Kulákprés

Kulákprés

Dokumentumok és kommentárok egy parasztgazdaság történetéhez

A Kulákprés egy család és egy falu történetét mutatja be 1945 és 1956 között - a növekvő terhek és fogyó földek idején, a gazdálkodók kifosztásának és üldöztetésének éveiben. A falu: Tótkomlós, a főszereplők: a Závada család tagjai. Závada Pál szociográfiája a sztálinista parasztpolitika hazai fejleményeit a település, illetve a családi gazdaság sorsában párhuzamosan követi nyomon. A fényképek, dokumentumok, levelek felhasználásával írt könyv 1986-ban jelent meg először.


Kulákprés

Család- és falutörténeti szociográfia, Tótkomlós 1945–1956

A Kulákprés egy család és egy falu történetét mutatja be 1945 és 1956 között - a növekvő terhek és fogyó földek idején, a gazdálkodók kifosztásának és üldöztetésének éveiben. A falu: Tótkomlós, a főszereplők: a Závada család tagjai. Závada Pál szociográfiája a sztálinista parasztpolitika hazai fejleményeit a település, illetve a családi gazdaság sorsában párhuzamosan követi nyomon.


Ferch Magda: Talált tárgyak

Tótkomlós kiterjedt település Békés megyében. Határában „gyöngyfüzérszerű tanyasorok”. „A tanya magán a birtokon feküdt, és az ott gazdálkodó családnak volt olyan »munkaterülete«, ahol lakni is lehetett… a család munkabíró nemzedékének állandó lakhelyéül is szolgált, amíg ki nem haltak a falusi ház öregjei. Akkor – oda, a falusi házba – beköltözhetett a következő megöregedett nemzedék.” Ez a kétlaki gazdálkodói életvitel volt jellemző a Závada családra is, amelynek történetét Závada Pál szülőfaluja történetével párhuzamosan írja meg – édesanyja emlékének ajánlva könyvét.


Bazsányi Sándor: Olvasó a présben

"A Kulákprés lapjain megelevenedik a Závada-regények történelmi háttere" - olvashatjuk könyvünk fülszövegében. Mint ahogyan a Závada-regények lapjain meg a Kulákprés történelmi-szociográfiai valósága válik eleven szépirodalommá. Présben van hát most az olvasó is (de mikor nem?): valóság és fikció, történelmi szociográfia és szépprózai koholmány szorításában. Kérdése ugyanis: lehet-e egyazon lelkülettel olvasni a kettőt? Egyfelől a Kulákprést, másfelől a Jadviga párnáját, a Milotát és A fényképész utókorát? A Magvető Könyvkiadó szerint valószínűleg lehet. Hiszen újra megjelentette Závada 1986-os szociográfiai monográfiáját, amely egyébként már 1991-ben is, tehát jóval a szépirodalmi művek előtt, újra napvilágot látott, és amelyet a szerző ezúttal, 2006-ban némiképp át is szabott. Ahogyan arról a kettős előszóból is értesülhetünk. Története van tehát a történelmi szociográfiának, változ(tat)ás- és befogadástörténete, amelynek legújabb, 2006-os fejezete mintha részben az alakuló szépirodalmi életművön belül tájolná be, helyezné el Závada egykori szaktudományos munkáját. Legalábbis a kiadói fülszöveg erre enged következtetni. De mire következtethet az olvasó?


Csáki Judit: Valóságregény

A Magvető azzal ajánlja Závada Pál legújabb könyvét, hogy általa az olvasók történelmi hátteret kaphatnak az író regényeihez. Értem a célzást, mégis úgy módosítanám: egy újabb regényt vehetnek a kezükbe; olyant, amelyben a szokásosnál kisebb teret kapott az írói fantázia, és nagyobbat az a valóság, amelyet – igen helytelenül – akkor nevezünk „szomorúnak”, ha száraz, szikár, illúziók nélküli.

Mert igaz, hogy a szigorú műfaji besorolást tekintve a Kulákprés szociográfia, falu- és családtörténet; és igaz az is, hogy a történelmi idősáv, amelyet lefed – 1945-től 1956-ig –, le van fedve a regények által is.

De még az is igaz, hogy e lefedések számos vándormotívumot tartalmaznak: a regényekben felbukkanó nevek, alakok, sőt, események a Kulákprésben mind „igaziak”. (Helyesebb lenne persze fordítva mondani, hiszen így történt: a szociográfia egyes részletei regényszereplőkké lettek.) A könyvnek ez a legújabb, a harmadik kiadása – a korábbiak: 1986, 1991 –, és nem véletlen, hogy formáját tekintve a regényekre hasonlít; kemény kötésű, nagy alakú, a borítót Pintér József tervezte. A barnás-foltos háttér közepén régi családi fotó: Závada Pál, az író nagyapja, Lehoczky Mária, az író nagyanyja, és – akkor még – ifjabb Závada Pál, az író apja látható rajta. Két börtönviselt felnőtt – ekkor még a börtön előtt –, és egy kiskamasz.