztük az unokabátyja, Flórián Imre a társaságával. Van velük egy elég szemrevaló facér vörös – kezdés előtt még beszéltek is pár szót, míg a kitáruló kapu felé meg nem indult a díszelőadásra kíváncsi tömeg.

Maga nem jön?, néz rá vissza a nő.

Nem, hát nekem…, és mutatóujjával Vince önkéntelenül koppint a szíve fölé a szivarzsebére, vagyis az oda beakasztott töltőtollára.

Mit mond?, hogy a szíve…?

Nem, dehogyis, hebeg zavartan, csak hogy dolgom van még...

De hát úgysem értenék már egymás szavát a lármában, távolra sodródva. Állna neki bemutatkozásképpen elmesélni, hogy ő egy olyan firkász, aki az országgyarapítási örömünnep élményszerű tudósítására kötelezte magát? Kezdtem volna magyarázni, hogy míg a vendégsereget bezzeg már csak a mulatság várja, nekem nemcsakhogy a délelőtti katonai parádét kell sürgősen megírnom, de még vissza is akarok nyúlni a hajnali Csucsáig?! Ahogy tekintetemmel követem a nőt, annyit látok még, hogy egy férfikönyök alaposan belapítja azt a fekete csipkébe bújtatott, dús emlőt, mégpedig a felém esőt.


Úton a budaörsi Ótemetőbe

Részlet

Esős vagy téli időben, ha összeverődtünk, gyakran került szóba, de még a legöregebbek se láttak a dologban tisztán, hogyan is kezdődött vajon minálunk az őszibarack-termesztés. Honnan hozták, és vidékünkön ki honosította meg ezt oly kiválóan, hogy vitán felül mi lettünk ebben az elsők.


Ki, hát a Hauser gazda, úgy mondják. Hauser András, akinek Róth Teréz volt a felesége, két rokongyereket fogadtak örökbe, mert sajátjuk nem volt.


Ezt olvastuk mi is, hogy a szájhagyomány szerint.